Takarmány: ma már nincs áralku

Mindez azonban még nem észrevehető az UBM forgalmán, mondja Varga Ákos, a csoport igazgatóságának elnöke, akit egyebek mellett arról kérdeztünk, hogy a jelenlegi helyzetben milyen stratégiát választanak.

Tavaly ősszel még úgy nyilatkozott, hogy a 2021-ben elért 130 milliárd forintos forgalom után idén 200 milliárdra számítanak, és hogy a növekmény az alapanyag-drágulásból adódik. Az azóta eltelt hónapok áremelkedése miatt várható-e a forgalom további növekedése?

– Ahogy tavaly ősszel előrevetítettem, az UBM forgalma stabilan meglesz. Ma azonban már további 10 százalékos növekedésre számítunk, ami azt jelenti, hogy 220 milliárd forint körül lesz az éves forgalmunk. A növekmény túlnyomó része az alapanyagok drágulásából adódik, az árak ugyanis még nagyobb mértékben emelkedtek, mint ahogy előrejeleztem.

Szakmai berkekben elhangzott az a felvetés is, hogy a növénytermesztőknek mentőövet kellene dobniuk az állattenyésztőknek. Van, aki „dzsentrivilágot” emleget. Ön hogy látja, az állattenyésztők túlélhetik a jelenlegi helyzetet?

– Hiú ábránd volna azt gondolni, hogy egy növénytermesztő vagy kereskedő önként lemond a profit maximalizálásáról. Mindenki akkora profit elérésére törekszik – teljesen jogosan –, amennyit csak ki tud termelni a gazdasági tevékenysége.

Az elmondottakból ítélve az UBM forgalmán egyelőre nem látszik, hogy az állattenyésztők bajban lennének. Hogyan látja, meddig képesek kitartani?

– Tavaly ősszel, amikor felvállaltam és előrejeleztem a takarmány- és felvásárlási árak növekedését, többen úgy ítélték meg, hogy túl sötéten láttam a helyzetet. Mára bebizonyosodott, hogy mégsem elég sötéten, még durvább a helyzet. Természetesen én sem gondoltam volna, hogy háború lesz. Most sincs nálam a bölcsek köve, nem látok a jövőbe, de úgy gondolom, kritikus pillanathoz érkeztek az állattenyésztők.

Ráadásul az utóbbi napokban újra esett az ár a sertéspiacon, megint plusz nullán vannak. (Interjúnk május elején, Hódmezővásárhelyen készült – A szerk.). Én is csak reménykedem benne, hogy – miként szokott – az emelkedő ártrendet csak kisebb korrekció követte, és hogy még följebb megy az ár. Abban is bízom, hogy mindez nem fordulópontot jelent. A magasabb átvételi árakkal a baromfitartók és a szarvasmarhások is lendületet kaptak. Tapasztalataim szerint eddig kevesen, szinte senki nem hagyta abba a termelést. Ez a mi esetünkben azt jelenti, hogy minden alapanyagból, tápból, premixből ugyanakkora mennyiségre van igény, mint eddig – csak éppen mindegyiknek dupla annyi az ára. A bővülés mellett ezért lesz a forgalmunk kétszer akkora, mint az előző évben.

Ha pedig visszaesik a fogyasztás, akkor csökkennek az átvételi árak, mert a fölhalmozódott készleteket le kell vezetni. Az árnyomás miatt tehát csökkennek az átvételi árak, pedig abba be kellene építeni az energia és a munkaerő magasabb költségét, a takarmány-alapanyag árának az emelkedését. Mindez óriási veszteséget okozhat az állattenyésztőknek. A legnagyobb baj most az, hogy a pandémia és az orosz-ukrán háború okozta gazdasági válság miatt sokkal magasabb árszinteken vannak a kilengések, és a veszteségek is sokkal nagyobbak, mint eddig bármikor. És emiatt nemcsak az állattenyésztők kerülnek bajba, hanem a beszállítóik is. Mert nem akkor hagyja abba valaki az állattartást, amikor 100 millió van a számláján, hanem akkor, amikor már 100 milliós a vesztesége – amivel a beszállítóknak tartozik. Tehát azokat is magával ránthatja.

Közel három évtizedes történetének egyik legintenzívebb időszakában ért el rekord magas árbevételt és nyereséget a magyar tulajdonú UBM Csoport. A Budapesti Értéktőzsdén jegyzett UBM Holding Nyrt. tavaly ősszel szerezte meg Magyarország piacvezető takarmánygyártó vállalatcsoportjának, az UBM Trade Zrt.-nek közel 100 százalékát. A lépéssel a magyar gazdaság egyik legfontosabb ágazata, a mezőgazdaság is megjelent a budapesti parketten, így tovább szélesedett a tőzsdén elérhető iparágak sora. Az UBM Holding Nyrt. pénzügyi kimutatásaiban így 2021. október 1-től kerültek konszolidálásra az UBM Trade Zrt. adatai, miközben a vállalat sok más magyar céghez hasonlóan áttért a júliustól júniusig tartó éves beszámoló készítésére. Ezzel együtt azonban a Csoport publikálta a 2021 utolsó hat hónapjára vonatkozó főbb adatait is: ennek alapján (IFRS szerint) a vállalat tavaly július-december között 92 milliárd forintos rekordszintű árbevételt ért el, miközben szintén rekordszintre, 1,3 milliárd forintra ugrott adózott eredménye, EBITDA-ja pedig 2,3 milliárd forintra. Az árbevétel óriási ugrása mögött az organikus növekedés mellett az alapanyagárak drasztikus áremelkedése is tetten érhető, amit az UBM Csoport az általa értékesített termékek árában is érvényesített.

