0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Hívatlan látogatók a kertben

A tavaszi és főként az őszi időszakban sok olyan kétségbeesett kert­tulajdonos szokott tanácsot kérni, aki otthonában különböző „vadállattal” találta magát szemben. A túlzó kifejezés cselőpókokra és ártalmatlan siklófajokra vonatkozik, melyek a pincében, farakás alatt vagy akár a szobában is felbukkanhatnak az említett időszakokban.

A riadalom nagy szokott lenni, különösen akkor, ha kisgyermek is van a családban.

Annak, aki természetközeli lakóhelyet választ magának, el kell fogadnia két dolgot: egyrészt a természetben előbb vagy utóbb elkerülhetetlen, hogy az ott élő állatokkal is találkozzunk; másfelől hogyha gyermekünk születik, az nem jelenti azt automatikusan, hogy a környezetünkben élő – amúgy rovarokkal, apró rágcsálókkal táplálkozó – állatok utódainkat óhajt­ják majd elfogyasztani.

Tény, hogy a cselőpókok madárpók-szerű küllemükkel valóban rémisztőek lehetnek sokunk számára, míg a kígyóhoz eleve előítéleteket neveltek belénk, azonban tudnunk kell, hogy ezek az állatok nem azért jelennek meg otthonaink közelében, mert bántani akarnának bennünket. De akkor vajon miért jönnek? Tavasszal, a telelésből ébredő csúszómászók a párzási időszakban intenzíven keresik fajtársaikat. Sokkal többet mozognak, mint a „szürke hétköznapokon”, és csak véletlenül bukkannak fel olyan helyeken, amelyeket egyébként messziről elkerülnének. Ősszel pedig – amikor a legtöbb pókkal és kígyóval találkozhatunk – egyszerűen a hideg elől keresnek menedéket, megfelelő telelőhely után kutatva. Az üresen álló nyaralók, présházak, melléképületek, a felrepedezett betonfelületek, a pincék, kertben hagyott tárgyak, rőzsekupacok az ízeltlábúak, hüllők szemszögéből ideális búvóhelynek számítanak a téli időszakra.

Ezek az állatok kis méretüknél fogva, meglehetősen félnek tőlünk, és – ha csak tehetik – elmenekülnek előlünk. Akkor is a tágabb környezetünkben élnek, ha nem látjuk őket, főként éjjelente mozogva, amikor alszunk, vagy épp nem vagyunk jelen. Ebből is látszik, hogy kerülnek bennünket. Mindezek ellenére, ha ember és állat találkozik, többnyire utóbbiak húzzák a rövidebbet. Az általános emberi reakció ugyanis az, hogy a riadt kerttulajdonosok automatikusan levágják egy ásóval a sikló fejét, vagy csak úgy agyonverik egy lapáttal a rettegett állatot. Még az is az állatok életébe kerülhet, ha csak egyszerűen megzavarjuk őket telelésük közben.

A helyes eljárás az, ha békén hagyjuk az állatot!

Ha mégis szeretnénk eltávolítani a portánkról, akkor fogjunk bármilyen hosszabb nyelű háztartási vagy kerti szerszámot – akár egy faágat –, és ahelyett, hogy pallosként alkalmaznánk, óvatosan helyezzük át vele a „betolakodót” a kerítés túloldalára. Esetleg – szintén óvatosan – tereljük egy dobozba vagy üres cefréshordóba, és engedjük el egy megfelelő élőhelyen – higgyék el, azonnal menekülőre fogja. Ha nem tudjuk eldönteni, hogy az adott faj rendelkezik-e méreggel, akkor különösen indokolt az eszköz használata; ne nyúljunk kézzel ismeretlen állathoz! Ha jó minőségű fotót tudunk készíteni róla, akkor később megkérhetünk egy szakértőt, hogy azonosítsa a látott fajt.

Ne feledjük, hogy ezek a kevésbé kedvelt állatok, azokat a rovarokat és rágcsálókat tizedelik, amelyek egyébként zavarnak bennünket.

Továbbá azt is tartsuk szem előtt, hogy a szóban forgó fajok mind természetvédelmi oltalom alatt állnak, azaz védettek!

Forrás: Kistermelők Lapja