0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

A búza 2011-ben és azon túl

A nehezen indult idei búzatermesztési szezon nagyobb megrázkódtatások nélkül sikeresen lezajlott. A búzavertikum résztvevői közül a termelők nagy része a kedvező felvásárlási árak miatt elégedetten számolta a hektáronkénti árbevételt, még olyan helyeken is, ahol csak átlagos termést sikerült betakarítani. A hektáronkénti 4,2 tonnát kissé meghaladó országos átlagtermés a szemtelítődés időszakában kedvező időjárás következtében kissé meghaladta a várakozásokat. A tenyészidőszak egészéről azonban nem mondhatjuk el ugyanezt: már az indulás, a vetéselőkészítés és a vetés sem ment zökkenőmentesen a jelentős méretű belvizes területek miatt. A múlt év őszén sokhelyütt nem az volt a kérdés, hogy a szakmailag helyes vetésváltás betartható-e vagy sem, hanem hogy egyáltalán van-e vethető tábla. Nem volt ritka a november végi és december eleji vetés, akár még műtrágyaszóróval is.

A belvíz, a kora tavaszi szárazság következtében szinte teljesen megszűnt az egész országban, ami lehetővé tette a tavaszi munkák elvégzését. Ugyanakkor az április–májusi csapadékhiány miatt elmaradt a bokrosodás, ritka állományok fejlődtek ki, és a kijuttatott tápanyag egy részét a növény nem tudta felvenni. A június közepéig tartó száraz időjárás miatt kevesebb gombabetegség lépett fel, és az is kifejezetten előnyös volt, hogy a fuzáriumos kalászbetegség előfordulása kisebb volt az előző évihez képest.

Nagy termésbeli eltérések

A megkésett csapadékot a késői érésű búzafajták tudták hasznosítani. A betakarítás időjárása ismét azoknak a termelőknek kedvezett, akik korszerű és elegendő kombájnnal rendelkeznek. Az idő nemcsak a vártnál jobb termésátlag kialakulására, a biztonságos betárolásra, hanem a beltartalmi minőségre is jótékony hatással volt. A július utolsó dekádjában beköszöntött esőzés jelentősen rontotta a még lábon álló búza minőségét, de ez a mennyiség már csak kis mértékben módosította a végső eredményt.

Az országos termésátlag nagy szórással alakult ki, és ez érvényes a megyénkénti átlagtermésekre is: Baranyában megközelítette az 5 tonnát, míg Szolnok megyében alig haladta meg a hektáronkénti 3,5 tonnát. Lényegesen nagyobb volt az eltérés az egyes gazdaságok, sőt, a gazdaságok egyes táblái között is. A nagy különbségek nemcsak az agrotechnikai színvonalra, a vetőmag minőségére vagy a fajták között a termőképességben meglévő különbségekre, hanem jóval inkább a rapszodikus csapadékeloszlásra vezethetők vissza ebben a szezonban.

A termelők többsége a kedvezőbb felvásárlási árak miatt látszólag nyugodtan készülhet az őszi vetésre, de ez a látszatnyugalom nem teszi lehetővé az elkényelmesedést: nem hihetjük, hogy az árak mindig ennyire kedvezőek maradnak, és ezt tükrözik a világ különböző régióinak eltérő gabonatermései. A betakarítási adatok jelentős különbségeket mutatnak. Egyes országok, mint például Oroszország és Ukrajna – ahol 2010-ben az aszály a helyi ellátást is komolyan veszélybe sodorta – most nagy mennyiségű export árualappal rendelkeznek, ami az árakat is befolyásolja. Ezzel ellentétesek Nyugat-Európa egyes országainak terméseredményei, amik az ottani aszály miatt elmaradnak a várakozásoktól.

Nincsenek véletlenek

A régiónként eltérő termelési eredmények mellett a globális tendenciákat érdemes alaposabban megvizsgálni a gabona vertikumban. A mezőgazdasági árak az utóbbi négy év során két alkalommal emelkedtek robbanásszerűen. Először csak spekulációs okokkal magyarázták a hirtelen bekövetkezett, jelentős áremelkedéseket, de a rövid időn belül ismétlődő ármozgást ma már senki sem tartja véletlennek: a folyamatosan növekvő fogyasztás következménye. Ha a fogyasztás jelenlegi emelkedő trendje tovább tart, úgy a most tapasztalható évi átlagos 1 százalék helyett 1,7 százalékos össztermésnövekedésre lesz szükség a világ búzatermelésében. Ez a trend világszerte termelésük növelésére ösztönzi a búzatermelőket.

A magyar búza akkor marad versenyképes a nemzetközi piacon, ha az ármozgásokhoz rugalmasan alkalmazkodó cselekvési programot lehet megvalósítani. Ez azt jelenti, hogy mindenképpen fontos a termés- és a minőségstabilitás javítása. Stabilabb búzatermelés a hazai agroökológiai és közgazdasági feltételekre szabott biológiai alapokkal és a teljes termelési ciklust átfogó, egyenletes színvonalú termesztéstechnológiával érhető el, a helyi lehetőségek figyelembe vételével. Felméréseink szerint a jelenleg termesztett búzafajták potenciális termőképessége országos átlagban 52 százalékban van kihasználva. Ez az érték Angliában például 70 százalék, ami azt jelenti, hogy a technológia fejlesztésével a jelenleg meglévő fajtaszortiment is jóval nagyobb termésekre volna képes.

Sürgető feladatok

A széles körben alkalmazott termesztéstechnológia számos kívánnivalót hagy maga mögött, és az elmúlt két évtizedben ebben a tekintetben felgyűlt gondokat nem lesz könnyű egy csapásra megoldani. Színvonalas gazdálkodásban nem tartható egyebek között, hogy
• a vetésterület jelentős részén nincs szakmailag megalapozott tápanyag-utánpótlás, a műtrágya-felhasználás jelentősen elmarad a fejlett búzatermesztő országok szintjétől. Az állattenyésztés visszaesése miatt lényegesen kisebb lett az istállótrágya-felhasználás;
• hiányos a növényvédelem technológiájának végrehajtása: a felhasznált növényvédő szerek mennyisége és használatuk színvonala jelentősen elmarad az EU-ban átlagosan alkalmazottól;
• a minőségorientált búzatermesztési technológia lassan terjed, legtöbbször csak a fajtakiválasztásig jut el;
• a minőség megőrzés érdekében célszerű volna fejleszteni a posztharveszt technológiákat.

A jövőt tekintve a biológiai alapok és a technológia fejlesztésének teljes összhangjára van szükség, úgy, hogy az új technológiák a termelési környezetbe harmonikusan illeszkedjenek. A megnövekedett igények kielégítésére való törekvés közben kialakult ellentmondások miatt egy eszközeiben teljesen új technológia forradalma van kialakulóban a fejlett világ szakembereinek irányításával. Ebben a folyamatban a nyertesek „sokat visznek”, a vesztesek pedig lemaradnak.

Forrás: