0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

A méh, akinek két apja van

A mézelő méhek szaporodása máshogy működik, mint amit az emlősöknél megszoktunk. Ezért fordulhat elő, hogy egyes egyedeknek több apja és egy anyja van, vagy éppen két apja, de anyja egy szál sem.

A nőstény méhek, hangyák és darazsak (azaz a Hymenoptera, a hártyásszárnyúak közé tartozó rovarok) megtermékenyített petékből kelnek ki. Ezek mindkét szülőtől örökölnek egy-egy kromoszómakészletet. A hím egyedek pedig megtermékenyítetlen petékből fejlődnek. A mézelő méheknél a nőstények – a dolgozók és az anyák – összesen 32 kromoszómával rendelkeznek, míg a hímek (herék) csak feleennyivel.

„A definíció szerint az ivart meghatározó haploid-diploid rendszerekben (a méheknél, hangyáknál és darazsaknál) a hímek haploidok: megtermékenyítetlen petékből fejlődnek és egy kromoszómakészletet örökölnek az anyától” magyarázta el Sarah Aamidor molekuláris biológus, a Sydneyi Egyetem végzős hallgatója. Ő vezette azt a tanulmányt, mely a világon elsőként talált rá egy olyan méh-egyedre, mely csak két apával rendelkezik.

A haploid-diploid rendszer egy figyelemre méltó biológiai jelenség, amiben lehetőség van a nőstények és hímek klónozására, illetve a günandromorfiára.

Egy günandromorf hím és nőstény külső jegyeket is magán hordoz, és mindkét nem szövetei megtalálhatók benne. Nem azonos a hermafroditával, mely „csak” mindkét nem szaporodó-szervrendszerével rendelkezik.

A mézelő méheknél a günandromorfok jellemzően egy diploid zigótából (tehát megtermékenyített, fejlődésnek indult petesejtből) és haploid hím szövetekből fejlődik ki, mely egy második spermiumból származik. Ez úgy lehetséges, hogy

a mézelő méhek polispermikus faj, azaz egynél több hímivarsejt is behatol a petesejtbe és beleolvad a kezdeti sejtkészletbe.

Ezek a sejtek aztán elkezdenek osztódni, így részei lesznek a fejlődő embriónak.

De mitől lesznek günandromorfok a mézelő méhek? Ez volt a tanulmány fő kérdése. Aamidor ennek megválaszolására olyan „abnormális külsejű” méheket vizsgált meg, melyeket egy másik kutató gyűjtött egy korábbi tanulmányhoz.

„Ezek a méhek nagyon furcsán néznek ki, mivel egyes testrészeik hím bélyegeket hordoznak magukon, míg mások nőstény bélyegeket.” –magyarázta a tanulmány társszerzője, Isobel Ronai, aki szintén a Sydneyi Egyetem végzős hallgatója.

„Például a szemeik olyanok, mint a hímeké, jóval nagyobbak a nőstényekénél, míg a teste többi része nőstény.” (lásd a lenti twitter-bejegyzés fotóján)

 

Azt tudjuk, hogy a günandromorfok egy ritka genetikai mutáció során jönnek létre, az oka azonban nem egyértelmű. Ezért gyűjtött össze Aamidor 11 frissen kikelt, günandromorfnak vélt méhet ugyanabból a kolóniából, és kollégáival felboncolták ezeket, és megvizsgálták a szöveteiket, hogy megállapítsák a nemüket is.

Az eredmény igen meglepő volt, mivel a méhek szervei véletlenszerűen voltak hímek vagy nőstények. Azt is felfedezték, hogy öt günandromorfonak normál petefészkei voltak.

„Három ezek közül óriási, méhanya-szerű petefészkekkel rendelkezett, ellentétben a dolgozókkal, ahol ezek jóval kisebbek.”

Csak egy günandromorf rendelkezett normál hím szaporodó szervrendszerrel, míg két másiknál a szervek egy része volt meg.

A genetikai vizsgálatból kiderült, hogy a 11 günandromorf méh közül mindegyik legalább két apával, de egyesek akár három apával is rendelkeztek.

És döbbenetes módon, az egyik – mely egyébként egy normál dolgozónak látszott ránézésre – két apával büszkélkedhetett, anya nélkül. Ez az egyed valószínűleg spermafúzióval született meg.

„A nőstény méh, melynek két apja van két hímivarsejt összeolvadásából keletkezhetett. Ez az első ilyen eset, amit a haploid-diploid szaporodású élőlényekből leírtak, és igen különleges esemény, tekintve hogy az emlősöknél egyelőre nem tartják valószínűnek, hogy két hímivarsejt összeolvadjon.” – nyilatkozta Aamidor.

Egy másik érdekes günandromorfnak pedig három apja és egy anyja volt.

Ezek a felfedezések rámutatnak arra, hogy a kolóniákban élő rovarok szaporodása milyen rugalmasan működik, és akár a szociális struktúrákra is hatással lehet. A tanulmány segítségével szélesedhet a tudomány látóköre, és jobban megérthetjük, hogyan egyesítik a genomjaikat a szexuális úton szaporodó állatok.

Vajon a günandromorfoknak lehet valamilyen evolúciós előnye a mézelő méhek között?

Aamidor szerint nem. Csupán csak genetikai hibás egyedekről beszélhetünk. Véleménye szerint ha túl sok günandromorf méh jelenik meg egy családban, akkor ott az anya hordozza ezt a mutációt.

Egy másik hártyásszárnyú csoportnál, a hangyáknál azonban kimutatható ennek a genetikai elváltozásnak az evolúciós hatása.

„A hangyáknál feltételezhető, hogy a günandromorfok hajtották a dimorf, azaz különböző dolgozó-kasztok fejlődését. A méheknél azonban csak egyféle dolgozó létezik, így ez nem lehetséges.” tette hozzá Aamidor.

A günandromorfok más fajoknál is előfordulnak, beleértve a pillangókat, rákféléket és néhány madarat is (lásd: a lenti günandromorf hullámospapagájról készült videó). Azonban egyetlen esetben sem mutattak ki olyan genetikai mutációt, mely felelős ezeknek a furcsa egyedeknek a létrejöttét.

youtube://v/HAjPEp1U8uI

 

Forrás: Forbes