0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Egy apró madár Madagaszkárról – A szürkefejű törpepapagáj

A madarászok által kedvelt törpepapagáj-fajok kizárólag az óvilágban, Afrikában és a környező szigeteken fordulnak elő. Sok fajuk régóta eredményesen szaporodik a tenyésztőknél, több fajuknak van sokféle színváltozata, ezek számára kiállításokat is rendeznek.

Viszonylag kicsi férőhelyen is jól tarthatók, általában kolóniában is problémamentesen költenek, bár ilyenkor tudatos tenyésztői munkáról nemigen beszélhetünk, hiszen a madarak ez esetben önmaguk választanak párt. Tervszerű tenyésztésük csak páronként kalitkában, egyedi megjelöléssel lehetséges. 

Fogságban hamarabb szürkül tollazata

A törpepapagájoknál nincs ivari kétalakúság, hím és tojó küllemileg egyforma. A tenyésztők a szeméremcsontok távolságát tapintva próbálják a nemeket meghatározni, a tojóknál ez a távolság nagyobb. A szürkefejű törpepapagáj (Agapornis canus) az egyetlen kivétel, ennél a fajnál a két nem ránézésre könnyen megkülönböztethető, az úgynevezett ivari dimorfizmus igen kifejezett esetükben.

Hasonlóan a többi törpepapagájhoz, mintegy 14 centiméteres, azaz körülbelül verébnagyságú madár. A törzsalak (A. c. canus) alapszíne zöld, a hímek feje, nyaka, begytájéka szürke. Keskeny szemgyűrűje szürke, írisze barna, csőre szaruszínű, lábai szürkék.

A fiatalok a felnőtt madarakhoz hasonlítanak, a vadon fogott madaraknál a  fiatal hímek feje is zöld, a fogságban tenyésztetteknél már az első évben szürke a fej-nyak tollazat. Másik alfaja az A. c. ablectanea, zöld tollazata kevésbé sárgás árnyalatú, a szürke részbe lilás tollak keve­rednek. 

Költési időn kívül csapatban él

A faj élőhelye Madagaszkár, amelyen a két alfaj megosztozik, a délkeleti száraz részen az ablectanea, a sziget többi részén a törzsalak él. A tengerpartokat és a sík vidékeket lakja. Kedveli a tüskés bozótos szavannákat, a száraz, füves sztyeppéket, alkalmanként a városok kertes részeit is meglátogatja. A költési időn kívül 10-100 egyedet számláló csapatokban él. Gyakran leszállnak a csapatok a földre, ahol az afrikai díszpintyekkel közösen táplálkoznak.

A talajon nagyon óvatosak, figyelmesek, nehezen megközelíthetőek. Könnyen felriadnak, ilyenkor erős, fémes hangot hallatva a magas fák felé veszik az irányt, ahol nehéz őket észrevenni, jelenlétüket sokszor csak éles hangjuk árulja el.

A vadonban főleg a fűfélék magjaival táplálkozik. A teherautókról lepotyogó kölesféléket, valamint a száradni kitett rizst is szívesen fogyasztja. A természetben a szaporodási időszaka az élőhelyétől függ, általában február-március. 

Az olajos magvakkal csak óvatosan!

Fogságban tartott példányai nyugodt, de aktív madarak. Más madárfajokkal csak nagyméretű röpdében tarthatók együtt, egyébként agresszívek. A fajon belül 2-3 pár közös röpdében együtt tartható, csak ügyeljünk arra, hogy több fészekodú legyen, mint pár, különben a harc elkerülhetetlen. Szeretnek rágni, lássuk el őket folyamatosan ágakkal, és figyeljünk arra is, hogy kicsi lábuknak megfelelő, vékonyabb ülőbotjaik is legyenek, amin megfelelően kopik a karmuk.

Főleg lisztes magvakkal, kölesfélékkel, muharral, csumizzal stb. tápláljuk őket, az olajos magvakból minimálisat adjunk. Inkább sok gyümölcs, zöldeleség, csíráztatott mag legyen táplálékuk alapja.

Fészekodúnak alkalmas számára a hullámos papagájnak készült odú. Az odút ág- és levéldarabokkal béleli ki, amiket a hát tollai közé dugva visz az odúba, ahol azokat összerágja. Körülbelül 5-6 tojást tojik, kotlási idő 21 nap. A fiókái táplálásához tojásos lágyeleség, csíráztatott magvak, zöldeleség és különféle gyümölcsök szükségesek. A fiatalok többnyire 40 nap után hagyják el az odút, szüleik ezután még egy darabig etetik őket. Fűtött helyen az év bármely szakaszában költhet, egyébként tavasszal van a szaporodási időszaka. Télen fagymentes elhelyezést igényel.

 

Dr. Dankó István

profidog@t-online.hu

Forrás: Kistermelők Lapja