A soha nem látott mértékű dísznövénykereslet, az emberek átformálódó szemlélete a saját környezetükkel kapcsolatban, vagy éppen az egész ágazatban tapasztalt munkaerőhiány csak néhány azon megváltozott körülmények közül, amelyek miatt a zöldgazdászoknak új módszereken, új megoldásokon kell gondolkodniuk, hangsúlyozta Lukács Zoltán, a NAK Dísznövény Alosztályának, egyben a Magyar Faápolók Egyesületének elnöke a Gazdálkodjunk okosan zöldfelületeinkkel címmel szervezett kamarai konferenciasorozat kecskeméti állomásán.
A megváltozott helyzet új megoldásokat követel a zöldfelület-gazdálkodásban, ugyanakkor szükség van a hosszabb ideje fennálló nehézségek átvizsgálására is. Lukács Zoltán rávilágított a terület legnagyobb gondjára, azaz, hogy a zöldfelület-gazdálkodás három erős motorja, a tervezés, a kivitelezés és a fenntartás jelenlegi működése, szabályozása nincs összehangolva. A tájtervezők az építészkamara egyik altagozatához tartoznak, így képletesen a kerttervezők, ezáltal a zöldfelület is „alárendelt” szerepben vannak. A kivitelezők, a kertépítők szintén az építőiparnak alárendeltek, ráadásul a zöldterületek fenntartásának szabályozása több ponton problémás, ezért nem egyértelmű, hogy az egyes tevékenységeket kinek kellene összefogni és összehangolni.
Múltban gyökerező gondok
Számos olyan tény nehezíti a zöldgazdálkodást, amelyben az elmúlt évek nem hoztak változást. Jelenleg Magyarországon nagyon kevés településnek van fa- és parknyilvántartása.
Első és legfontosabb lépés az erre vonatkozó nyilvántartások elkészítése, és a már rendelkezésre álló adatbázisok bővítése. Világos és rendszerszerű zöldfelület-katasztert kell kialakítani, lehetővé téve a települések zöldfelületeinek egyértelmű és szisztematikus áttekintését. Következő lépésként ezt a hatalmas, pénzben kifejezett értéket közismertté kell tenni. Az előadó komoly gondnak tartja, hogy a kertészek még mindig nem lehetnek felelős műszaki vezetők, műszaki ellenőrök a kert- és parképítéseken, pedig sok esetben erre nagy szükség lenne. További nehézség, hogy jelenleg a fákat nem védi törvény, a fás szárú növények védelméről szóló 2008-as kormányrendelet pedig sok pontban elavult.
Megváltozott feltételek
Az éghajlat kétségtelenül változik, az átlaghőmérséklet megnőtt, különösen a városokban egyre gyakoribbak a hőhullámok. A villámárvizeket, nagyon rövid idő alatt lehullott nagy mennyiségű csapadékot a meglévő vízelvezető rendszerek sokszor nem képesek befogadni, ez számos megoldandó feladatot ró a városgazdálkodásra.
A klímaváltozás közvetett következményeként érezhetően formálódott a lakosság véleménye a saját épített környezetéről, és az azzal való kapcsolata. Ennek eredményeképpen világszerte számos sokoldalú egyezmény (charta) született a városi életminőség javítására, amelyek a lakók, a zöldfelület-gazdálkodók, a döntéshozók együttes akaratát fejezik ki, és amely alapul szolgál a hosszú távú beruházásokhoz. Ezek lehetnek országos vonatkozásúak, vagy egy kisebb régióra, akár csak egyetlen városra vonatkozó megállapodások. Mintaértékű példa a német, a francia és a finn charta. A zöldgazdászokat érintő fontos, kedvező változás – mint arra a magyar dísznövényágazat helyzetét vizsgáló, tavaly elkészült tanulmány is rámutat –, hogy az elmúlt években nőtt a kertgazdaság teljesítménye, és további fejlődés várható. Ezt a gazdasági növekedést mindenkinek ki kell használni, ehhez azonban a szakmai összefogás mellett nélkülözhetetlen az ismert gondok megoldása.
A nyilvántartásra épülhetnek a tervek
Lukács Zoltán összefoglalta azokat a lehetséges megoldásokat, amelyekkel több területen akár már rövidtávon is eredményes és előremutató lépéseket tehetne a szakma.
Emellett mihamarabb létre kell hozni az értéken való nyilvántartásokat (faiskolai alapár, zöldfelület-egyenérték), a „zöld leltárakat”, a zöldvagyont vagyonleltári elemként kell kezelni.
Az adatok, a nyilvántartások birtokában, az adatok összesítésével megvalósulhatna a nemzeti fatár, amelynek elemzései, mutatói egyaránt szolgálnák a lakosság tájékoztatását, és hatalmas segítséget nyújtanának a zöldfelület-gazdálkodás számára is. A nyilvántartásban hozzáférhető adatok figyelembevételével hatékonyabb és gazdaságosabb lehet a zöldfelületek fenntartása.
