Back to top

Autókról – más szemszögből

Rengeteg gépjárművekre szakosodott hírcsatorna áll rendelkezésünkre, ha mindenféle adatokkal szeretnénk tudásszomjunkat csillapítani. Én kicsit általánosabban kívánok beszélni a jelenlegi lehetőségekről, majd kicsit kitérnék a sajátos felhasználású, illetve általános használatú kistehergépjárművekre.

Nem vagyok autódoktor vagy szakértő, nem támogat semelyik márka, pusztán az elmúlt évek tapasztalatai alapján szeretném megosztani gondolataimat.

Az elmúlt 12 évben betekintést nyertem a kistehergépjármű-átalakítás, autókereskedés témakörébe, jelenleg is 12 autó kezelésével foglalatoskodom. Ez nem nagy szám, de a szükséges rálátáshoz elegendő. A méhészetben, ugyanúgy mint minden más területen, megkerülhetetlen a gépjárművek használata; tudomásul kell vennünk, hogy az életünk szerves részévé vált. Nagyban segíti munkánkat, de csak akkor, ha egy megbízható társra lelünk benne, és nem egy hátráltató, megbízhatatlan koloncra. Teljesen megértem azokat, akik tanácstalanul állnak, ha autóvásárlásra kerül sor.

Magam is az őrületbe kergettem ismerőseimet, mert mindig ennél a témánál lyukadtunk ki a beszélgetések során: Mit vegyek? Használtat? Újat? Hozassak be külföldről? Tud-e valaki valami megbízható eladó autót?...

Nyomasztó kérdések ezek, és csak utólag fog kiderülni, hogy jól döntöttünk-e. Nem kell aggódni, mindig lesz egy rokon, aki emlékeztet majd baklövéseinkre. Visszagondolva, több mint húsz autóm, motorom volt az elmúlt 25 évben, és csak öt-hatra emlékszem vissza szeretettel, a többiről ne is beszéljünk. Volt, amelyiket egy tábla csokiért adtam oda, csak vigyék a szemem elől.

Az autó státuszszimbólum, sokan nézik meg, mivel érkezik tárgyalópartnerük, mivel jár a szomszéd, ezzel együtt felmerül a kérdés: miből telik rá? Sokan e szerint választanak gépjárművet. Más szempont szokott lenni a korábbi tapasztalat. „Emlékszem, apám Volvóját sosem látta szerelő.” „Nagyapámnak egész életében egy autója volt”… stb. Hiba azt feltételezni, hogy azoknak az autóknak bármi közük volna a mostaniakhoz.

Szeretném felhívni a figyelmet, hogy az autógyártás mekkora átalakuláson megy keresztül. Miközben megváltozott az életünk – csak gondoljunk bele, mennyire más volt harminc évvel ezelőtt –, megváltoztak fogyasztási, felhasználási szokásaink is. A bennünket, fogyasztókat ellátó gyáróriások és manufaktúrák által előállított termékek milyensége is megváltozott. Miért lenne ez másképp az autókkal kapcsolatban?

Úgy, ahogy egy mai mosógép sem bírja ki öt évnél tovább, dőreség lenne azt hinni, hogy egy mostanság gyártott autóval majd még veteránvizsgára fogunk menni.

Szomorúan jelentem ki: NEM.

Nem hosszú távra gyártják a dolgokat, nem az a cél, hogy a fogyasztók jól járjanak. A profitmaximalizálás a lényeg. Természetesen a méhészek nem így gondolkoznak – igaz, nem is járnak Hawaiira nyaralni.

Egy közgazdász gyorsan levezetné a kedves Olvasónak, hogy a föld jelenlegi népessége okán kell ilyen termékeket gyártani, hiszen rengeteg ember halna éhen, ha nem cserélgetnénk telefonjainkat rendszeresen, készülékeinket sűrűbben…

Míg újabb márkanevek jelennek meg az autópiacon, tényként kell kezelni, hogy pár év múlva pusztán öt autógyártó lesz a világon. Jelenleg tekintsünk az európai piacra, hiszen ez érint minket. Mit jelent mindez? Nem fognak eltűnni a jól megszokott márkák, szükség van rájuk az eladások növeléséhez, a vevőkör megtartásához.

Szeretném kiábrándítani az olvasót: a folyamatos fejlesztések és a folyamatosan szigorodó uniós előírások miatt folyamatosan változnak az autók motorjai, elektronikájuk egyre összetettebb, rendszerük egyre bonyolultabb.

Felhívom a figyelmet, hogy már nem csavarhúzóval, villáskulccsal kezdjük meg egy gépjármű szerelését, hanem laptoppal. Legutóbb egy szoftverfrissítéssel tudtuk 3 literrel csökkenteni a fogyasztásunkat, mindezt egy egyéves kisteherautónál. Ez durva. Nem ehhez vagyunk szokva. Hol vannak már azok a romantikus szombatok, amikor mindenki nekiesett az autójának, takarította, bütykölgette, rádiót szerelt, esetleg a gyújtáson állítgatott? Nos, ezt egy mai autónál elfelejthetjük. Jelenleg sokszor még szerviztapasztalat alapján sem tudnak mit mondani a szakemberek, mert mire megszerzik a szükséges információkat, már változtatnak a rendszeren, esetleg le is cserélik a motortípust.

Hogyan válasszunk autót magunknak? – merül fel a kérdés, ami rögtön még több kérdést szül: Milyen célra fogjuk használni a gépjárművet? Mennyi pénzünk van a vásárlásra? Mennyit tudunk költeni a fenntartásra? Mit szól mindehhez a könyvelőnk? És az asszony?

Teljesen mindegy, hogy a vállalkozásunk számára vagy magáncélra szerzünk autót, az alapok ugyanazok. Kijelenthetjük, hogy nem veszünk francia vagy német márkát, esetleg ide csak japán jöhet. A dolog ennél sokkal bonyolultabb.

Nézzük csak a Toyotát. Legendásan jók az autói, most sincs okuk szégyenkezni, pedig a sportautójuk BMW-motorral van szerelve, a családi és teherautójukban francia szív dobog.

Kérem, higgyék el, ez a piaci szegmens ennél sokkal összetettebb.

Például a Peugeot Rifter, Citroën Berlingo, Opel Combo, Toyota Proace City és tudomásom szerint a visszatérő új Fiat kisbusz mind ugyanazzal a motorral vannak szerelve, minden változatban.

Az orruk kialakítása, csomag-összeállítások, egy-egy extra a különbség. Ettől ezek az autók ugyan­olyan megbízhatóak, mint a többi. Hasonlóképp van közös pont a Mercedes és a Dacia között is.

Régebben kijelenhettük, hogy mely márkákat nem szabad megvenni, és melyek azok, amelyekkel csak jól járhatunk. Sarkos ez a megállapítás, akkor sem volt teljesen igaz, bár volt alapja. Napjainkban én inkább úgy fogalmaznék, hogy mekkora szerencsével nyúlunk bele egy autóba vásárláskor. Nincs olyan márka, amelyről ne lehetne hajmeresztő történeteket hallani ismerősöktől vagy olvasni a neten.

Sokan, köztük én is, azért választanak új autót, mert elegük lett a használt autók okozta csalódásokból, átverésekből, megbízhatatlanságból. Nem szabad bedőlni annak, hogy ez a kocsi megbízható, mert Németországból hozták. Erre egy példa:

pár éve, amikor elszállt az euró–forint árfolyam, Németországba vitték Magyarországról a négyéves, első lízing után visszaadott használt autókat, ott honosították azokat, honfitársaink pedig – néha tudtukon kívül – hozták vissza a „német piacról” szerzeményüket.

Ugyanakkor sok kereskedést láttam Németországban: egyrészt nem németek vezették azokat, másrészt Európa többi országában is olyan emberek élnek, mint mi, ugyanolyan gondokkal. Már ott sem cserélgetik le a jó autókat még jobbra. Amennyi autó beérkezik Kelet-Európába, nem is valószerű, hogy ennyi jó autó volna Nyugaton, amit el akarnának adni.

Új autó vásárlása esetén a felszereltségek és extrák erdejében könnyen átsiklunk a kiterjesztett garancia jelentőségén. Van olyan vélemény, hogy amelyik gyártó be mer vállalni 7–9 év garanciát, az biztosan tudja, mit csinál, ezért nem is kell megvenni a garanciát, hiszen úgysem lesz semmi baja az autónak. Egyrészt komoly feltételeknek kell megfelelnünk, hogy érvényes legyen a garancia, nem elég csak kifizetni. Másrészt főleg a bonyolult elektronikának köszönhetően, hibalehetőség van bőven.

Legutóbb teljes fejegységet (rádió) kellett cserélni egy autónkban, mert nem hallották a túloldalon, hogy mit beszélek telefonon, és szoftverfrissítéssel sem lehetett javítani a hibát.

Mindenkinek a képzeletére bízom, hogy mennyi lett volna a javítás költsége, ha 75 000 forint egy éves olajcsereszerviz és 400 000 forint kilenc évre kiterjeszteni a garanciát. Nekem egyébiránt nem volt motorikus vagy mechanikai gondom az elmúlt években, elektronikai azonban annál inkább.

Amikor autót vásárolunk, fontos odafigyelni a használat során felmerülő egyéb költségekre. Mennyibe fog kerülni a fenntartás? Milyen gyakran kell vinni kötelező szervizre, mennyibe fog kerülni? Nem vagyunk jósok, de a jelenlegi árak arányban lesznek a jövőbeliekkel. Sok szervizben jelentős különbséget tesznek az egyazon márka alá tartozó típusok között is. Kérésünkre az értékesítő ki tud nyomtatni egy „Karbantartási terv” című lapot, amely tartalmazza a kinézett gépjármű kötelező szervizelésének lebontását, futott kilométer és/vagy évek tekintetében. Már forgalomba helyezett autó esetén is meg tudják ezt adni, de kérni fogják hozzá az alvázszámot. Ez támpont lehet, de a technika ördöge úgyis közbeszól.

Már futottunk bele olyan gondba, hogy felvillant a szervizlámpa, figyelmeztetést is írt ki az autónk, végül olajat kellett cserélnünk benne, pedig még volt hátra egy év és 24 000 kilométer futás az előírt kötelező szervizig.

Az autó önellenőrzése úgy döntött, hogy idő előtt szervizbe kell menni, mert szerinte elhasználódott az olaj. Nem lehet mit tenni, hiszen a hibajelet tárolja az autó, adott esetben korlátozni tudja saját sebességét – szerviz üzemmód –, illetve elveszíthetjük a garanciánkat is.

Jelenleg csak azt tudom tanácsolni, hogy kérdezősködjünk, böngésszük a neten a nevesebb lapokat, járjunk utána a kinézett autónak. Sokmilliós kiadásról beszélünk, amelynek tárgya egy hosszú távra számításba vett eszköz. Nem mindegy, hogy mennyit költünk szervizre, fenntartásra, mennyi lesz a valós átlagfogyasztásunk, mennyi idő alatt térül meg a befektetésünk, milyen szinten fogja nyelni gépjárművünk az adBlue adalékot.

Sajnos az adBlue ügye igencsak időszerű lett, én sem tudok elmenni mellette. A neten megjelent cikkek után pillanatokon belül felvásárolták a készleteket, bizonyos benzinkutakon már korlátozzák az egyszerre megvásárolható mennyiséget is.

Gondoljunk vissza csak az elmúlt évekre, mely termékekkel kapcsolatban alakítottak ki hasonló helyzetet. Elindult a hisztéria ennek a terméknek a kapcsán is. Véleményem szerint pusztán egy régi receptet vettek elő a gyártók: hogyan emeljünk nagyot az áron úgy, hogy ne legyen közfelháborodás. Ez az adalék minden dízelüzemű gépjárműben ott van, már évek óta. Személygépjárművek, kisteherautók, buszok, tehergépjárművek, mezőgazdasági gépjárművek… Nem lehet megkerülni használatukat, az adBlue használatát pedig uniós előírások tették kötelezővé. A gépjárművek le fognak állni, ha kifogy ez az adalék, ezzel bénítva meg mindennapjainkat. Ezért ha nyerészkedni akarnak ezen a terméken, ha fel akarják hívni a figyelmet, hogy mennyire ki vagyunk szolgáltatva bizonyos nagy cégeknek, akkor jelentem, ez sikerült. Pár nap alatt kifogytak a készletek, csak a drágább termékeket lehet jó esetben megvenni, és ki tudja, hová mennek el az árak. Jelenleg mindenki tartalékol, és kifizet minden pénzt, csak biztonságban tudja vállalkozását, mobilitását. Nemsokára helyreáll a rend, bár megfizetjük majd az árát, de örülni fogunk, hogy újra kapható lesz az adBlue. Vajon milyen áron?

Kicsit elkanyarodtam. Az eddigi általánosságok után szeretnék bővebben írni arról, hogy méhészként mely autók tudják megkönnyíteni munkánkat. Speciális felépítés vagy általános felhasználás szerint válasszunk? Legközelebb ezekre a kérdésekre szeretnék rávilágítani, a lehetőségek boncolgatásával.

