Virágtrükkök a szaporodás érdekében

Leglátványosabbak a nappali lepkék, amelyek száma nagyon megcsappant az utóbbi években. Éjjel viszont háromszor annyi lepkefaj aktív, mint nappal és az egyedszámuk is nagy.

Vannak ragadozó rovarok, amelyek nektárt is fogyasztanak,

ezáltal szintén részt vehetnek a megporzásban, de inkább véletlenszerűen, ilyenek például a fátyolkák és a zengőlegyek. Ezek a rovarok nem alkalmazkodtak a nektárfogyasztáshoz, nem rendelkeznek olyan erős szipókával mint a méhek, vagy hosszú pödörnyelvvel, mint a lepkék.

A virágok és rovarok egymáshoz igazított fejlődése bámulatos mechanizmusokhoz, szoros egymásra utaltsághoz vezetett. A virágok élénk színekkel, a rovarok számára látható „leszállópályákkal”, különleges virágszerkezettel, édes nektárral, finom illatokkal csábítják a rovarokat.

A nektárt leggyakrabban a sziromlevelek tövében elhelyezkedő nektármirigyek termelik, de például a tavaszi bükköny, a barack, a pusztai kutyatej levelein is vannak nektármirigyek.

Ez az édes anyag a cukrok mellett enzimeket, vitaminokat és antioxidánsokat is tartalmaz.

Nagyon eltérő a különböző növényfajok nektárjának mennyisége és cukortartalma, utóbbi általában 20 és 75% között lehet. Cukorértéknek nevezik azt a cukormennyiséget, amit egy virág 24 óra alatt termel, ez például a málnánál 7,6 milligramm, a fehér herénél 0,04, az akácvirágnál pedig egy milligramm. A nektártermelés a virág megtermékenyüléséig tart, és

amit nem használnak fel a rovarok, azt a növény később visszaszívja,

hogy ne vesszenek kárba a benne lévő értékes anyagok. Megspórolják az energiaigényes nektártermelést egyes hazai kosborfajok, amelyek nagyon hasonlítanak egy nektárral rendelkező virághoz, ilyen például a tavaszi lednekhez hasonló sápadt kosbor. Ne tévesszen meg bennünket, hogy a virágok színe eltérő, a rovarok hasonlónak látják!

Csalogató szín lehet akár a fehér is, ha éjszaka nyíló virágról van szó.

Éppen ez a helyzet a fehér mécsvirág esetében, ami a szendereket hívogatja az éjjel is jól látható szirmaival. A vadárvácska szirmai nem egyforma színűek és az alsó, halványabb szirmokon sötét csíkok mutatják az utat a szirmok tövében sárga folttal is jelzett nektáriumok felé.

A rovarokat csalogató illatok legtöbbje nekünk is vonzó, gondoljunk csak a mézes illatú fehér akácra, a loncokra vagy a hársfára. Az orvosi macskagyökér viszont elég kellemetlen illatot áraszt, amire a legyek repülnek előszeretettel.

Különleges virágszerkezet jellemzi az ajakos és a pillangós virágú növényeket. A pillangós virágok formája vitorláshajóra emlékeztet, nem véletlenül nevezik a legnagyobb, felálló szirmot vitorlának, a két alsó, összeforrt, és a termőt meg a porzókat rejtő szirmot csónaknak, a másik két, keskenyebb és előrenyúló szirmot pedig evezőknek. Egyes fajok (például a lucerna) virágjában

speciális szerkezet szolgál arra, hogy a nektárt kereső méheket „fejbe kólintsa” egy porzóval,

hogy a rovar biztosan magával vigye a virágport. Ezt a rafináltabb méhek azzal védik ki, hogy oldalról berágnak a virágba és úgy szívják ki a nektárt.

Az ajakos virágokra jellemző a két tagból összeforrt fölső, és három tagból összeforrt alsó ajak. A fölsőben található a két hosszú és két rövidebb, lefelé hajló porzószál, ahonnan jellemzően a beporzó rovar hátára kenődik a virágpor.

Ez a virágszerkezet a házi méhek pollengyűjtésétől védi a virágport, mert a méhek nem tudják a hátsó lábukra söpörni a pollenszemeket.

Ide tartozik a zsálya, a menta, a rozmaring, vagy a nyáriorgona. Mindegyik nagyon vonzó a rovarok számára, a nyáriorgona a pillangók egyik kedvence.

A házi méhek szipókája 5-6 milliméter hosszú, a pillangók pödörnyelve 20 milliméter, amivel a hosszú pártacsövű virágokból is kinyerik a nektárt. A búbos loncot vagy az említett fehér mécsvirágot ezért csak a szenderek képesek megporozni.