0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Az integráció nem a vitákról szól

Hatalmas erőfeszítéseket tesz az Európai Unió a leszakadó országok gazdasági felzárkóztatásáért, a közös gazdasági erőt biztosító integráció elmélyítéséért, és még sok tennivaló van ennek érdekében. Erőfeszítések ide vagy oda, az biztos, hogy a COVID után gazdasági értelemben is más lesz a világ.

Ezért tisztázni kell, hogy a most formálódó új koordinátarendszerben milyen új üzleti-gazdasági modellek lesznek életképesek – az agrárgazdaság tekintetében is. 

Többek közt erről beszélgettünk Halmai Péter közgazdásszal, akinek munkásságát március 15-én Széchenyi-díjjal ismerte el a köztársasági elnök.

Halmai Péter a Magyar Tudományos Aka­démia levelező tagja, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kara Közgazdaságtan Tanszékének, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kara Közpénzügyi Tanszékének egyetemi tanára. A legmagasabb állami tudományos elismerést az ország számára kivételesen értékes tudományos pályafutása során a nemzetközi, illetve az összehasonlító gazdaságtan, a makroökonómia, valamint az agrár-közgazdaságtan területén végzett kiemelkedő tudományos munkája, különösen az európai integráció makroökonómiai összefüggéseinek vizsgálatában elért eredményeivel érdemelte ki.

Pályája első szakaszában elsősorban agrárközgaszdászként tartották számon, de az utóbbi időben már megváltozott a kutatásai területe. Miért?

– A mezőgazdaság jelenleg is fontos terület számomra, de a munkám középpontjába a nemzetközi gazdaságtan és a makroökonómia került. Ebben a kutatói kíváncsiság mellett az aktuális gazdasági-társadalmi igények is szerepet játszanak. Hozzáteszem, tavaly is megjelent egy összefoglaló kötet a szerkesztésemben, A Közös Agrárpolitika rendszere címmel.

Ez a tankönyvnek is alkalmas kézikönyv az európai uniós agrárpolitika kialakulásától, kiépülésétől kezdve egészen az élelmiszerszabályozás és -biztonság területéig mutatja be a rendszert.

Az EU-integrációban betöltött szerepét Jean Monnet professzor-díjjal ismerték el 1996-ban. Konkrétan milyen tevékenységéért tüntették ki ezzel a díjjal?

– Egyrészt a kutatómunkám eredményeit, másrészt az európai uniós közgazdasági ismeretek meghonosításában végzett munkámat ismerték el. Az 1990-es években úttörő szerepet vállaltam a Közös Agrárpolitika egyetemi oktatási projektjeiben, amiben elsősorban Vajda László, a szakminisztérium akkori főosztályvezetője ins­pirált és támogatott. Rengeteg oktatási programot és konferenciát szerveztünk a minisztériummal együttműködve. Igen nagyszámú agrárszakember fordult meg rendezvényeinken, képzéseinken.

A már említett összegző kötet annak a sorozatnak a folytatása, amit akkor indítottunk: 1995-ben jelent meg Az EU agrárrendszere című könyv, aminek két újabb, átdolgozott, lényegében újraírt kiadását 2002-ben és 2007-ben publikáltuk.

Pályája elején a magyar agrárgazdasági rendszer kritikájával keltett figyelmet. Mi volt ennek a lényege?

– A rendszerváltás előtti analízisem ellentmondott az akkor elterjedt álláspontnak, hogy a nagyüzemekre épülő magyar mezőgazdaság sikeres rendszer. Az elsők között mondtam ki, hogy a rendszer súlyos belső torzulásokkal küzd és túlságosan polarizált. A túl nagy, tőkepazarló nagyüzemek és a túl kicsi, munkapazarló kisüzemek között óriási rés tátongott a struktúrában. Ezeket a problémákat szociológusokkal is együttműködve, kiterjedt empirikus kutatásokkal tártuk fel, és ha a munkánkat itthon nem is mindenhol fogadták lelkesedéssel, nemzetközileg felfigyeltek rá.

A rendszerváltás után elemi igénnyé vált az EU-integrációra való felkészülés, így a kutatásban is egyre inkább arra került a hangsúly.

Az ezzel járó vizsgálatok újfent igazolták, hogy agrárpiaci intézmények kiépítése nélkül nem lehet sikeres a hazai piac átalakulása. Sajnos, az idő is ezt igazolhatja. Ám e hiányosságok orvosolhatók.

A csatlakozásunk után változott a nézőpontja az EU agrárgazdaságát illetően?

– Kezdetben a beilleszkedés állt a kutatásaink súlypontjában, ám hamar felismertük, hogy a Közös Agrárpolitika változásai nagyon gyorsak és mélyrehatóak. Itthon az elsők között kezdtünk foglalkozni a reformjával, amit végül sok kompromisszum árán és csak részben sikerült keresztülvinni. Ma is úgy vélem, csak a KAP további átalakításával lehetne megőrizni a közös finanszírozást.

A 2000-es évek elejétől egyre inkább a gazdasági növekedés és a konvergencia került a tudományos munkám homlokterébe, aminek természetesen az agrárium is részét képezi.

Jelenleg mi foglalkoztatja a leginkább?

