Szent Miklós a gyermekek és diákok védőszentje, belőle alakult ki később az ajándékosztó püspöksüveges Mikulás. A mai gyermekeknek mesélt legenda szerint a Lappföldön él, és minden évben felszerszámozza rénszarvasait, akik az ajándékokkal roskadásig megrakott szánkóját húzzák. Ismerkedjünk meg a rénszarvasokkal!
A szarvasféléknek nevük ellenére nem szarva, hanem agancsa van. Az agancs szavunk nagyon „fiatal”, csupán 100 éves. A nyelvújítás előtt nem tettek különbséget szarv és agancs között. Biológiai szempontból azonban jelentős az eltérés: a szarv alapja a koponyával összenőtt szarvcsap. Ezt öleli körül egy szaruhüvely, mely ugyanabból az anyagból épül fel, mint az emberi köröm vagy haj. A szarv folyamatos növekedésben van. Az agancsot ezzel szemben csontszöveg alkotja, és a szarvasfélék évente levetik, majd újra növesztik. |
Rénszarvas
A rénszarvasok Európa északi részein és Észak-Amerikában élnek. Előbbi helyen taránd-, illetve iramszarvasként is ismerik, míg utóbbiban a karibu az elterjedt megnevezése.
míg a többi fajnál csak hímek büszkélkedhetnek eme fejdísszel. Méretük változatos lehet, vannak köztük egészen kisméretű példányok is: testhosszuk 120–220 cm, marmagasságuk 87–140 cm, testtömegük pedig 60–318 kg között változhat. Patái különösen szélesek, laposak, így kevésbé süllyed el a hóban és a mocsárban, könnyebben mozog sarkvidéki élőhelyein.
Eurázsiában már legalább háromezer esztendeje háziasították. Mivel kiválóan alkalmazkodott a sarkköri élethez, ezért a tundrán és a tajgán a rénszarvas nem csak a legjobb igásállat, de húst és tejet ad, prémjét felhasználják ruhák és sátrak készítésére, csontja és ina különféle szerszámokhoz nyersanyag. És még a Mikulás szánját is képes húzni…
A mai napig fontos háziállatai a számiknak, avagy lappoknak. A hagyományosan nomád nép életmódja teljes mértékig a rénszarvasokra épül. Minden évben tavasszal északra, a tengerhez vándorolnak állataikkal, ahol kevesebb a szúnyog és hűvösebb az idő. Ősszel ismét útra kelnek a szárazföld belsejébe, vissza a téli szálláshelyeikre.
Jávorszarvas
A legnagyobb ma élő szarvasféle, és a karácsonyi képeslapok egyik kedvelt szereplője. Bár most már tudjuk, hogy nem ő húzza a Mikulás szánját, mégis érdemes megismerkedni ezzel az impozáns jószággal. Szintén északi elterjedésű faj, akárcsak a rénszarvas, de azzal ellentétben magányosan él. Ez a nőstényekre is érvényes, melyek a legtöbb nagy testű szarvassal ellentétben nem verődnek csapatokba. Egyedül vezetik utódukat amíg az önállóvá nem válik.
Testhossza 240-310 centiméter, testsúlya 200-490 kilogramm nőstényeknél, 380–700 kg hímeknél, marmagassága 1,4-2,1 m.
A hímek agancsa a tövétől pár centire ellaposodik és hatalmas lapátot formál, melynek szélén 40 apró nyúlvány is kialakulhat. A fejdísz szélessége akár a 2 métert is elérheti.
Nagy, lapos patája segítik a mozgást a havon és a mocsaras élőhelyeken. A lomblevelek és rügyek mellett szívesen fogyaszt vízinövényeket is, amiért akár a víz alá is lemerül.
Méretéből és erejéből adódóan kifejezetten veszélyes állat, Amerikában például gyakrabban támadnak emberre, mint a medvék vagy a farkasok. Ennek ellenére
Az 1963-ban alapított Kostromai Jávorszarvas Farm 2003-ban még biztosan működött, az akkori adatok szerint 33 állat élt ott szabadtartásban, rádió-, és GPS adós nyakörvekkel felszerelve. Erre azért van szükség, mert ugyan a szarvasok szelídek, emberhez szokottak, de hajlamosak „elfeledkezni” a napi fejésről. Az őket gondozók így könnyebben megtalálják a hatalmas területen szabadon csatangoló teheneket, és meg tudják őket fejni. Az hús és tejtermelés mellett voltak próbálkozások arra is, hogy a szarvasokat hátas illetve igavonóként használják, de a kísérlet azonban nem volt túl sikeres. Ez persze nem akadályozza meg a művészeket abban, hogy a Mikulás szánja elé befogva ábrázolják őket – elvégre egy olyan varázslatos személy, mint a Mikulás, biztosan elboldogul egy makacs jávorszarvassal is.
Mind a rén-, mind a jávorszarvas érdekessége, hogy rendszertani szempontból az őzformák alcsaládjába tartoznak, tehát a nálunk is honos őz közelebbi rokonai.
Gímszarvas
A nálunk őshonos és gyakori gímszarvas is előfordul a karácsonyi kavalkád szereplőjeként. Nem csoda, hiszen gyakran kerül szem elé. A gímszarvas az egyik legnagyobb szarvasféle. Európa legnagyobb részét, a Kaukázus térségét, Anatóliát és Ázsia nyugati és középső részeit népesíti be.
Jelen van még Dél-Amerikában, ahol az egyik legveszélyesebb inváziós fajként tartják számon. Élőhelyétől függ a testmérete, de általában a bika hossza 175–250 centiméter, marmagassága 100–150 centiméter, testtömege 160–300 kilogramm; a tehén hossza 160–210 centiméter, testtömege 120–170 kilogramm.
Gyönyörű, sokágú agancsának mérete és külalakja is erősen függ attól, hol él, de befolyásolja az állat kora is. A fiatalabb bikáké jellemzően kevesebb ágú, és ahogy öregszenek, úgy nő az ágak száma és az agancs tömege is. Miután igen szoros összefüggés van a bika agancsfejlődése és kondíciója között, ha az állat ereje csökken – például öregszik -, vagy esetleg táplálkozása nem kielégítő, az agancs visszafejlődik.
A gímszarvas számos európai barlangfestményen és tárgyon szerepel; a legrégebbiek 40 000 évesek és a paleolitikumból származnak. A magyarság számára is fontos jelentőséggel bír, a mondabeli Hunor és Magor által üldözött csodaszarvas is feltehetően egy gímszarvas volt.
A tehenek a természetben is csoportosan mozognak, így könnyen tartható „haszonállat”. Elsősorban húsa és agancsa miatt, a keleti orvoslásban azonban keresett az úgynevezett agancsháncs is. Ez a még fejlődő agancsot borító barka, amit a bika a kész agancsról ledörzsöl.
Egyéb agancsosok
A művészek kreativitása azonban határtalan, ezért nem csak a fent említett három szarvas fajjal találkozhatunk az téli ünnepek közeledtével, de ezek a leggyakoribbak. Sokszor látunk például pöttyös bundás példányokat. A fiatal szarvasok (és az őzek) pöttyös bundával jönnek a világra, így könnyebben rejtőznek el a ragadozók elől. Európában a dámszarvas az egyetlen faj, ahol a kifejlett egyedek is megtartják mutatós szőrzetüket. A dámok hosszú ágú agancsának vége lapátszerűen ellaposodik, hasonlóan a jávorszarvaséhoz.
Szintén pöttyös bundával büszkélkedhet a beszédes nevű pettyes szarvas és a szika szarvas is. Ez a két faj ázsiai eredetű, de utóbbiból például az Egyesült Királyság területén találhatunk betelepített, vadon élő állományokat.