0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Gubicza lányok a lovak vonzásában

A fiatal díjugrató tehetségekről szóló sorozatunkban rendhagyó módon nem „csak” egy lovast, hanem egy egész családot mutatunk be. Gubiczáék története pontosan hat évvel ezelőtt kezdődött, amikor a gyerekek édesanyja, Alexandra elment a Pasaréti Honvéd Lovardába, hogy felelevenítse régi lovastudását, amit édesapja jóvoltából szerzett még a gyermekei születése előtt.

Akkor még nem sejtette, hogy néhány évvel később a család élete újra a lovak körül forog majd.

Gubiczáék legidősebb lánya, az akkor nyolcéves Sarolt volt az első, aki követte édesanyját a lovardába. A nála két évvel fiatalabb húga, Dorottya is hamar rájött, hogy a szertorna és a korcsolya helyett szintén a lovaglás felé veszi az irányt. Hamar bebizonyosodott, hogy a lányok számára a lovaglás sokkal több, mint egyszerű hobbi, és komolyan érdeklődnek a díjugrató szakág iránt. Ekkor találkoztak az év edzőjének is megválasztott Varga Zoltán pónis díjugrató edzővel, akivel megkezdték hosszú távú szakmai együttműködésüket.

A család lovassporthoz fűződő viszonya nem merül ki a gyerekek versenyzői karrierjének támogatásában.

Három évvel ezelőtt alapították meg családi vállalkozásukat, a Scuderia Sonnevend díjugrató edző- és tenyésztőközpontot, melynek fejlesztésében és napi operatív vezetésében is komoly szerepet vállal a Gubicza házaspár. Az elmúlt évek kitartó munkájának és tanulásának köszönhetően mára a világ top díjugrató génállományával és tenyésztőközpontjaival dolgoznak együtt és olyan tenyészkancák találhatók meg portfóliójukban, mint Oh D’Eole vagy China Touch Hero. Természetesen a tenyésztés mellett továbbra is kiemelt hangsúlyt fordítanak mind a saját lovaik felkészítésére, mind pedig a gyerekek versenyzői karrierjére.

Ahogy Alexandra mondja, a Budapesttől mintegy 30 percre található Tökön elhelyezkedő lovarda tökéletes helyszínt biztosít a szakmai munkára. „Tágas, nagy karámok és istállók, valamint kifogástalan minőségű, négy évszakos talajú versenypálya, fedeles lovarda és egyéb kiegészítő infrastruktúra adják meg a képzések és edzések feltételeit.

Természetesen még sok munka áll előttünk, de örülünk annak, hogy már most lehetőséget tudunk adni a lovasoknak, hogy valódi versenykörülmények közt tudjanak edzeni.”

Míg délelőtt a saját tenyésztésű sportlovak képzése zajlik, délután az edzésé a főszerep. Mára Varga Zoltán saját egyesülete mellett a Scuderia Sonnevend szakmai vezetőjeként irányítja a versenyzők edzésprogramját.

Mindkét lány hatalmas szenvedéllyel beszél lovaikról és a versenyzésről, mely életformájukká vált. „Szerencsés vagyok, hogy azt a sportot űzhetjük a húgommal, amit a legjobban szeretünk, és ebben a család is támogat minket. Mindketten sok energiát teszünk bele, és ennek szerencsére meg is van az eredménye. Persze kudarcok is vannak, amiket ugyanúgy értékelünk és megbeszélünk, mint a sikereket – és tanulunk belőlük. Pontosan ez a tanulási folyamat, ami a legfontosabb. Mindketten pónin kezdtünk el lovagolni, ami nagyon jó alapot ad. Ma már a korom és magasságom miatt nagylovon is versenyzek, és érzem, hogy milyen óriási különbség van a két állat között.

Nagyon fontos lenne, hogy minden velünk egykorú és fiatalabb lovas pónin tanuljon az első időkben lovagolni, és gyakoroljon a testmagasságának megfelelő méretű lóval az első években.

Sokszor téma ez, és mindig arra jutunk, hogy méretben, súlyban is jobban passzol egy fiatal, könnyű, törékeny gyerek alkatához egy póni. Nagyon boldog vagyok, hogy lehetőségem volt pónin elsajátítani az alapokat, így mára a nagylovamat is kellő magabiztossággal tudom lovagolni”, mondja Sarolt.

„Ez így igaz” – veszi át a tizenkét éves Dodó (ahogyan a családja hívja) a nővérétől a szót. „Nagyon büszke vagyok rá, hogy pónim, Quint van de Groenheuvel nyergében idén megnyertem a fedett pályás bajnoki címet. Ráadásul én voltam az egyetlen a döntő mezőnyében, aki pónival indult. Az is előnyömre szolgált, hogy teljes mértékben megbízhattam a sporttársamban, akivel kölcsönösen nagyon jól ismerjünk egymás gondolatait. A lovaglás előtt sok másik sportot is kipróbáltam, de egyikben sem találtam meg igazán önmagam és a kihívást.

Minden versenyre nagy lelkesedéssel készülök, és boldog vagyok, hogy a családom és az edzőm is mindenben támogat.

Mindezek mellett imádok iskolába járni, így nem téma itthon a magántanulói státusz. Az iskola után az istállóba vezet az utunk, utána jön a tanulás.”

„A 2022-es év rendkívül jól kezdődött számunkra” – veszi vissza a lányok édesanyja a szót. „Dodó a fedett pályás gyermek kategória bajnoka lett, ezt követően mindkét lányunkat beválogatta a szövetségi kapitány a póni válogatott keretbe. Idei célunk, hogy mindketten szerepelhessenek a póni Európa-bajnokságon, és jó eredménnyel képviseljék hazánkat. Ennek érdekében igyekszünk a lányokat a lehető legjobban felkészíteni. Vágyunk rá, hogy csapatként utazzunk a kontinensviadalra, így reméljük, hogy a válogatott minden tagja gond nélkül veszi majd az akadályokat, és amiben tudjuk, az egész csapatot segítjük. Büszke vagyok rá, hogy a lányaim ebben a gyönyörű sportban találták meg a boldogságot, és mellette a tanulásban is jeleskednek.

Már legkisebb lányunk is lovagol, és hamarosan rajtengedély-vizsgára megy, amint az edzője ezt jónak látja.

Varga Zoltán mindhárom lányunkkal foglalkozik, már-már családtagnak számít nálunk. Ő és a lányok önállóan választják ki azt, hogy mikor melyik versenyre utaznak, és ott melyik lóval versenyeznek. Mi nem szólunk bele, mindössze annyit szoktunk kérdezni, mikor és hová kísérjük el őket, hogy szurkolhassunk nekik.”

Katona Linda

Forrás: Pegazus