– Idén látott napvilágot a Mélyintegráció. A Gazdasági és Monetáris Unió ökonómiája című könyvem, amiben a rendszerszintű elemzéseimből az elmúlt években levont következtetéseket foglalom össze. Az európai integráció a kereskedelmi liberalizáción és integráción alapul, de lényegesen túlmutat rajtuk. Ezt az átfogó rendszert nevezem mélyintegrációnak, aminek a magintegráció, illetve a differenciált integráció a részei. A rendszer magja, előrevivő ereje az egyre szorosabb magintegráció. A mélyintegráció a közösség heterogenitása miatt csak többlépcsős struktúrában valósulhat meg, de a tartós kimaradás a magintegrációból hosszabb távon a perifériára sodródás veszélyével jár.

A folyamat fő jellemzői a konvergencia és a reziliencia, vagyis az aktív adaptációs képesség.

Az integrációt akkor lehet elmélyíteni, ha ezek is mélyülnek. Ha hiányoznak, akkor meg kell oldani a problémákat. Probléma például, hogy egyes mediterrán országok 2008 óta lemaradóban vannak, ráadásul a COVID is őket érintette a legsúlyosabban. Az EU ezért áldoz hatalmas forrásokat a felzárkóztatásukra a Next Generation Program keretében.

Ez egy hatalmas küzdelem, aminek még nem látjuk a végét. Viszont az biztos, hogy a poszt-COVID világ gazdasági értelemben is más lesz. Tisztázni kell – az agrárgazdaság tekintetében is –, hogy milyen új üzleti-gazdasági modellek lesznek életképesek ebben az új, még formálódó koordinátarendszerben.

Az integráció és a konvergencia egyik kiemelkedő hazai kutatójaként és oktatójaként nyilván egyértelmű válasza van a következő kérdésre, de arra kérem, fejtse ki! Jelenleg lehetőségeket vagy inkább korlátokat jelent a hazai gazdálkodóknak az EU?

– Az európai uniós tagságunk egy „klubtagság”, amihez szorosan hozzátartozik a szabályok betartása. Ha adott esetben ezeket tehernek érezzük, a tagságnak akkor sincs alternatívája a magyar mezőgazdaság számára.

Természetesen annak, hogy akadályok nélkül kereskedjünk, illetve hogy kihasználjuk az uniós tagság előnyeit, nem mond ellent, hogy unión kívül is piacokat keresünk.

Ugyanakkor tudatában kell lenni: a legfőbb piacaink egyfelől szükségképpen Európában találhatók, másrészt már a csatlakozásunk előtt – az előző mezőgazdasági rendszer összeomlásától kezdve – óriási forrásokat kapott a mezőgazdaságunk az EU-tól. Az EU-támogatás ma is meghatározó az agrár- és vidékpolitikánk számára.

Más kérdés, hogy meg kell küzdeni az érdekeink érvényesítéséért, ehhez pedig érdemes szövetségeseket keresni. Az egyik első európai uniós szakmai utamra a társulási szerződések megkötésének időszakában került sor. Megkérdeztem a nálam tapasztaltabb külföldi kollégákat, mit tanácsolnak a magyaroknak. Azt mondták: legyenek barátaik!

Drámai gyorsaságú folyamatként éltem meg az európai csatlakozás időszakát. 1988-ban még „büntető” pótlefölözések és hasonló terhek sújtották az akkor állami kereskedelmű országnak minősülő Magyarországot. Az Európai Közösségekkel kötött Együttműködési megállapodás több éves leépítési mentrendet irányzott elő a diszkriminatív terhek tekintetében. Ám közbeszólt a történelem.1989-ben már preferenciális elbánást értünk el egyes számunkra fontos exporttermékeink piacra jutásában. Ekkor még több kollégám úgy gondolt Magyarország EU-tagságára, hogy az ő életükben még nem fog megtörténni!

Magyarország megküzd az érdekeiért. Egy olyan szervezetben, amelynek huszonhét tagja van, természetesek a viták. Azonban nem kell eltúlozni ezek jelentőségét.

Az egyes tagállamok létfontosságú érdekei kitüntetett figyelmet kapnak az EU-ban, bár kompromisszumkészségre természetesen szükség van.

A 2021–27-es költségvetési periódus az agrárium előtt is hatalmas lehetőséget nyit a struktúraváltás és a versenyképesség javítása tekintetében. Ezeknek a céloknak a megvalósítása érdekében a kormány is óriási terheket vállal a társfinanszírozás keretében. Elemi érdekünk, hogy e fejlesztési programokat széles körű egyeztetések és tudományos eredmények alapozzák meg.

MMG Gazdahang

Hetente jelentkezik az MMG Gazdahang podcast adása, a legfontosabb hírekkel, izgalmas beszélgetésekkel és érdekességekkel a nagyvilágból. Hallgatni arany! Kattintson a lejátszóra és hallgassa meg a többi között beszélgetésünket Bódi Gábor agrármérnökkel, a Dairy-Ép Kft. területi képviselőjével és Zelenák Dáviddal a MATE mezőgazdasági mérnök szakos hallgatójával arról, hogy mi tesz sikeressé egy állattartó telepet és mi vár egy fiatal agrármérnökre ha az állattenyésztés érdekli, vagy nézze meg az MMG Direkt adását youtube csatornánkon.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság