0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Jó úton vagyunk

Tavaly Kiss Lászlót választották az Országos Erdészeti Egyesület elnökének. A hazai erdésztársadalom egyik tapasztalt alakjával a magyar erdészet és a magyar erdők jövőjéről beszélgettünk.

Hogyan látja, változott az erdész munkája az elmúlt évtizedekben? Más szemléletmódot kíván az erdő, a szakma a mindennapokban?

– Roppant összetett kérdés, melyre a válasz röviden igen, de alapvetően a „nem” is megállja a helyét.

Az erdő, a nemzet vagyonának megóvása, védelme mint kulturális örökségünk ápolása az eskünk része.

Ez olyan erős iránymutató, hagyományokra épülő igen markáns sorvezető a mindennapi munkánkhoz, ami nem változik. Az erdész a területéhez tartozó minden apró részletet ismer, jó esetben évtizedekig követi annak változásait. Így más szemszögből nézve a kérdésre a válasz, hogy az erdész nem cselekedhet mindig azonosan, hiszen a körülöttünk zajló változásokra reagálnia kell, hogy a rábízott természeti kincset a lehető legjobban megőrizhesse. Azt azonban fontos hangsúlyozni, hogy a mi munkánk nem néhány év alatt mutatja meg gyümölcsét, az eredményekre akár egy évszázadot is kell várni, miközben a természetben zajló folyamatokra szinte azonnal kell válaszolni.

Mi az elődeinktől kaptuk az alapot, az útravalót, a tudást, a hagyományok szeretetét és tiszteletét, amivel az erdeinket kezeljük.

Ma a legjobb tudásunk szerint formáljuk, hogy a következő erdész nemzedéknek a lehető legjobb állapotban lévő erdőségeket adjuk tovább azzal a töretlen hagyománytisztelettel, ami az erdész társadalom megingathatatlan alapvetése napjainkban is.

A fenntarthatóság, a klímavédelem az erdőgazdálkodásban is megkerülhetetlen téma. Sokan úgy vélik, gondolva főleg a természetvédőkre, hogy az erdészek, az erdőgazdaságok kizsákmányolják az erdőt. Hol van az igazság ebben a kérdésben ön szerint?

– Nap mint nap találkozunk azzal a felfogással, hogy az erdész tulajdonképpen profitorientált favágó, aki őrült módon és mértékben kiárusítja az erdőt. Ez áll a legtávolabb a valóságtól.

Az erdő nem zsákmányolható ki, az erdészek dolga, hogy az erdő terhelésének természetes határát szem előtt tartva kiegyensúlyozzák a szükségleteket és a lehetőségeket.

Egyaránt gondoljunk a fakitermelésre, a vadászatra, a kirándulók, szabadidős tevékenységet végzők igényeire. A torta óriási, mindenki szeretne belőle valamennyit, de óvatosan kell vele bánni, nem szeletelhető drasztikusan és a végtelenségig. Itt kezdődik szerintem a fenntarthatóság. A jól végzett szakmai munka mindig megmutatja gyümölcsét. Ma kétmillió hektár erdőségen gazdálkodhatunk, tehát az elmúlt évszázadban megduplázódott a magyar erdők aránya a mai országhatáron belül. Úgy érzem, jó úton vagyunk.

Az erdő nem zsákmányolható ki, erre a két és fél évszázados erdész szakma a garancia.

A természet sajnos ebbe kegyetlenül beleszól. A klímaváltozás véglegesen eltöröl területeket, térségeket, és a folyamatok megállíthatatlannak tűnnek. Mi lesz a magyar erdők sorsa?

– A magyar erdők viszonylag ellenállóak a globális felmelegedés hatásaival, az invazív fajokkal szemben. Ennek oka lehet, hogy nálunk a telepített fafajok környezeti igényei nem tértek el nagyon a telepítés helyszínének adottságaitól.

A rossz állapotú erdők könnyebben pusztulnak a fabetegségek következtében.

A magyar erdők természetes rendszere, a hazai erdőtudomány alapjai szerint kezelt és gyarapított területek elég ellenállók. Ez nem azt jelenti, hogy nálunk nincsenek például invazív fajok, hogy a természet itt nem harcol, vagy a klímaváltozás nem talál sérülékeny területet. Dehogynem, hazánkban is vannak térségek, ahol jelentős a faállomány pusztulása. De az országos helyzet nem mutat menthetetlen folyamatokat, a felmerülő gondokkal megküzdünk. Fontosnak tartom azonban kiemelni, hogy a pusztulás, legyen szó egy kivágott fáról vagy egy természetesen elpusztult egyedről, a körfogás része. Elmúlik, majd kikel, sarjad helyette új, vagy telepítünk helyette újat, melyet ápolunk és gondozunk. Ez az élet természetes rendje.

Nemrég ugyanitt, A Mi Erdőnk hasábjain tettük fel a kérdést Zambó Péter erdőkért és földügyekért felelős államtitkárnak, hogy szabadidejében járja-e az erdőket. Ő úgy fogalmazott, hogy a hivatalos elfoglaltságok miatt már szinte csak munka után, kikapcsolódásként jut el az erdeinkbe. Egy vezérigazgató és egyesületi elnök hasonló cipőben jár? Milyen tevékenység tölti fel energiával, mivel tölti szívesen a szabadidejét?

– Én gyakran tudok időt szakítani arra, hogy a napi munkám részeként kijussak a természetbe, vagy utána túrabakancsot húzzak. Sőt, hétvégenként igen sokszor járom az erdőt, a Cserhátot, a Börzsönyt egyaránt.

De az sem ritka, hogy a munkanap végén kimegyek arra a területre gyűjteni egy-egy kosárnyi erdei gombát, amit egy-egy helyi erdész kolléga ajánl, hiszen ők naponta járják a kerületüket, ismerik a remek lelőhelyeket.

Szűk hazámon kívül messzebb is szívesen utazom, nyilván az elmúlt év sajnos nem szólhatott erről, de ha lehet, a szabadidőmben kitekintek más országokba is.

Szakmai életút

Kiss László 1974-ben erdész technikusként végzett a soproni Roth Gyula Erdészeti Szakközépiskolában, majd a városban folytatta tanulmányait, az Erdészeti és Faipari Egyetemen szerzett erdőmérnöki diplomát. Szakmai pályáját 1980-ban az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság Romhányi Erdészeténél kezdte el. Ott öt évig dolgozott, majd az erdőgazdaság Diósjenői Erdészetét vezette hat éven át. Mindeközben újra iskolapadba ült, közgazdász diplomát szerzett. 1991-től igazgatóhelyettesként, illetve főosztályvezetőként irányította a vállalat gazdálkodását és szakmai tevékenységét. Rövid ideig az állami vagyonkezelő munkatársa volt, de hamar visszatért szülőföldjére, 1998-tól az Ipoly Erdő Zrt. vezérigazgatója. Az Országos Erdészeti Egyesületnek már középiskolás kora óta tagja; 2006-tól egy cikluson keresztül Nógrád, Heves és Borsod régióképviselőjeként az OEE elnökségét támogatja szakmai munkájával; 2010-től az OEE általános alelnöke, 2020 júniusától pedig az OEE elnökeként tevékenykedik. Szakmai életútja során számos elismerésben részült: 2006-ban az erdész szakma kiemelkedő állami elismerését, a Pro Silva Hungariae díjat vehette át. A megyei önkormányzat 2008-ban a Nógrád Megye Gazdaságáért díjban részesítette, majd 2010-ben a soproni egyetemen megkapta a Pro Silvacultura, Natura et Venatoria dísztőrt. Balassagyarmat városa a Balassagyarmatért Emlékéremmel jutalmazta. 2018 augusztusában a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetésben részesült.

Osztrozics Dóra

Forrás: A Mi Erdőnk