A nyilvántartásra épülve könnyebben összeállíthatók közép-, illetve hosszú távú zöldfelület-gazdálkodási tervek, azok pedig nagymértékben támogatnák az önkormányzatok és a faiskolák a kapcsolatát.
Ez hosszú távon növelné a hazai faiskolák versenyképességét, hiszen így többletbevételhez jutnának, ugyanakkor csökkenne a külföldről behozott – sokszor a hazai klímának nem megfelelő – növények aránya.
Több ezer munkavállaló hiányzikLukács Zoltán arra is fölhívta a figyelmet, hogy az ágazat lendületes fejlődése nem lehetséges megfelelően képzett szakemberek nélkül. A munkaerőhiánnyal kapcsolatban elmondta, hogy a legóvatosabb becslések szerint is legalább 5000 munkavállaló hiányzik az ágazatból. A várhatóan több évre vonatkozó fejlődési ütem megakadhat, ha a munkaerőhiányra nem találnak megoldást. Számos sürgős feladat vár a piaci szereplőkre, akik számára a legfontosabb kihívás a munkakörökkel, bérekkel és munkafeltételekkel kapcsolatos szemléletváltás lesz. A szakképzés feladata, hogy kihasználja az új lehetőségeket, például az egyetemi képzés során a gyakorlathoz közelebb álló módszerekkel oktassanak. Mindez azonban csak hosszabb távon hoz eredményt. A jelenlegi munkaerőhiányt az érdeklődő fiatalok célzott megszólításával és gyakorlatorientált felnőttképzéssel lehetne a leggyorsabban csökkenteni. |
Fontos lenne, hogy elfogadásra kerüljön a szakmai irányelvek alapján készített egységes, úgynevezett minimum parkfenntartási technológia. Ez előírná a zöldfelületek kötelezően elvégzendő fenntartási munkáinak gyakoriságát is. A hosszú távú fejlesztési tervekben szerepelnie kellene költségvetési garanciának, ami a település vezetésének változása esetén is szavatolná a zöldfelületekre vonatkozó beruházási tervek megvalósulását.
A megváltozott éghajlat miatt a korábbiaktól eltérő növényfajtákat kell ültetni. Ebben útmutatást adhat a Közterületi sorfák jegyzéke, valamint a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a Díszkertészek Szakmaközi Szervezetének gondozásában, a közelmúltban megjelent Magyar nemesítésű díszfák, díszcserjék és örökzöldek című kiadvány is.
A kutatás eredményei nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a területek zöldítésekor a lehető leghatékonyabban aknázzák ki a dísznövényfajtákban rejlő lehetőségeket. Új, és halaszthatatlan kihívás a szakemberek számára, hogy a betegséget okozó növényeket más fajokkal váltsák ki.
Túlságosan kevés a magyar kertészeti szabvány, így a szakma jelenleg is számos szabvány kidolgozásán fáradozik, amelyek hatékonyabbá teszik a dísznövénytermesztés és a zöldfelület-gazdálkodás szabályozását. A faiskolai és faápolási szabványok (fanyilvántartás szabványa, metszés szabványa), a parképítési technológia szabványai, a füvesítés, a tetőkertépítés és a parkfenntartás szabványa a korszerű kertészeti technikai ismeretek figyelembevételével jelenleg készül.
Mit tartogat a jövő?
Faültetéseknél és virágágyak létesítésénél előtérbe fognak kerülni az új technológiák. Erre a fővárosban már számos jó példát találunk a biodiverz évelőágyásoktól kezdve az idén nyáron a Bartók Béla úton megkezdett Stockholm-típusú faültetési módszerig.
Az esőkertek városi parkokban való alkalmazása szintén újszerű, és várhatóan egyre ismertebb lehetőség lesz.
A szakfelügyeleti rendszerrel az építőipari cégeket, a kivitelezőket lehet rákényszeríteni arra, hogy a fákat meghagyják, vigyázzanak rájuk, és figyelembe vegyék ökológiai igényeiket az építési beruházás után is. A szakma által nagyon vágyott kertészeti törvény átfogóan szabályozná a tervezési, kivitelezési folyamatok részleteit, a zöldfelület-védelem kérdéseit.
A zöldfelület-gazdálkodás hazai szakembereinek szóló, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara által életre hívott szakmai konferenciasorozat célja, hogy elősegítse a zöldfelület-gazdálkodásban érintett ágazati szereplők közötti hatékony kommunikációt, valamint ösztönözze az önkormányzatok és faiskolák közötti szorosabb együttműködést annak érdekében, hogy a hazai zöldfelület-gazdálkodás növényanyagát, növényszükségletét mind inkább a hazai faiskolákból elégítsék ki.