Svédországban a vadászok már elejtették a 27 farkasra vonatkozó éves célszám nagy részét, míg Finnországban hét év óta először engedélyezik 20 farkas elejtését a populációkezelési gyérítés során. Norvégiában ezen a télen a farkasok mintegy 60%-át – 51 állatot – fognak elejteni, hogy az országban legfeljebb három szaporodó pár maradjon, így Svédország és Norvégia között élő állatokkal együtt a populáció négy-hat szaporodó párra korlátozódik.
A természetvédők azzal vádolják a skandináv országokat, hogy Nyugat-Európában a farkasok számára a legellenségesebb környezetet teremtették meg, és semmibe veszik az uniós jogszabályokat, amelyek védik a fajt, amely az elmúlt években visszatért, de számos országban továbbra is veszélyeztetett. „Ez egy szörnyű helyzet” – mondta Siri Martinsen, a Noah állatvédő szervezet vezetője, aki a norvégiai farkas vadászatokat bírósági úton támadja meg.
Norvégiában az ország 5%-át farkasvédelmi övezetnek jelölték ki, ahol az állatok védelme kiemelt fontosságú. Ennek ellenére 25 farkast fognak elejteni a védőkörzeten belül, hacsak nem lesz sikeres a Noah által a WWF Norvégiával és a Ragadozóink Egyesülettel közösen indított bírósági eljárás.
A védőkörzeten kívüli farkasok nem szaporodhatnak, és elejthetik őket, ha egy regionális bizottság úgy dönt, hogy „veszélyt jelenthetnek” a haszonállatokra vagy a félig háziasított rénszarvasokra. Bár Norvégia nem tagja az EU-nak, a vadvédelmi csoportok szerint a farkasok gyérítése sérti az európai vadon élő állatok és növények, valamint a természetes élőhelyek védelméről szóló Berni Egyezményt.
Christian Anton Smedshaug, a norvég éghajlat- és környezetvédelmi miniszter államtitkára elmondta: „a norvég farkas populáció szinten tartása politikai kompromisszum, amelyet a parlamenti többség 2016-ben kötött annak érdekében, hogy a farkasok és az állattenyésztés egyaránt megmaradjon Norvégiában, és áthidalja a különböző társadalmi nézeteket.
Emellett a állattartás olyan közjavakhoz is hozzájárul, mint a kultúrtájak és a biológiai sokféleség. A farkasok vadállatokra vadásznak, és a farkasok jelenléte következésképpen hatással lehet a helyi vadászatra, ezenkívül a farkasok veszélyt jelenthetnek az apró- és nagyvadak vadászatához használt kutyákra is. A vadászatra gyakorolt hatások csökkentése azonban nem a populációs cél mögött álló fő célkitűzés, és nem is a nagyragadozókkal való gazdálkodás egyik fő irányvonala.”
Svédországban a vadvédelmi csoportok szerint a 2020-21-es évre becsült 395 farkas állomány a tél végére 300 alá csökkenhet.
„Svédország megígérte az EU-nak, hogy nem megyünk 300 alá” – mondta Magnus Orrebrant, a Svenska Rovdjursföreningen civil szervezet elnöke. „Tájékoztattuk az EU-t, hogy a 300 állatból álló állomány túl alacsony, ugyanis van olyan területünk, amely több mint 1000 farkast tudna befogadni.”
„Néhány falkának, amelyre idén télen vadásznak, nincsenek gazdaságok a közelében. A farkasok semmilyen problémát nem okoztak, de ez egy fontos hely a jávorszarvas vadászathoz, és a vadászok nagy jávorszarvas populációt szeretnének.”
Ugyanakkor a vadászok azért is tiltakoznak a farkasok ellen, mert megölik a nagyra becsült vadászkutyákat, amelyeket a skandináv országokban széles körben használnak a vadak és szarvasok felkutatására. Sami Niemi, a mezőgazdasági és erdészeti minisztérium farkasokkal való gazdálkodással megbízott tisztviselője szerint Finnországban a farkasok 300 fős állománya az elmúlt évszázad legmagasabb állománya.
A Finn Természeti Erőforrás Intézet által készített modellek szerint a genetikailag egészséges farkas populációnak több mint 500 fősnek kellene lennie.
„Amikor a vadgazdálkodási vadászat célját kitűztük, figyelembe vettük, hogy nem a populáció csökkentésére törekszünk. A vadgazdálkodási vadászat célja az, hogy növeljük a farkasállomány iránti toleranciát, különösen azon emberek körében, akik a környezetüket a farkasokkal osztják meg.”
Sami Säynevirta, a Luonto-Liitto finn vadvédelmi szervezet munkatársa szerint a farkasok gyérítése megnyugtatja az aggódó vidéki közösségeket, hogy a farkaspopuláció ellenőrzés alatt van, és ezáltal csökkentik az illegális vadászatokat. „Ezt az érvet már évek óta hangoztatják, de az orvvadászat még mindig probléma. A hatóságoknak valóban lépniük kellene a megelőzés érdekében.
„Meg kell változtatni a vadon élő állatokhoz való hozzáállást. Fontos beszélni a farkasok előnyeiről, amik kulcsszerepet játszanak az egészséges ökoszisztémában, de ezekről a vadállatokról szóló hírek eléggé a negatív oldalra koncentrálódnak.”
Fiona Matthews professzor, az Emlősök Védelme Európában alapító elnöke elmondta: „Rendkívüli, hogy az országok olyan dolgokat tesznek, amelyek az EU élőhelyvédelmi irányelve szerint illegális.
A finnországi és svédországi vadvédelmi csoportok az Európai Bizottsághoz és az Európai Bírósához fordultak, hogy nyilvánítsák illegálisnak a farkasok elejtését, de mindkét ország kormánya fenntartja, hogy az élőhelyvédelmi irányelvtől való eltérések lehetővé teszik a legális gyérítéseket.
Norvégiában Martinsen felszólította a többi európai országot, hogy „lépjenek közbe, és nyújtsanak be panaszt a Berni Egyezményhez, hogy megállíthassák ezt a helyzetet, amikor Norvégia vezet a kihalási politika eltűrésében.”