0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Borászat: a címke marketingeszköz, nem kellene elrondítani

Amikor fogyasztóvédelemről és a fogyasztó informálásáról beszélünk, úgy érzem, hogy ennek fontosságával a legtöbben egyetértünk. A fogyasztó informálása az élelmiszeriparban különösen fontos kérdés. Amikor mi, szőlőtermelők és borászok vásárolunk valamilyen élelmiszert, mi is szeretnénk minél pontosabban tudni, hogy mit eszünk.

Fogyasztóvédelem

Az élelmiszerjelölés általános szabálya, hogy az összetevőkről és a kalóriatartalomról tájékoztatni kell a fogyasztókat. Ezen kötelezettségek alól – azok természetéből és speciális szabályozásából adódóan – csak az alkoholos italok (borok, sörök és égetett szeszek) jelentettek kivételt. E termékeken nem kellett ez idáig sem a kalóriatartalmat, sem az összetevőket feltüntetni. A bor esetében ez indokolt, hiszen szemben az általános élelmiszerekkel, szigorúan szabályozott a termék eredete és az alkalmazható borászati eljárások köre.

Ebben a korábbi szabályozásban történt jelentős változás a 2000-es évek elején. Egyre több civil szervezet, úgynevezett fogyasztói csoportosulás kérdőjelezte meg az alkoholok jelölésének speciális szabályozását. Nagyon egyszerű, de velős kérdéseket ültettek el a döntéshozók fülében:

„Vajon takargatnak valamit a borászok, és ezért nem akarják feltüntetni a bor összetételét?” „A fogyasztóknak joguk van tudni, hogy…”

A diskurzus elég gyorsan parttalanná vált, amolyan csehovi párbeszéd alakult ki. A másik oldalon az európai szőlő-bor ágazat képviselői 2008-ban létrehozták a Wine in moderation mozgalmat. Ezzel valós kötelezettséget vállaltak az európai fogyasztók informálására. Hiszen a bor mértékkel való fogyasztása pontosan összeegyeztethető a modern táplálkozási elvárásokkal.

A fogyasztók tájékoztatásáról szóló 1169/2011 EU rendelet elfogadása már előrevetítette a változás szelét 2011-ben. Az Európai Bizottságnak egy tanulmányt kell bemutatnia az alkoholtartalmú italok energiatartalmára és összetevőire vonatkozó szabályzásról. A tanulmány 2016. végére el is készült, és 2017-es bemutatása során egy évet adott az „alkoholiparnak”, hogy önszabályozási rendszer keretében dolgozza ki megoldási javaslatát.

A feladat nem volt egyszerű, hiszen a bor, a sör és az égetett szeszek eltérő szabályozási rendszerét, és a szakágazati szereplők eltérő gazdasági érdekét kellett közös nevezőre hozni, majd közös nevező mentén kialakítani az önként vállalt szabályozás közös rendszerét.

Talán nem erős feltételezés, hogy az egyéves határidő után mindenki azt várta, hogy a három szak-
ágazat nem fog tudni közös javaslattal a Bizottság elé állni, tehát az ügy elvész a bürokrácia útvesztőiben, mondván, „mi megadtuk a lehetőséget, de ti nem éltetek vele”. Ezt követően pedig újra az Európai Bizottság szürke eminenciásaié lesz a feladat, hogy a részletszabályokat a döntéshozók számára kidolgozzák.

Hosszú egyeztetések következtek Brüsszelben

Azon a kérdésen, hogy ez valós elvárása-e a fogyasztónak, nem akart senki sem vitatkozni. Tudjuk pontosan, hogy e három termékkört alapvetően vendéglátóhelyeken fogyasztjuk. Olyan körülmények között, amikor sem a rendelt italok összetételére, sem azok kalóriatartalmára nem szánunk túl sok időt. Különösen a bor esetében.

A bor ugyanis a baráti találkozások itala, amelyet leginkább étkezéssel egy időben fogyasztunk. Tehát nem annak alkoholtartalma miatt isszuk meg.

Mindhárom ágazat szakmai szervezete olyan megoldáson gondolkodott, amely a legkisebb adminisztrációs terhet rója a termelőire. A három szakágazat által közösen kidolgozott önszabályozási rendszer abból a feltételezésből indul ki, hogy a XXI. században a fogyasztók többsége az interneten tájékozódik. A címke pedig alapvetően marketingeszköz, és nem kellene elrondítani olyan információkkal, amelyek a fogyasztók döntő többsége számára korlátozottan hasznosak.

A javaslat kulcsszava az „off-label” lett, tehát az, hogy a fogyasztót nemzeti vagy európai internetes honlapokon keresztül is lehet tájékoztatni. Például így: 1 dl 12%-os alkoholtartalmú száraz bor kalóriatartalma kb. 86 kcal, és szőlőből készült. Ezt az információt pedig nem a címkén, hanem egy linken keresztül kapná meg a fogyasztó.

Önszabályozás helyett „önt szabályozás”

Tréfásnak tűnik a megfogalmazás, pedig nem az. A Bizottság konzultált, vizsgálódott. Majd ezt követően elutasított. Úgy értelmezte az ágazati javaslatot, hogy az nem megy elég messzire, és nem biztosít kellő információt a fogyasztónak.

A fogyasztók tájékoztatásának rendszerét tehát európai jogszabályokon keresztül kívánja megteremteni, vagyis az ágazati önszabályozási rendszer helyett felülről szabályozzák majd a termelőket, tehát önt, hogy mit kell tennie.

Réz a növényvédelemben

A 2018. november 27-ei szavazáson az Európai Unió tagországai elfogadták azt a javaslatot, miszerint a réz felhasználási engedélyét hét évre meghosszabbítják. A mezőgazdaságban használható réz hatóanyag mennyiségét 4 kg/ha értékben korlátozták, melyet hét év átlagában kell értelmezni. A szabályozás 2019. január 31-én lép hatályba.

Ezt a javaslatot az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal (EFSA) tette az Európai Bizottság részére. Alapja, hogy a réz növényvédelemben történő használatának engedélyét hétévenként felülvizsgálja az Európai Unió. A jelenlegi felülvizsgálatot megalapozó tanulmányban az EFSA arra a megállapításra jutott, hogy a réz jelentősen hozzájárul a talajszennyezéshez, ezért szükséges a kijuttatható mennyiség csökkentése.

Az újabb egyeztetések, megbeszélések alkalmával világossá vált, hogy az Európai Bizottság egyértelműen ragaszkodik a kalóriatartalom címkén való feltüntetéséhez. És ahhoz, hogy az összetevőkről tételenként kell tájékoztatni a fogyasztót.

A kalóriatartalom tekintetében a portugál kormány benyújtott egy javaslatot, ennek értelmében terméktípusonként határoznák meg a feltüntetendő kalóriatartalmat, tehát nem kellene minden tételen eltérő értéket szerepeltetni. A tervezet szerint valamennyi száraz, félszáraz és félédes fehér-, vörös- és rozéboron 77 kcal jelenne meg, az édes borokon pedig 91 kcal.

Az összetevők esetében már nem ilyen egyértelmű a kérdés. Nemzetközi szinten az OIV sem tudja egyértelműen meghatározni, mit tekintünk összetevőnek és mit segédanyagnak. A viták és egyeztetések jelenleg is zajlanak. A portugál szabályozástervezet szerint erről az OIV állásfoglalása alapján kell csak informálni a fogyasztót. Tehát az OIV álláspontjának elfogadását követően. Ugyanakkor azt javasolják, hogy tételenként, internetes oldalakon keresztül is meg lehessen tenni.

Forrás: Borászati Füzetek