Forrás: 
Méhészet
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Méhészet 2021/12 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Digitalizáció a megbízhatóság jegyében

A KITE hódmezővásárhelyi alközpontjában május 5–7. között magas szintű gépkiállítást és bemutatót szerveztek. Évek óta arra törekszenek, hogy az eseményt összekapcsolják a Hódmezővásárhelyi Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napokkal, kihasználva annak szinergikus hatását, ugyanis a két bemutatót alig 1 kilométerre tartják egymástól.

Június elején NAK Szántóföldi Napok és Agrárgépshow-mezőfalva

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) – a Mezőgazdasági Eszköz- és Gépforgalmazók Országos Szövetsége (MEGFOSZ) közreműködésével – idén is megrendezi az ország legnagyobb szántóföldi kiállítását. A NAK Szántóföldi Napok és AgrárgépShow–Mezőfalva június 1-2-án, több mint 40 hektáros területen várja az agrárszakembereket, agrárdiákokat; az eseményre ezúttal is ingyenes a belépés.

Távirányítással deaktiválták a lopott traktorokat

Az orosz csapatoknál általános gyakorlattá vált a termény és gabona eltulajdonítása. Most már a traktorokat és a nem használható gépeket is viszik.

Vajdaságban idejében befejezték a tavaszi vetést

Jó hír, hogy a száraz időjárásnak köszönhetően idén időben sikerült elvégezni a tavaszi vetést a Vajdaságban és egész Szerbiában. A kukorica, a szója, a napraforgó és a cukorrépa szépen kikelt, és egyelőre nem szomjaznak. Rossz hír viszont, hogy az intenzív fejlődésben lévő őszi kalászosok és a virágzó repcevetések már hiányolják a nedvességet, a talaj alsó rétegeiből ugyanis hiányzik a víz. Másrészt az ukrajnai háború miatt nem tudni, mit hoz a holnap.

Nagygépek a földeken - nem csak hasznot hoznak

Az egyre nagyobb méretű traktorok, kombájnok és egyéb mezőgazdasági gépeknek a súlya is tekintélyes. A leghatalmasabbak magasabbak, mint egy afrikai elefánt, és egy terménnyel teli kombájn akár 36 tonnát is nyomhat - ami egy kisebb elefántcsorda súlyának felel meg.

Málnaszedő robotok az idénymunkások helyett

Egy brit vállalat robotokat fejlesztett ki bogyósgyümölcsök szedésére, hogy pótolja az erre szakosodott, a brexittel „elüldözött” idénymunkások hiányát. A 3D-kamerákat és más érzékelőket gépi tanulással létrehozott mesterséges intelligencia irányítja, így tudja megkülönböztetni az érett gyümölcsöket az éretlentől. Az emberi munkaerő mellett is használható robottal sokat lehet javítani a termelékenységen.

Bő egyharmadával csökken az ukrán búzatermelés

A háborús körülmények nyomán hatalmas teher hárul Ukrajna mezőgazdaságára. Egy, a francia Karryos adatelemző cég által a közelmúltban nyilvánosságra hozott számítás szerint az idei búzatermés mintegy harmadával (35 százalékkal) elmaradhat a tavalyitól.

Elhunyt Antonio Carraro

A 90 évesen elhunyt Antonio Carraro hosszú ideje volt a családi tulajdonú vállalat elnök-vezérigazgatója. A Compodarsegoban működő gyár elődjét Giovanni Carraro alapította 1910-ben. Az Antonio Carraro nevével fémjelzett traktorgyárban sajátos konstrukciójú, 100 LE alatti kompakt traktorokat állítanak elő ültetvényekre és kommunális területre.

Önvezető Lemken-Krone eszközhordozó

A Lemken és a Krone közös programot indított a jövő autonóm eszközhordozó erőgépének a kifejlesztésére. Céljuk, hogy a két cég munkagépeihez kapcsolt vezető nélküli erőgépek maradéktalanul végre tudják hajtani a szántóföldi művelési, ápolási és betakarítási munkákat.

Ezért folytatódik az élelmiszerek drágulása

A Világbank áprilisi jelentése számottevő élelmiszer-áremelkedést jelez előre erre az évre. A K&H szakértője szerint ennek a fő oka elsősorban az energiaárak emelkedése és a fenntarthatósági célkitűzésekkel járó többletköltségek, nem az ukrajnai konfliktus. Ez utóbbi főként a gabonakészletek kiesése miatt jelent majd gondot, de a hatása jövőre lesz érzékelhető.