0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Vadállatok és angyalok között

Különös varázsa van az erdei kápolnáknak. Aki járt már egyben is, tudja: olyan hely, ahol a hívő ember még közelebb érezheti magát teremtőjéhez, és a világi ember is megsejt valamit a szakrális erdőmélyi csöndben. Ősszel vadászkápolnát szentelnek Alsóperén. A szertartást Márfi Gyula veszprémi érsek végzi. Őt látogatt uk meg az Érseki Palota szép barokk műemléképületében, a Várban.

Éppen harangszóra érkeztünk. És mi mással kezdhett ük volna, mint a kápolnaavatással:

– A Szent Imre vadászkápolna megépítése része annak a nagy munkálatnak, amelyben erdei oktatóközpont és emlékhely is épül. Egyházmegyénknek jó a kapcsolata az építtető VERGA Zrt.-vel. Tengerdi Győző vezérigazgatóval is volt már korábban együtt működésünk itt, a Szaléziánumban, a mi intézményünkben, egy gyermek-rajzverseny alkalmából. A közelgő kápolnamegáldás szintén közös programunk lesz, amelyre a szervezők meghívják több felekezet képviselőit.

● Érsek úr nem először mond misét a természetben. Források, búcsújáró helyek, erdei kegyhelyek sorába illeszkedik e kápolna és felszentelése.

– Napjainkban érdekes módon reneszánszukat élik a szabadtéri kegyhelyek. Egy időben azt hitt ük, hogy már végük, eltűnőben vannak, de most újraélednek. Szívesen misézek a természetben. Veszprém határában van a Rab Mária-forrás, ami már a világháború előtt zarándokhellyé vált. A legenda szerint egy ártatlanul raboskodó lány – aki a börtönkertészetbe onnan hordta a vizet – Szűz Mária képet tett a fára, és hozzá imádkozott . Az utóbbi időkben újjáéledő zarándokhelyen évente tartok szentmisét. Kolontár határában is van forrás, melynél miséztem már, akár a Vas megyei Kemestaródfánál. Rendszeresen járok Zalába, a Sohollári-völgy kis kápolnájába, vadásztalálkozók idején. Különleges helyszín a zalacsányi hegyoldalban a hajdani remetelak. Odafelé azt gondoltam, lesznek is, meg nem is, megérkezve meglepődve látt am a rengeteg embert. Úgy éreztem magam, ahogy az Úrjézus érezhett e, mikor mondta a hegyi beszédet, a sokaság előtt .

● Ez Önnek is erőt ad?

– Ez pozitív jelenség korunkban, mikor úgy tűnik, hanyatlik a hit, az erkölcs, mintha a kereszténység kezdene talajt veszíteni. Ugyanakkor ezek ellenkező irányú folyamatok, amik mutatják, hogy az emberek a természetben is keresik a szentet. Nem szoktam éles határt húzni a természetes és a természet fölött i között. Azt gondolom, hogy a teremtő Isten és a megszentelő Isten egy és ugyanaz. Nagyon tetszenek azok a zsoltárok, bibliai szövegek, amelyek a teremtő Istent magasztalják. Magáról Jézusról is olvassuk, hogy fölmegy a hegyre, és az egész éjszakát ott tölti imádsággal. Kimegy a pusztába. Máskor a Genezáreti tavon látjuk. Beül a halászbárkába és onnan tanítja az embereket. Szinte azt lehet mondani, hogy Jézus a csillagokkal takarózik. Felhívja a fi gyelmet, hogy nézzétek az ég madarait, nézzétek a mezők liliomait. Jézus közel élt a természethez és fontosnak tartott a azt.

● A szentek legendáiban is gyakran tett en érhető ez a közelség.

– Assisi Szent Ferenc – akinek nevét most a pápa is fölvett e – megírta a Naphimnuszt, napról, földről, csillagokról és olyan legendák maradtak fenn róla, hogy a madaraknak prédikált és a gubbiói farkast megszelídített e.

