Teherhordásra csak a három évnél idősebb kasztrált csődöröket használják. A legkeskenyebb hegyi ösvényeken is remekül közlekedik, jól bírja a hideget, nem agresszív. Húsát fogyasztják, gyapját feldolgozzák, trágyáját tüzelőnek használják, zsírjából pedig faggyút készítenek. Őse egy vadonélő teveféle, a guanakó, amelyből – legalábbis ma ezt feltételezik – mintegy 4500 esztendeje háziasították.
A láma évszázadok óta kedvelt állata a különféle európai állatbemutatóknak, menazsériáknak és állatkerteknek is. Magyarországon először a budapesti állatkertben tartották, majd a múlt század hatvanas éveiben Veszprémbe is került néhány egyed, ahol rövid időn belül megfelelő tenyészállományt sikerült kialakítani, az ott született csikókból jutott hazai és külföldi állatkerteknek egyaránt.
Lámák a Hortobágyon (?)
A láma olyan jól akklimatizálódott a hazai körülményekhez, hogy egyik legismertebb tudósunk a múlt század hetvenes éveiben felvetette, turistacsalogató és egyéb gazdasági célzattal telepítsünk lámákat a Hortobágyra. Szerencsére ez a terv nem valósult meg.
Beszerzése már nem okozott különösebb problémát, hiszen a hazai állatkertek, majd kisvártatva a magántenyésztők rendszeresen kínáltak eladásra lámacsikókat. Tartották nagyobb kertekben, kisebb magán-állatgyűjteményekben, s nem kis számban a mind népszerűbb lovardáknak is a „színesítő eleme” lett.
A láma ma már hazánkban is számos színváltozatban előfordul. A leggyakoribb talán a fehér, de szép számmal vannak tarka egyedek is, ám az egyszínű barnák viszonylag ritkák.
Egyszerűen tarthatók
A lámák elhelyezése roppant egyszerű, nem igényelnek különleges kifutót, csak egy egyszerű, bár minél nagyobb karámot, illetve egy istállót, ahová rossz idő esetén, nagy hidegben behúzódhatnak. A lámacsődörökkel nem árt vigyázni, a heréltek és a kancák szelídebbek. A lámák voltaképpen kérődznek – bár másképp fejlődött a gyomruk, mint a valódi kérődzőknek. Vérük különösen sok vörös vértestet tartalmaz, ez a magashegyi, oxigénben szegény területen nagy segítség a számukra.
A lédús takarmány nyáron az abraktakarmányt helyettesítheti. Az ágakat és lombokat is szívesen veszik. Fontos, hogy a kifutóban legyen nyalósó, s természetesen a naponta cserélt tiszta ivóvízről se feledkezzünk el.
Szeretik a társaságot
Gyakran olvashatunk arról, hogy a lámák ragadós nyálukkal leköpik az embert. Valójában a láma nem annyira köpködő állat, mint azt sok könyvben olvashatjuk. Ugyanis nem minden láma okoz efféle atrocitást, csak jobbára a csődörök, ha felbosszantják őket. Ez a sokak számára visszataszító viselkedés egy erőfitogtatás és védekezés egyszerre.
Ám érdemes megjegyezni, hogy – ha más-más intenzitással is – minden teveféle „megcélozhatja” a mit sem sejtő embert.
A láma fogságban igen jól szaporodik. Nálunk nem tenyésztik őket fajta szerint, így csak arra kell ügyelni, hogy a szülők idegen vérvonalból származzanak. Több kanca együtt tartható egy kifutóban, s természetesen közéjük kerülhet egy csődör is, ám több hímivarú állatot – ha kanca is van a közelben – nem lehet közös férőhelyen tartani, mert annak állandó harc lenne a vége. Ne feledjük, hogy a láma őse a természetben csoportokban él, és a lámák is szeretik a társaságot! Ezért, ha lehet, több egyedet tartsunk ebből a különleges fizimiskájú párnástalpúból.