Schuszter János 73 évesen elmondhatja, hogy több cikluson keresztül volt a Pápa és Környéke Méhész Szövetkezet vezetőségi tagja, és 5 évig az Ellenőrző Bizottság elnöke (1. kép). A Pápához közeli Nagytevel község szülötte, akit a környék méhészei és egészségügyi felelősei is folyamatosan dicsérnek. Állóméhészete a település határában, egy patakparti akácosban található.
Mikor kezdett méhészkedni és hogyan ismerkedett meg ezzel a szép szakmával?
– Amikor 7-8. osztályos voltam itt az általános iskolában, az igazgatónak voltak méhei. Az ő méhészeti szakkörére jelentkeztem, és ott ismerkedtem meg először a méhekkel. A nyári szünetben oda jártam heti két alkalommal három iskolatársammal együtt.
Az iskoláim befejezése és a katonaság után 1970-ben egy akkori munkatársam nyomására kezdtem el igazán méhészkedni. Csináltunk 4 Hunor kaptárat és egy Simson Star motorkerékpáron a hátamra kötött kasban hoztam haza tőle 4 rajt. Ezek olyan gyönyörű rajok voltak, hogy akác alatt kiépítették a 80 műlépet és még hoztak 80 kg mézet is. Ez egy nagy löketet adott. Minden szabadidőmben a méhekkel foglalkoztam, azon agyaltam, hogyan tudom szaporítani őket.
Innentől kezdve fokozatosan növeltem az állományomat. 131 méhcsalád volt a legtöbb, amivel dolgoztam. Amikor a feleségem lebetegedett 2010-ben, akkor lecsökkentettük az állományt 70 családra (2. kép). Ez pont akkora állományméret, amit kényelmesen egyedül is el tudok látni. A Hunor keretméret végigkísérte az egész életemet. Próbáltam az NB fekvőket, volt amikor több mézet hoztak, mint a Hunorok. Ennek ellenére mégis a Hunor rakodók mellett maradtam, mert abból volt a több.
Miként készíti fel az állományát a termelésre?
– 10 lépen telelnek a méhek. Az eredetileg 11 keretes fiókban én 10 db 37 mm vállszélességű keretet használok.
A 4-es a legrosszabb, azokat azonnal megszüntetem. Nincs értelme velük kínlódni.
Az 1-es és a 3-as családokkal kell a későbbiekben a legtöbbet dolgozni. A 2-es osztályzatot kapott családok önerőből a legjobb termelők lesznek a főhordáskor. Mivel az 1-es családok fejlődnek a leggyorsabban, ezért ezektől 1 fedett fias lépet átrakok a 3-as családokhoz. Így oldom meg az állomány kiegyenlítését.
Gyümölcsvirágzás alatt a fészekbe mindkét oldalról a harmadik helyre egy zsemleszínű lépet kapnak az anyák.
Mi a célja ezzel?
– A méhanya néhány napon belül ezeket a lépeket bepetézi, ekkor kirakom őket a szélső helyre. Így a fészek szélén 21 napig fiasítás lesz, és a közötte maradt üres helyet az anya nem tűri meg. Nagyon gyorsan tele lesz fiasítással az egész fészek.
Ehhez azonban még az is hozzájárul, hogy évente cserélem az anyákat. Amikor már nagyon szorulnak, akkor a harmadik helyre ismét kapnak egy-egy zsemleszínű lépet. Bepetézés után azok megint a szélre kerülnek. A harmadik helyről kivett fias lépek pedig mennek a pároztatókba. Így nem kell vacakolnom a bölcsőzéssel, mindig van elég hely a petézésre.
Tavaszi serkentést alkalmaz?
– Az első átvizsgálás után berakom az etetőtálcákat és napi 2 dl sziruppal serkentek. 2 napig Méhpatikát, 2 napig Nonosz pluszt, 2 napig pedig ecetet keverek a sziruphoz, utána az egész ciklus kezdődik elölről egészen a gyümölcsvirágzás végéig. Nagyon rossz időben kihagyom az etetést.
Van elég virágporforrás a közelben?
Hogy zajlik a mézelvétel és a pörgetés?
– Hazahordom a mézes kereteket és otthon pörgetek. Sugaras pörgetővel dolgozom, 18 Hunor keretet tudok egyszerre berakni. A méz a padozatba süllyesztett mézes kannába folyik (3. kép), onnan pedig mézszivattyú segítségével töltöm a hordókba. Mézelvételnél nem egyszerre viszem haza az egész fiókot, mert nekem az már túl nehéz, ezért 6 keretes szállítóládákat készítettem. Minden családtól 3 mézes keretet veszek el középről, helyére azonnal üreset rakok. Következő alkalommal a bal oldali hármat, de az üreseket ismét középre rakom. Ezt folytatom, amíg a végére nem érek. Folyamatosan üres helyet érez a család a feje felett, de én mégis mindig érett mézet pörgetek.
Említette, hogy évente cseréli az anyákat. Vásárlás vagy saját nevelés?
– Magam nevelem az anyákat. Jenter petéztető tokot használok.
A dajkának kiszemelt családtól elveszem az anyát és a fiasítást. A mézteret rakom az aljdeszkára, és ide rázom a fiasról a fiatal méheket. Ebben a fiókban lesz nagyon sok fiatal méh, szívesen fogadják a 2-4 óra múlva berakott álcákat. Az álcázást mindig 17 óra után kezdem, mert akkor már kisebb az esélye a pempő kiszáradásának. Minden este etetem a dajkákat. A 13. napon szedem ki a bölcsőket, melyeket egyenként 13-as „Bergmann” csőből készített védőkkel együtt nyomom rá a pároztatók lépjeire.
Mondjon néhány gondolatot a napraforgó utáni teendőkről!
– Egészen az aranyvessző virágzásának a végéig fent hagyom a méztereket. A telelő élelem feletetése előtt hordom be a raktárba a fiókokat. Ott ötösével egymásra tornyozva alulról és felülről egyszerre kénezve védem a lépeket a molyoktól. Ilyenkor méheket a lépekről motoros lombfújóval távolítom el.
A háló azért kell, hogy a méhek ne rágják és ne ragasszák be propolisszal a filcet. A kijáró felőli oldalon egy lyukat vágtam, azon keresztül tudnak a méhek az etetőhöz jutni. Az etetőtálcákra egy saját készítésű tetőt teszek. Így zárt etetőként működik, ez akadályozza meg a méhek menekülőtérbe jutását, csak az etetőhöz férnek hozzá. Az üveglapon keresztül pedig látom a szirup fogyását (4. kép).
Milyen tervei vannak? Hogy látja a mai kor méhészetét?
– Ha találnék egy olyan megbízható vevőt, aki továbbvinné ezt a méhészetet, akkor eladnám egyben. Amennyiben nem, akkor csinálom így, ameddig bírom. Sajnos már a „motorom” nem az igazi.
De aki főállásban csinálja, és arra számított néhány évvel ezelőtt, hogy ebből fogja eltartani a családját, ők bajban lesznek, ha ilyen marad az időjárás. Sokszor van fagykár mostanában, és a hosszú csapadék nélküli időszakok megviselik a méheket is.
Ezúton szeretném megköszönni Schuszter Jánosnak a helyi méhész közösség vezetőségében több cikluson keresztül végzett munkáját. További boldogulásához pedig sok kitartást és jó egészséget kívánok!