0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Vírusok: barátok vagy ellenségek?

A vírusokról általában nem sok kellemes dolog jut eszünkbe, pedig mindennek van pozitív és negatív vetülete is. A közelmúltban derült fény arra, hogy a vírusokkal való együttélésből a gazdaszervezetnek is származhat előnye. Hiszen még szimbiózis is létrejöhet köztük, ami ugyebár az élőlények közötti kapcsolatok legpozitívabb és legbarátságosabb formája.

A vírusok közel egyidősek a földi élettel, így az azóta eltelt idő alatt volt alkalmuk egy kiváló taktikát kifejleszteni. Annyi bizonyos, hogy hozzánk képest nagyon sok előnyük van, és rengeteg tapasztalattal rendelkeznek. Elképzelhetetlen, hogy csak úgy eltűnjenek a bolygóról, tehát létfontosságú, hogy jobban ismerjük őket, és megtanuljunk velük együtt élni. Ma még kevéssé tanulmányozott és megértett lények, de remélhetőleg hamarosan egyre több érdekességet fejtenek meg róluk.

Azt azért túlzás lenne állítani, hogy a vírusok gondolkodnak vagy éreznek, de őket is az élőlények legfőbb vágya hajtja, mégpedig az életben maradás.

Bármilyen hihetetlenül is hangzik a vírusok többsége nem gonosz és nem akar minden áron végezni ideiglenes „vendéglátójával”. Jobban megéri neki a békés egymás mellett élés.

Hiszen tudvalevő, hogy a vírusok önállóan csak nagyon korlátozott ideig életképesek, a fennmaradásukhoz, a szaporodásukhoz és a hatékony terjedésükhöz alkalmas gazdaszervezet szükséges. A vírusnak tehát mégiscsak észnél kell lennie, mert ha túl erőteljesen fertőzi meg a gazdaszervezetet, és az ezért hamar felmondja a szolgálatot, akkor vele együtt ő is meghal.

A vírusok ezért kompromisszumot kötnek, pontosabban a kölcsönösen hasznos együttélés mellett döntenek. Következzen most néhány érdekes élethelyzet, amelyben nagyon is lehet számítani a kegyeikre.

Védik a faj élőhelyét

A mókusmajmok jóbarátja – a legtöbb egyed által tünetmentesen hordozott – Herpesvirus saimiri, más majmokban gyors lefolyású, T- sejtes limfómát okoz. Amikor a mókusmajmok területére vagy közelükbe férkőzik egy más fajba tartozó majom, akkor a vírus „ráugrik” és meglehetősen kíméletlenül végez vele, így védi szövetségeseit és lakhelyüket a betolakodóktól.

A Herpesvirus ateles, a pókmajmok hasonló tulajdonságokkal bíró lakbérlője szintén csak a többi főemlősre nézve onkogén hatású és ugyanúgy a faj élőhelyének megvédésében hivatott segíteni.

A vírust az anyák örökítik tovább kicsinyeiknek ugyanúgy, mint az ellenük védelmet jelentő immunitást is, így nekik nem esik bántódásuk. Ki tudja miért, de ezek a vírusok nem akarnak más gazdatestet, hűségesen ragaszkodnak gazdáikhoz.

Velünk élő jótevők

Azt már nagyjából sikerült elfogadnunk, hogy a jó életminőség elérésének és megőrzésének a záloga a jó baktériumok tömeges jelenléte a bélrendszerben. Kevésbé köztudott, hogy az emberi mikrobiom vírusokat is tartalmaz, és olybá tűnik, a test megtanult velük harmóniában együtt élni.

A rákterápia ígéretesnek tűnő jövőjében szerepel az onkolitikus vírusok általános alkalmazása. Ezek a vírusok csak tumorsejteket fertőznek meg, és mivel bennük szaporodnak, végül képesek teljesen felszámolni a daganatokat.

Előnyös tulajdonságok megteremtése

Különféle vadnövényeken találtak olyan látens vírusokat, amelyek csupán tünetmentes fertőzést okoznak, miközben javítják az adott növény túlélési esélyét, a genetikai diverzitást és a populációsűrűséget.

A mezőgazdaságban a nemesítés területén előszeretettel használnak ilyen vírusokat azzal a céllal, hogy növeljék az új növény stressztűrőképességét.

Úgy fest, hogy túl korai volt a vírusokat megátalkodott pusztítóknak elkönyvelni. Könnyen lehet, hogy félreértettük a viselkedésüket és téves következtetéseket vontunk le. A vírusok szeretnek nyugodt körülmények között éldegélni és együttműködni, sokszor még tüneteket sem kívánnak okozni, csak akkor gerjednek be, ha erre nyomós okuk van.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu