A mai fajták ismeretében azt nehéz kijelenteni, hogy vegyszerek használatának mellőzésével kiemelkedő terméseredmények érhetők el.
Mai zöldség és gyümölcsfajtáink a nemesítési eredményeknek köszönhetően nagyon gazdag termés lehetőségét adják meg, ám cserébe sokkal érzékenyebbek a betegségekre, mint az évtizedekkel, évszázadokkal ezelőtt alkalmazott tájfajták, melyek kevesebb termést hoztak ugyan, de a betegségekkel szemben ellenállóbbak voltak.
A helyes munkafolyamati sorrend és időpont megválasztása azonban nagyban csökkenti a kórokozók és kártevők okoztai kockázatot, annak mértékét, így csökkenthető a vegyszerfelhasználás mennyisége, ami mind anyagilag, mind a termés vegyszerterhelésének csökkentése miatt egészségi szempontból is előnyös.
Fajtaválasztás
Zöldségnövényeink általában egy-, ritkábban két évig, évelő fűszernövényeink néhány évig, míg gyümölcsfáink akár évtizedekig is kertünkben, ugyanazon a helyen élik életüket, így a fajtaválasztás ebben a sorrendben egyben fontossági sorrend is. Ha egy zöldségnövényt olyan helyre vetünk, vagy ültetünk, ahol nem érzi jól magát, betegeskedik, akkor sincs túl nagy gond: következő évben majd ideálisabb helyet keresünk számára. Egy gyümölcsfánál már nem ilyen egyszerű a helyzet, hiszen sokszor mire rájövünk, hogy rosszul megy sora, nem terem rendesen, már akkorára nőtt, hogy az átültetés kockázatos. A fűszernövényeket pedig érdemes külön kiemelni, hiszen ezeket vegyszerezni egyáltalán nem szokás a levelük későbbi felhasználási módja miatt.
Rózsákból is vásárolhatunk már lisztharmatra kevésbé érzékeny változatokat, de szőlőből ugyanígy vannak lisztharmatra vagy peronoszpórára kevésbé fogékony fajták. A paradicsomok között találunk már olyan változatokat, melyek a klasszikus paradicsombetegségek közül többel szemben is rezisztensek.
Meghatározó a növény környezet iránti, főleg a talajjal szembeni igény, és a fagytűrés. Ha egy növény talajigénye például erősebben savas, és mi nem ilyen körülmények közé ültetjük, akkor a növény kondíciója nem lesz megfelelő, ami miatt fogékonyabb lesz a megbetegedésekre. Ugyanez érvényes a fagytűrő képességre is. Ha egy gyümölcsfa évről-évre visszafagy, az visszaveti fejlődését, ami károsan hat ellenálló képességére is. Tehát ha helyes fajtaválasztással ellenállóbb növényeket veszünk, és a konkrét igényeiknek megfelelő helyre ültetjük ezeket, már nagy lépést tettünk előre a csökkentett vegyszerfelhasználás érdekében.
Mindent a megfelelő időben
Számos apróságnak tűnő, ám lényeges dolog akad, aminek növényvédelmi szempontból nagy jelentősége van. A letört, viharkárt szenvedett ágak törésfelületét vágjuk egyenesre, és lehetőleg kezeljük valamilyen sebkezelő pasztával. A roncsolt ágcsonknak – ami a törés után marad – sokkal nagyobb a szabad felülete, mint a sima metszlapnak, így sokkal nagyobb az esélye a kórokozók bejutásának a növénybe.
Az öntözés időpontja is nagyon lényeges, hiszen mind a bakteriális, mind a gombás fertőzéseknek a terjedéséhez egyaránt nedvesség szükséges. Elvileg a legjobb a napközbeni öntözés lenne, hiszen ekkor szárad le a leghamarabb a nedvesség a növényről, de az erős fény okozta perzselődés veszélye miatt ez nem alkalmazható. Marad tehát lehetőségként az este és a reggel.
A vízhasznosulás szempontjából az esti öntözés a jobb, hiszen éjszaka a talaj kipárolgása nem jelentős az alacsonyabb hőmérséklet miatt, ám a lombra került nedvesség is tovább megmarad.
A reggeli öntözés ilyen szempontból jobb, mert amint felmelegszik a levegő, a leveleken levő vízcseppek is rövid idő alatt felszáradnak, így a kórokozóknak kevesebb idejük marad a fertőzésre. Ám a felmelegedés miatt a talajnedvesség kipárolgása is hamarabb megkezdődik, ami az öntözés hatékonyságát csökkenti. Minden érvet és ellenérvet összevetve tehát elmondható, hogy a legjobb megoldás az esti öntözés, amennyiben meg tudjuk oldani, hogy a növények lombozatára lehetőleg ne kerüljön víz. Így az öntözés hatékonysága is jó lesz, és a nedves leveleket is kiküszöböljük, csökkentve a fertőzésveszélyt.
A beteg részek eltávolítása
Amennyiben módunk van a növényeinken tapasztalható változásokat rendszeresen figyelni, a rendellenességeket könnyen felfedezhetjük. A beteg fák, cserjék esetén a kártevőkkel fertőzött részek időbeni eltávolításával is jelentős növényvédelmi költségeket takaríthatunk meg. Így június táján már megjelennek például a levéltetvek, melyek általában először a zsenge hajtások végén, csoportokban láthatók, majd miután elszaporodnak, akkor már az idősebb levelek fonákán is megtalálhatók lesznek.
Ha még az első kártevők megjelenésekor ezeket eltávolítjuk a fertőzött hajtások lemetszésével és megsemmisítésével, akkor megelőzhetjük a jelentősebb inváziót.
Amennyiben ezzel már elkéstünk, a baj észlelése után minél előbb érdemes megkezdeni a vegyszeres védekezést, hiszen eleinte még elegendő lehet kontakt szerekkel, csak a fertőzött részeket lepermetezni, ám miután már elszaporodtak a kártevők, akkor sokkal nagyobb szeradaggal és felszívódó szerekkel az egész növény kezelése elkerülhetetlenné válik.
Ez a gyomirtásra ugyanúgy igaz. Egy 1000 négyzetméteres terület egyszeri teljes gyomirtásának a szerköltsége több ezer forintos is lehet, míg ha a rendszerességre helyezzük a hangsúlyt, és a kezelést már akkor elvégezzük, amikor csak foltokban vannak jelen a gyomok, akkor akár 50-70 százalékot is spórolhatunk a szerköltségen. Az időben elvégzett munkák tehát jelentősen csökkenthetik a növényvédelmi költségeket.