Túlélheti-e ezt a helyzetet a magyar állattenyésztés? Mint annak beszállítója, milyen stratégiát választ az UBM?

– Az állattenyésztés, mint olyan, túléli. Az igazi kérdés az, hogy milyen szereplőkkel. A világban zajló konfliktus elhúzódása mindenképpen hagy maga után veszteseket. Lesznek, akik abbahagyják, és a beszállítók között is lesznek kárvallottjai az eseményeknek. Az UBM az utóbbi, erős forgalmú években jó beruházásokat hajtott végre, amik termőre fordultak, normális profitot hoznak. A még csak tervezett beruházásainkat azonban újragondoljuk. Csak és kizárólag azokat nem halasztjuk, amiket rövid idő alatt be lehet fejezni, és amiknek a megtérülése biztos. Az UBM Csoport soha nem volt ennyire stabil, mint most, az utóbbi éveink rendkívül sikeresek voltak.

Most nagyon nyugodtnak és hűvösnek kell maradni. Mindenkinek azt tanácsolom, hogy sokkal gyakrabban dőljön hátra, sokkal többet gondolkodjon, sokkal többet informálódjon – és használja az intuícióját is. Senkit nem tehet elbizakodottá az elmúlt évek sikere. Régi mintázatokból nem lehet a jövőre vonatkozó következtetést levonni. Ez nem azt jelenti, hogy sutba kell dobni a régi tudást, a tapasztalatokat, nem. Azokat is be kell építeni a tervekbe. De rá kell tudni érezni a jövő kihívásaira és a rájuk adható válaszokra. Úgy gondolom, az UBM eddig jól kezelte a válságokat. Szerintem ezután is jól fogja.

Az UBM honnan szerzi be az alapanyagokat? Tapasztaltak-e fennakadást a beszállításukkal kapcsolatban?

– Eddig egyetlen takarmánykeverőnk sem állt le amiatt, hogy nem volt alapanyag. E tekintetben is más szabályokat követtünk. A „just in time” elvhez – minél kevesebb forgóeszközre legyen szükség az alapanyagok beszerzéséhez, tárolásához – képest mi teljesen másképp gondolkodtunk. Egy-két termékből jó pár hónapra elegendő alapanyagot vettünk. Még akkor is folyamatosan vásároltunk, amikor emelkedtek az árak, mi nem reménykedtünk abban, hogy olcsóbb lesz. Szem előtt tartottuk, hogy a partnereink számára milyen fontos a termelés biztonsága.

Most is mindent be lehet szerezni, bár előfordulhat, hogy késve, meg más eladótól. Az óriási probléma az ár. Ma nincs áralku: örülünk, hogy van áru. A legnagyobb problémánk, hogy a következő hónapokban elfogynak a korábbi áron beszerzett készleteink. Ez a végtermékek árában is meg fog jelenni. Ma azonban még a régi, olcsó kötéseket keverjük az újakkal. Így elfogadható árat tudunk kínálni, amivel a vevőink még lélegzethez jutnak. Az ő túlélésük jelenti a miénket is. De arra is fel kell készülni, hogy egyszer elfogynak a készleteink.

Számunkra is dilemma, hogy mikor vásároljuk meg a búzát, a kukoricát. Ha betakarításkor vesszük meg, és utána felmegy az ára, akkor jól jártunk. Ha viszont valamilyen csoda folytán később csökkenne, akkor a drágán megvett áru itt marad a nyakunkon. Ezért a korábbiakkal ellentétben, szakítva 20 éves hagyományunkkal, nem kötünk előszerződést. Csak annyi árut veszünk meg, amennyi a következő egy-két-három hónapra elegendő. Bár nagyon kevés esélyt látok rá, hogy lefelé menjenek az árak, nem kockáztathatunk, nem tudunk tovább hátrálni.

Ön szerint lehet-e, érdemes-e bármilyen eszközzel beavatkozni a jelenlegi folyamatokba?

– Erre nem tudok válaszolni. Nem azért, mert nem szeretnék, hanem mert nem szeretek kiszámíthatatlan dolgokról állást foglalni. A jókor, jó időben és jó helyen végrehajtott – és főleg visszavonható – beavatkozásnak lehetnek pozitív gazdasági hatásai. Csakhogy ez olyan, mint a palackból kiszabadított szellem. Ha nem jó pillanatban vagy nem jó ágazatban történik, akkor olyan hatásai lehetnek, amiket a jogalkotó nem tud kiszámítani, annyira sokváltozós az egyenlet. Ha a világban bárhol bármilyen apró dolog valahol megváltozik, akkor az egyébként jól kigondolt, okos és felkészült emberek által kitalált matek is összedől. Senki nem tudja megmondani, hogy egy ilyenfajta beavatkozásnak mi lehet a végeredménye.