0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

A természetvédők felháborodtak, amiért három ország a farkasok vesztét akarja

Finnország csatlakozik Svédországhoz és Norvégiához, hogy felmérjék a téli farkasállományt, de eközben a természetvédelmi csoportok az Európai Unióhoz segítségét kérik, hogy lépjen fel a farkasok lemészárlása ellen.

Svédországban a vadászok már elejtették a 27 farkasra vonatkozó éves célszám nagy részét, míg Finnországban hét év óta először engedélyezik 20 farkas elejtését a populációkezelési gyérítés során. Norvégiában ezen a télen a farkasok mintegy 60%-át – 51 állatot – fognak elejteni, hogy az országban legfeljebb három szaporodó pár maradjon, így Svédország és Norvégia között élő állatokkal együtt a populáció négy-hat szaporodó párra korlátozódik.

A természetvédők azzal vádolják a skandináv országokat, hogy Nyugat-Európában a farkasok számára a legellenségesebb környezetet teremtették meg, és semmibe veszik az uniós jogszabályokat, amelyek védik a fajt, amely az elmúlt években visszatért, de számos országban továbbra is veszélyeztetett. „Ez egy szörnyű helyzet” – mondta Siri Martinsen, a Noah állatvédő szervezet vezetője, aki a norvégiai farkas vadászatokat bírósági úton támadja meg.

„Norvégia farkas gazdálkodása elszabadult, és csak azért lőnek ki farkasokat, mert néhány embernek nem tetszenek. Felháborító, hogy egy faj kritikusan veszélyeztetett szinten tartanak.”

Norvégiában az ország 5%-át farkasvédelmi övezetnek jelölték ki, ahol az állatok védelme kiemelt fontosságú. Ennek ellenére 25 farkast fognak elejteni a védőkörzeten belül, hacsak nem lesz sikeres a Noah által a WWF Norvégiával és a Ragadozóink Egyesülettel közösen indított bírósági eljárás.

A védőkörzeten kívüli farkasok nem szaporodhatnak, és elejthetik őket, ha egy regionális bizottság úgy dönt, hogy „veszélyt jelenthetnek” a haszonállatokra vagy a félig háziasított rénszarvasokra. Bár Norvégia nem tagja az EU-nak, a vadvédelmi csoportok szerint a farkasok gyérítése sérti az európai vadon élő állatok és növények, valamint a természetes élőhelyek védelméről szóló Berni Egyezményt.

Christian Anton Smedshaug, a norvég éghajlat- és környezetvédelmi miniszter államtitkára elmondta: „a norvég farkas populáció szinten tartása politikai kompromisszum, amelyet a parlamenti többség 2016-ben kötött annak érdekében, hogy a farkasok és az állattenyésztés egyaránt megmaradjon Norvégiában, és áthidalja a különböző társadalmi nézeteket.

Norvégiában a nagyragadozókkal való gazdálkodás során az elsődleges szempont a haszonállatok legeltetésének fenntartása, a lehető legkevesebb veszteséggel.

Emellett a állattartás olyan közjavakhoz is hozzájárul, mint a kultúrtájak és a biológiai sokféleség. A farkasok vadállatokra vadásznak, és a farkasok jelenléte következésképpen hatással lehet a helyi vadászatra, ezenkívül a farkasok veszélyt jelenthetnek az apró- és nagyvadak vadászatához használt kutyákra is. A vadászatra gyakorolt hatások csökkentése azonban nem a populációs cél mögött álló fő célkitűzés, és nem is a nagyragadozókkal való gazdálkodás egyik fő irányvonala.”

Svédországban a vadvédelmi csoportok szerint a 2020-21-es évre becsült 395 farkas állomány a tél végére 300 alá csökkenhet.

„Svédország megígérte az EU-nak, hogy nem megyünk 300 alá” – mondta Magnus Orrebrant, a Svenska Rovdjursföreningen civil szervezet elnöke. „Tájékoztattuk az EU-t, hogy a 300 állatból álló állomány túl alacsony, ugyanis van olyan területünk, amely több mint 1000 farkast tudna befogadni.”

„A közös nevező Norvégiában, Svédországban és Finnországban az erős vadászszervezetek, amelyek miatt a politikusok aggódnak” – tette hozzá Orrebrant.

„Néhány falkának, amelyre idén télen vadásznak, nincsenek gazdaságok a közelében. A farkasok semmilyen problémát nem okoztak, de ez egy fontos hely a jávorszarvas vadászathoz, és a vadászok nagy jávorszarvas populációt szeretnének.”

Ugyanakkor a vadászok azért is tiltakoznak a farkasok ellen, mert megölik a nagyra becsült vadászkutyákat, amelyeket a skandináv országokban széles körben használnak a vadak és szarvasok felkutatására. Sami Niemi, a mezőgazdasági és erdészeti minisztérium farkasokkal való gazdálkodással megbízott tisztviselője szerint Finnországban a farkasok 300 fős állománya az elmúlt évszázad legmagasabb állománya.

A Finn Természeti Erőforrás Intézet által készített modellek szerint a genetikailag egészséges farkas populációnak több mint 500 fősnek kellene lennie.

„A hosszú távú cél a farkaspopuláció genetikai életképességének elérése” – monda Niemi.

„Amikor a vadgazdálkodási vadászat célját kitűztük, figyelembe vettük, hogy nem a populáció csökkentésére törekszünk. A vadgazdálkodási vadászat célja az, hogy növeljük a farkasállomány iránti toleranciát, különösen azon emberek körében, akik a környezetüket a farkasokkal osztják meg.”

Sami Säynevirta, a Luonto-Liitto finn vadvédelmi szervezet munkatársa szerint a farkasok gyérítése megnyugtatja az aggódó vidéki közösségeket, hogy a farkaspopuláció ellenőrzés alatt van, és ezáltal csökkentik az illegális vadászatokat. „Ezt az érvet már évek óta hangoztatják, de az orvvadászat még mindig probléma. A hatóságoknak valóban lépniük kellene a megelőzés érdekében.

„Meg kell változtatni a vadon élő állatokhoz való hozzáállást. Fontos beszélni a farkasok előnyeiről, amik kulcsszerepet játszanak az egészséges ökoszisztémában, de ezekről a vadállatokról szóló hírek eléggé a negatív oldalra koncentrálódnak.”

Fiona Matthews professzor, az Emlősök Védelme Európában alapító elnöke elmondta: „Rendkívüli, hogy az országok olyan dolgokat tesznek, amelyek az EU élőhelyvédelmi irányelve szerint illegális.

Azt gondolnánk, hogy ezek az országok képesek együtt élni a ragadozóikkal, különösen alacsony populációs sűrűségük miatt. Úgy tűnik, hogy ezt a vadászati érdekek és az az érv vezérli, hogy a farkasok veszélyt jelentenek a vadászkutyákra.”

A finnországi és svédországi vadvédelmi csoportok az Európai Bizottsághoz és az Európai Bírósához fordultak, hogy nyilvánítsák illegálisnak a farkasok elejtését, de mindkét ország kormánya fenntartja, hogy az élőhelyvédelmi irányelvtől való eltérések lehetővé teszik a legális gyérítéseket.

Norvégiában Martinsen felszólította a többi európai országot, hogy „lépjenek közbe, és nyújtsanak be panaszt a Berni Egyezményhez, hogy megállíthassák ezt a helyzetet, amikor Norvégia vezet a kihalási politika eltűrésében.”

Forrás: theguardian.com