0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Öko-minigazdaság asztalmagasságban

Megesik, hogy a kertünk nem igazán alkalmas zöldségtermesztésre. Lekövezett az udvar, rossz minőségű a talaj, kicsi az alapterület, városi környezetben, vagy épp egy közintézmény udvarán vagyunk. Semmiről sem kell lemondanunk! Függetleníthetjük magunkat a talajtól, sőt akár erkélyen is gazdálkodhatunk.

Vegyszermentes, környezetbarát konyha-, dísz-, vagy fűszereskertet létesíthetünk asztalmagasságban. A magaságyás nemcsak a derekat kíméli azáltal, hogy a kertészkedéssel járó folyamatos hajlongást kiküszöböli, hanem számos más előnnyel is kecsegtet. Jobban rálátunk a növényeinkre. A behatárolt kis felületnek köszönhetően minden növény személyes ismerősünk lesz. A fokozott odafigyelés mellett az eredmény nem marad el!

Hamarabb észrevesszük, ha szárazságtól lankadnak a növényeink; könnyebben és előbb feltűnnek a kártevők, kórokozók.

Tökéletes környezetet és kiváló feltételeket teremthetünk szinte bármely növény számára. A szezont is korábban kezdhetjük. Ha süt a nap, akkor az oldalfalak is felmelegszenek, velük együtt pedig a közeg is előbb átmelegszik. A termesztőközeg alkotóelemeinek szakszerű rétegezésére, öntözés hatására bomlási folyamatok indulnak el benne, amely szintén hőt termel. A termesztési időszak még tovább kitolható, ha íves pálcák és rájuk terített fóliapalást, vagy fátyolfólia segítségével melegággyá alakítjuk át őket.

Kertünk tervezésekor a gyakorlati megfontolásokon túl még valamivel érdemes foglalkoznunk, ez pedig nem más, mint az esztétikum.

A magaságyások nagyon hangsúlyosak a kertben, akár térmegosztóként, határoló elemként is használhatók, ezért a többi elemmel összhangban alakítsuk ki és helyezzük el őket.

Az ágyáskeret készülhet fából, kőből, nagyobb beton térkőkockákból, téglából, fémből, műanyagból, de még gumiabroncsból is. Kialakításához használhatunk dróthálót vagy vesszőfonatot. Ízlésünk és pénztárcánk határozza meg, hogy miből készül a magaságyás. Építhetjük saját magunk, de válogathatunk kereskedelemben kapható előre­gyár­tott verziók közül is. Új életre kelhetnek kidobásra ítélt használati tárgyaink: kimustrált fürdőkád, rozsda ette talicska, vagy az egykori homokozó. Természetesen minden anyagnak adódik előnye és hátránya is.

Az acél, az alumínium, a műanyag egyszerűen szerelhető, pontosan illeszkedő, ellenálló, hosszú élettartamú és a felületkezelésének köszönhetően már szemet gyönyörködtető kivitelben is kapható.

A kő mindenképpen javaslott. Időjárásálló, a meleget is tartja és a stabil kőkosarakból álló magas­ágyás ökologikus, víz­áteresz­tő szerkezetének köszönhetően új életteret teremt állatok és növények számára egyaránt. A fából készült megoldások általában olcsóbbak, könnyebben mozdíthatók, személyre és méretre szabhatóbbak, jól illeszkednek a filagóriákhoz, apácarácsokhoz, kerti lugasokhoz. A keményfák, pl. a tölgy vagy a dió drágábbak, de cserébe az élettartamuk kezeletlenül is legalább 10 év. Olcsóbb, de kevésbé tartós megoldást jelent a fenyő fűrészáru. A fából készült elemek legnagyobb ellensége a nedvesség, ezért védelmükre fokozottan oda kell figyelni. A favédő felületkezelést követően, a belső részeket vastag fóliával, agroszö­vettel bélelhetjük, hogy a fa ne érintkezzen közvetlenül a talajjal.

A négyzet vagy téglalap alakú megoldások a legegyszerűbbek és a legkisebb helyigényűek, de „U” alakú vagy lépcsős megoldások is léteznek.

Az ágyás magasságának meghatározásakor tudnunk kell, hogy milyen növényt szeretnénk termeszteni benne. A legtöbb növény számára 20–30 cm vastag termőréteg elégséges, mégis derékmagasságunkhoz a 70–100 cm-es magasság illeszkedik. A szélesség, ha az ágyást csak egyik hosszanti oldaláról tudjuk jól megközelíteni, akkor 70 cm legyen; míg ha minden oldalról el lehet végezni az ápolási munkákat, akkor akár 140 cm széles is lehet.

Az előrelátóan tervezett magaságyás kialakításánál gondolni kell a nem kívánatos élőlényekre is. A csigák ellen érdemes kifelé görbülő peremet szerelni az ágyás szélére, vagy 2 cm széles rézszalagcsíkot körbefuttatni rajta.

Az alulról támadó rágcsálók, pockok, vakondok ellen geotextíliával bélelhetjük az ágyást, vagy a talaj felszínére aprószemű dróthálót fektethetünk.

A magaságyás talán legnagyobb előnye, hogy a termeszteni kívánt növény igényeihez igazítva mi szabályozhatjuk a föld minőségét. Alapszabály, hogy alulra vízelvezető drén­ré­teg kerüljön, ez lehet kavicsból is, de praktikusabb metszéskor a feleslegessé vált ágakból, gallyakból, egyéb durva zöldhulladékból összeállítani. Efölé félérett komposzt, levágott fű, lomb, kerti nyesedék kerülhet. Majd kerti föld, és végül legalább 20–30 cm vastag termőréteg, általában virágföld, tőzeg, érett komposzt vagy azok keveréke.

A magaságyásban minden növény megtalálhatja kedvező életfeltételeit. A gazdaságosságra való törekvés érdekében a vegyes­kultúra elvét követve, zöldségnövényeket, egynyári virágokat, szamócát is ültethetünk színes kavalkádban. Külön ágyásba kerülhetnek évelő dísz- és fűszernövények is.

Törekedjünk az állandó helykihasználásra. Érdemes a magvetés mellett (pl.: saláta, hónapos retek, kapor, spenót) a palántázást is választani.

A magaságyás esetében nagyobb a kertész felelőssége. Jobban oda kell figyelni az öntözések gyakoriságára, a tápanyag-utánpótlásra, mert a gyökerek ebben az esetben nem tudnak a mélyebben raktározott víz- és tápanyag-készletekhez hozzáférni, csak abból gazdálkodhatnak, amit tőlünk kapnak. A rétegek hőtermelő képessége 5–7 év alatt kimerül, a talaj szerkezete fokozatosan összeesik, pótlásáról gondoskodni kell.

Kis Krisztiánné

okleveles kertészmérnök

Forrás: Kistermelők Lapja