0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Technológia a méhcsalád életének szakaszai alapján

A méhek élettevékenysége az időjárás függvényében változó, ezért munkájukat évszakonként célszerű elemezni.

A méhcsalád telelése

A méhecske egymagában nem képes alkalmazkodni a változó hőmérsékleti körülményekhez, csak sok méh együtt tud életben maradni. Az egyedül maradt méh 8 Celsius-fok körüli hőmérsékleten megdermed, mozgásra képtelen lesz, és egy idő után elpusztul. A méhek csak a család nyújtotta előnyök birtokában képesek túlélni a telet. Szükséges ehhez az anya megléte, a telelőképes létszámú munkásállomány, elegendő és jó minőségű élelem, egészséges méh­egyedek, amelyek között kifogástalan a kommunikáció. Ha ezek közül valamelyik feltétel hiányzik, a telelés nem lesz sikeres.

Télen, fagyban kinyitott méhcsalád
A hideg idő beálltával a méhcsalád a kaptárban fürtbe tömörül az utolsó fiasítás helyén. A méhek a léputcákban és az üres sejtekben helyezkednek el. Minél hidegebb van, annál szorosabban, enyhébb időben lazábban.

A méhek a fürt alakját kissé elnyújtott gömb alakban alakítják ki, ami hőgazdálkodás szempontjából a legjobb megjelenés. A téli fürt két részből áll. A héj rétege 2–6 centiméter vastag, takaróméhek alkotják. Fejjel a fürt belseje felé, potrohukkal kifelé, testüket szorosan egymás mellé illesztik. Szinte teljesen mozdulatlanok, csak akkor látható kis mozgás, amikor a belső méhek felváltják őket. A fürt belsejéből a meleg, illetve az elhasználódott levegő csak a közöttük maradt kis réseken keresztül juthat ki.

A család nagyobb része a fürt belsejében tartózkodik. Itt a méhek lazán helyezkednek el, mozognak és táplálkoznak. A belső méhek izommunkájuk segítségével fűtik a fürtöt. A kívül lévő méhek nem tudnak táplálkozni, ezért időnként a fürt belsejébe vonulnak, a bent lévők pedig kívülre kerülnek. Helyüket rendszeresen cserélve így biztosítják, hogy minden egyed táplálkozhasson, melegedhessen, de kivegye részét a fürt hőmérsékletének szinten tartásában is. A fürt belsejében tartózkodik az anya is. Ha a külső hőmérséklet melegebb lesz, a fürt lazul, akár fel is bomolhat, a lehűléssel újra összehúzódik.

A hőmérséklet a fürt közepén 20-25 Celsius-fok, kifelé fokozatosan hidegebb. A méhek csak a fürtöt fűtik, azon kívül a kaptár hőmérséklete közel azonos a külső levegő hőmérsékletével. Fagyos idő esetén az esetleges páralecsapódás miatt a kaptár belső falán akár jégréteg is képződhet.

Télen a fürtben eltöltött időszakot a méhészek nyugalmi időszaknak szokták nevezni. Valóban nyugodtabb időszak, mint például a tavaszi, de a szó szoros értelmében vett nyugalomról nem beszélhetünk. A méhek nem alszanak télen sem, a fürtben is élet van, ami szigorú rend szerint zajlik. A fürt csalóka látvány. Ha megnézzük, csak alig mozduló méheket látunk, valójában pedig egy bonyolult rendszer. Itt táplálkozás, klímaszabályozás, kommunikáció, a fürt működésének megszervezése és a család összetartása zajlik.

A fürt a lépeken időnként továbbvonul az élelmet követve. A téli időszak alatt a méhek virágport nem fogyasztanak, csak mézet. A fürt közepén a 20-25 fokosra melegített mézet fogyasztják, és ezzel táplálják az anyát is. A táplálkozásuk során keletkezett salak­anyagot vastagbelük kiöblösödő szakaszában tárolják egészen addig, amíg repülésre alkalmas idő nem következik. Néhány évtizeddel ezelőtt gyakran volt olyan időszak, amikor három hónapig sem repülhettek ki. Ha egészségesek a méhek, ez idő alatt nem ürítkeznek. A szervezetükben képződő salakanyag mennyisége függ a téli élelemkészlet minőségétől és az időjárástól.

A nagy változékonyságot mutató, hol felmelegedő, hol lehűlő időjárás is kedvezőtlen ebből a szempontból. A hosszan tartó, erős lehűlés is növeli az élelemfogyasztást, ami nagyobb salakanyagképződéssel jár.

Ennek ellenkezője is igaz, mert nagy fogyasztással jár, ha a téli időszakban fiasítás van, sőt egyéb hátrányai is vannak, amelyekkel a későbbiekben foglalkozunk majd. A méhek vastagbelében található víztelenítő mirigyek a vízmennyiség nagy részének elvonásával csökkenthetik a salakanyag tömegét.

Fotó: Weiner Sennyey Tibor

Teendőink a téli időszakban

A megfelelő családerősségben, korösszetételben és élelemkészlettel beteleltetett méhcsaládnak télen csak csendre és nyugalomra van szüksége. A rendszeres röpködés megszűntével rakjuk fel az egérvédő rácsokat. Ha kell, gondoskodjunk madárhálóról a rovarevő madarak esetleges károkozásának megelőzésére.

Ha a méhészetünk a lakásunk közelében van, gyakrabban, ha távolabb, legalább kéthetente ellenőrizzük, hogy minden rendben van-e.

Ilyenkor sétáljunk el a kaptársor előtt, és figyeljük meg a kijárónyílásokat. Ha valamelyik kijáró környékén viaszmorzsákat, elkenődött mézet látunk, az rablás jele lehet. A problémásnak ítélt kaptárt hideg időben is bontsuk meg, és győződjünk meg a család meglétéről. Ha ürüléknyomokat látunk a kijáróban, nozémás a család.

Forrás: Méhészet

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: