Északon a Rába kanyarog, a délen emelkedő dombok pedig egyre magasabbak és meredekebbek lesznek. Ha Alsószölnökön áthaladva délnek vesszük az irányt, az út fokozatosan szűkülő völgyben kanyarog, mert már nyugatról is dombvidék szegélyezi. Felsőszölnökön a sajátos településszerkezet is szembetűnik. Az Őrségre jellemző szerek helyett ezen a vidéken szórványtelepüléseket találunk. Az előbbinél – rokoni alapon – vízjárástól mentes dombhátakra építettek házcsoportokat a családok, utóbbinál magányos házakat láthatunk rétekkel, szántóval és legfőképp erdővel keretezve.
Hét település
A 79 négyzetkilométeren elterülő Vendvidéken hét települést tartunk számon: Alsószölnököt, Apátistvánfalvát, Felsőszölnököt, Kétvölgyet, Orfalut, Szakonyfalut, valamint az 1983-ban Szentgotthárdhoz csatolt Rábatótfalut. Utóbbi név emlékeztet arra, hogy a 19. század közepéig Tótságnak hívták e tájat, melynek kiterjedése jóval meghaladta a mai Vendvidékét. Ide tartozott a Muravidék, amely már Szlovénia része, a mai Burgenland déli és az Őrség nyugati szeglete is, és akkoriban a népesség mintegy 70 ezer fő volt, míg napjainkban alig háromezren lakják a Szlovén-Rábavidéket.
Az erdőket járva viszont feltűnik, hogy a faállomány szerkezete más, mint azt általában megszokhattuk. Ennek oka a múltban gyökerezik: 1945 előtt a Vendvidék legnagyobb területtel rendelkező erdőbirtokosa, a III. Béla király által Szentgotthárdra telepített ciszterci rend, valamint a Batthyány család volt, ám már akkor is kisbirtokok jellemezték a vidéket. Az erdőt kisebb-nagyobb földrészletek tagolják számtalan önálló ingatlanra, melyeket családonként műveltek és művelnek ma is. Az országban egyedülálló módon, errefelé a szocializmus időszakában is megmaradt a magántulajdon, nem erőltették termelőszövetkezet létrehozását. Szakszövetkezet ugyan alakult az 1970-es években, de az nem érintette az erdőtulajdont.
A fakitermelés az önellátáshoz, a tűzifa-, épületfa- vagy szerfaigény kielégítéséhez kellett. A vidéken az úgynevezett kisparaszti szálalást folytatták évszázadokon át.
Az így kezelt erdő a kitermelt fák helyén keletkező lékekbe hulló magvakból természetes módon megújul, és csak ritkán kell csemetét ültetni. Az erdőnek azonban nemcsak a faanyag a haszna, hanem a kiváló gombatermés is. A sokféle gyűjthető gomba napjainkban is jelentős haszon a helybelieknek. Egykor az erdei avart is összegyűjtötték az állatok almozásához, és az így kialakult sajátosan csupasz felszínű, savanyú erdőtalaj, számos különleges növény megtelepedését tette lehetővé.
|
Vadon erdőkÁtalakul, teret nyer
A Vendvidék a kelet-alpesi flóravidék, azon belül a stájer flórajárás része, és bár legmagasabb pontja a Felsőszölnökön lévő Ezüst-hegy, mely csupán 387 méter magas, mégis számos, a magashegységeket idéző növény- és állatfajjal találkozhatunk e dombvidéken.
A patakvölgyekben kocsányos tölgy is előfordul, a vízfolyásokat mézgás égeresek szegélyezik, és az országhatár mentén rábukkanhatunk a hazánkban csak itt előforduló cserjeméretű havasi égerre is. A lucfenyő szórt elegyben őshonos, a korábbi évtizedekben pedig nagy területen ültettük is, ám átalakuló éghajlatunk nem kedvez e hegyvidéki eredetű fafajnak, gyors ütemben pusztul, és rövidesen tölgyeseket vagy erdeifenyveseket találunk majd a lucosok helyén. A Vendvidékre az erdő gyors térfoglalása jellemző. Ha felhagynak a rét, szántó vagy gyümölcsös művelésével, a közeli erdőből a szél által terjedő magvak hamar megtelepednek, és néhány év alatt pionírerdő, erdeifenyő, rezgőnyár, nyír és kecskefűz alkotta állomány borítja a már gondozatlan földeket, ezért a tájat járva a nyilvántartottnál több erdőt láthatunk.
A fenyvesek szegélyén tavasszal rózsaszín virágaival díszíti a tájat a savanyú talajokhoz kötődő henye boroszlán, amelynek itteni alfaja nem „henyél”, a meszes alapkőzeten élő törzsalakjától eltérően szára felegyenesedő és nem heverő. Nyár végén, szeptemberben pompázik kék virágaival a magashegységek hírnöke, a hazánkban csak Vas megye nyugati részein előforduló fecsketárnics.
Gazdag gombavilág
Néhány évtizede, amikor a helybéliek gombászni mentek, akkor az a vargányák gyűjtését jelentette. Arra a kérdésre, hogy gyűjtenek-e másféle gombát is, azt felelték: „szedünk még egy kis nyulicát”. A „kis nyulica” valójában nagy mennyiségben gyűjtött rókagombát jelentett. Nem foglalkoztak viszont más gombákkal, a két faj bőven kielégítette igényüket. Az utóbbi évtizedekben viszont már a látogatók is gyűjtik a gombát: az érdesnyelű és a fenyőkkel gyökérkapcsolatban élő tinórukat, a galambgombákat, az őzlábat, és ismert már a sárga gerebengomba értéke is. Fontos tudni azonban, hogy személyenként legfeljebb napi két kilogramm gombát szedhetünk, a védett gombákat, például a pikkelyes tinórut pedig tilos gyűjteni.
Lepkefolyosók
Különösen gazdag a rétek lepkefaunája, melyre nagy gondot fordítanak a nemzeti park munkatársai. A rétek kaszálása során erdőgazdaságunk együttműködik a természetvédelmi szakemberekkel. Évente váltakozó sávokban hagyunk fenn lepkefolyosókat, amelyek biztosítják a rovarvilág szaporodását és szabad vándorlását.
Az erdőben élő védett fajok közül igen látványos a nagy színjátszólepke, aminek viszont a hernyója a fűzeken táplálkozik. Szintén védett az éjszakai életmódú, tölgyesekhez kötődő vörhenyes gyapjasszövő.
A gerinces állatvilág egyik érdekessége a patakok különös életmódú lakója, a dunai ingola. A kissé az angolnára emlékeztető faj nem hal, hanem a körszájúak osztályába tartozik. A kétéltűek legjelentősebb képviselője az alpesi gőte, mely akár a nemzeti park jelképe is lehetne. Tavasszal utak vízállásaiban, árkokban, ritkábban patakokban, általában vízinövények fedezékében pillanthatjuk meg. Hazánkban az ezredforduló után azonosított alpesi tarajos gőtének az egyik első ismert előfordulási helye ugyancsak a Vendvidék, mint ahogyan kis számban a foltos szalamandra is lakója e tájnak.
Hazánk természetvédelmének érdekes fejezete íródott errefelé:
A korábbi tájvédelmi körzetet új területekkel bővítették ki, és a Szentgyörgyvölgyi Tájvédelmi Körzet is része lett a nemzeti parknak. Ahhoz tartozik az egész Vendvidék, legértékesebb részei talán éppen itt találhatóak. Az erdőállományok értékét jelzi, hogy hazánk 63 erdőrezervátuma közül kettő a Vendvidéken található: Felsőszölnökön a Szabó-völgy és Szakonyfaluban a Pap-erdő.
Hosszú elzártság
A szocializmus évtizedei alatt Vendvidék egyfajta elzártságban élt az osztrák és az akkori jugoszláv határ közé ékelve. Akkoriban itt nem lehetett szó turizmusról, ugyanakkor az elzártság és a hagyományos magángazdálkodás eredményeként kialakulhatott a rendkívül vonzó táj, benne számos természeti értékkel. Napjainkban turistautakon is bejárhatjuk a Szlovén-Rábavidéket, valamint ellátogathatunk a Felsőszölnökön és Kétvölgyön lévő határátkelőknél Szlovéniába, az alsószölnöki határállomásnál pedig Ausztriába is. Újabban nem kell már 25 kilométert autózni azért, hogy Felsőszölnökről Kétvölgyre jussunk, mert elkészült a remek vonalvezetésű rövidebb összekötőút.
A faluból a piros háromszög festést követve, 4,5 kilométeres sétával érjük el a határkövet, míg a szlovén oldalról közelebb juthatunk gépkocsival, és csupán 700 métert kell gyalogolnunk. Szintén érdekes látnivaló Szakonyfaluban a Kisvadászház mellett a Nyugati pont emlékmű (a piros sávjelzés vezet el oda), mely ugyan nem hazánk legnyugatibb pontja, de a szocializmus időszakában a látogatók csak eddig mehettek.
Varga László
Szombathelyi Erdészeti Zrt.