● Érsek atya személyes életében milyen szerepet tölt be az élő környezet?

– Én magam Zala megyei parasztgyerek vagyok, Pördeföldén születt em. Dombok övezik a kicsi falut, az ember bármerre indult el, mindenütt erdőt, mezőt látott , nem égig érő házakat, „szocialista realista” stílusú lakótelepeket. Természetes volt az állatok közelsége is, a baromfi udvar, a nyulak, a disznók, a tehenek. Kiskoromtól részt vett em a mezőgazdasági munkákban. Gabonát termeltünk, rétet műveltünk, volt szőlőnk, jószágot tartott unk. Korán megszerett em a természetet, s ez egész életemre elkísért.

● A katolikus egyház és a természet kapcsolata történelmi időkbe nyúlik vissza. Itt a Bakony vadregényes tájain már jó 1000 éve intenzív hitélet folyt. Ékes bizonysága az első magyar nyelvi szórványemlékünk, a Veszprém völgyi apácák adománylevele, amelyet Szent István királytól kaptak az érseki monostor alapításakor.

– Bakonybél bencés monostorában pedig Szent Gellért remetéskedett 18 évig, és azután lett belőle szeged–csanádi püspök. Nem véletlen, hogy akik kivonultak a természetbe remetéskedni, azok valójában azért mentek oda, hogy a városban már elfeledett Istennel együtt legyenek, hogy a csendben visszanyerjék önmagukat és lélekben megerősödjenek. De sosem zárt ák el szívüket a világtól. Érdekes, hogy e remetékhez kijártak tanácsért az emberek akár peres dolgokban, akár országos ügyekben. Így tett a svájci Nikolaus von Flüe is, aki szintén 18 évet töltött remeteségben, és az, hogy ma Svájc egységes állam – nem pedig egymással marakodó kantonok halmaza – jórészt neki köszönhető.

● Ismert, hogy a közéletben Ön is felemeli a szavát, ha arra van szükség. A közélet zaja és a hivatásával járó elmélyültség hogyan osztozik az idején?

– Ez csak látszólag ellentét. Szorosan összetartoznak, mint a kilégzés meg a belégzés, vagy a futballban a támadás és a védekezés. Egymás nélkül nem működhetnek. Ahhoz, hogy az ember telítődjön szellemi kincsekkel, olvasnia, tanulnia, elmélkednie kell, csendet teremtenie maga körül. Aztán, amit az ember magába szívott , át kell adnia a többieknek. Ez a küldetésünk.

Amíg az érsek úr nyomatékképp a Bibliáért indul, megnéztem a falon függő fényképeket. Rangos emlékek: a II. János Pál pápával, és XVI. Benedek pápával való találkozás közös pillanatait örökítik meg.

– Hivatalos látogatások – mondja szerényen vendéglátónk, és felnyitja Márk evangéliumát annál a résznél, ahol Jézus kivonul a pusztába. „Negyven napig kinn maradt a pusztában, közben megkísértett e a sátán. Vadállatokkal volt együtt , de angyalok szolgáltak neki” – írja a magyar fordítás, ám az eredeti görög szövegben az áll: „Vadállatokkal volt együtt , és angyalok szolgáltak neki.” Lám, egy apró kötőszó milyen más tartalmat ad! A vadon élő állatok és az angyalok természetes egységben vett ék körül Jézust. Vagy itt egy másik idézet, a Teremtés könyvének 9. fejezetében, a vízözön után: „Így szólt Isten Noéhoz és fiaihoz, akik vele voltak: nézzétek, szövetséget kötök veletek. Utánatok utódaitokkal, és minden élőlénnyel, amely veletek van, a madarakkal, a háziállatokkal, és az összes mezei vadakkal, mindennel, ami kijött a bárkából, a föld minden állatával.” Megmondom őszintén, régen ez a szöveg kicsit zavart engem. Utóbb rájött em, milyen szép, hogy Isten az embert nem izoláltan nézi önmagában, hanem a környezetével együtt szereti.

Sándor Mária

Forrás: