Régen természetes volt, hogy az emberek a ház körül tartanak aprójószágot, nemritkán nyulat is, mely nemcsak hússal, hanem értékes prémmel is ellátta a családot. A háztáji nyúltenyésztésből soha nem lehetett meggazdagodni, de egy
megfelelő nagyságú állománnyal és kellő szakmai hozzáértéssel hosszútávon némi kiegészítő jövedelemre mindig is szert lehetett tenni.
Legjobb, ha egy-két anyanyúllal kezdjük, melyeket fajtától függetlenül akár hathónaposan, de legkésőbb egyévesen már be tudunk pároztatni. Amennyiben az állatokat a szabadban vagy fészerben lévő ketrecekben helyezzük el, egy közepes szaporaságú anyától évente három fialásból mintegy 25 utódra számíthatunk, ami körülbelül 65 kilogrammnyi vágott nyulat eredményez. Háztáji körülmények között nagyjából 50 százalékos vágási kihozatalra számíthatunk, tehát mintegy 32 kilogrammnyi prémium minőségű biohúst tudunk előállítani minimális – nem több mint 5000 forintnyi beruházással, abban az esetben, ha a környezetünkben lévő deszkaanyagot, vasalatokat, rácsokat használjuk föl a ketrecgyártáshoz, s nem vagyunk restek lekaszálni az árokpartot, vagy éppen a díszgyep helyén lucernát vetünk. Érdemes körbenéznünk a környezetünkben lévő élelmiszeripari boltokban, kereskedésekben, vállalkozásoknál, ugyanis az ezekből kikerülő hulladékok sok esetben jól hasznosíthatók a nyulakkal.
A nyúltartás másik nagy előnye, hogy anyánként mintegy fél mázsa jó minőségű trágyára is szert teszünk évente,
melyet a konyhakertben jól hasznosíthatunk. De legalább ilyen fontos az a haszon is, melyet az állatokkal való mindennapi törődésből származik: megnyugszunk, a stressz oldódik, így szervezetünk ellenálló képessége is növekszik.
