A Nádor és a Kondás Martonvásáron

Az időjárás hűséges maradt a hagyományokhoz, mert a zárt teremben még sikerült meghallgatni a szakmai értékelést, ám magát a terepi fajtaismertetőt már megzavarta az eső – az a tényező, amit ebben az évben is minden létező beszámolóban az elsők között említenek. Na nem úgy, hogy sok volna belőle, hanem hogy némi elfogadható termésre azért idén végre van kilátás – a kevés eső dacára.

Az utóbbi időszakban igen sokat lépett előre mind a búzanemesítés, mind a búzatermesztés, ennek ellenére még mindig óriási fejlődést kellene megvalósítani 2050-re, hogy képesek legyünk kielégíteni az emberiség igényeit: a népesség alakulására vonatkozó előrejelezések szerint 2005-höz képest valamennyi gabonaféle hozamát meg kell kétszerezni 2050-re.

Ez nem lesz könnyű: az ENSZ előrejelzése szerint 2048-ra 9 milliárd ember lesz a Földön. Ráadásul az igény növekedése mellett nehezítő körülmények is akadályozni fogják e cél elérését. Néhány növény esetében visszaesés várható, ahogy a szója és a búza esetében az 1990-es évek közepéig már megtörtént: a korábbi dinamikus növekedést a hozamnövekedés ellaposodása követte.

A többletigény kielégítésének ellene hat a klímaváltozás. Hazánkban a tavaszi csapadék várhatóan minimálisra esik a hatására, a hőmérséklet pedig számottevően emelkedik. Azzal is tisztában kell lenni, hogy a jelenlegi vetésterületet aligha tudjuk megtartani, sőt, a felület csökkenésével számolhatunk. Ide tartozik az Európai Unió által meghirdetett zöld megállapodás, ami szerint a műtrágyahasználatot 20, a növényvédőszer-használatot 50 százalékkal kellene mérsékelni a köztermesztésben, a biotermesztés arányát pedig 25 százalékra kellene növelni.

Azon belül a nemesítők feladata olyan fajták előállítása, amelyeknek minden eddiginél jobb a tápanyag-hasznosító képessége és a betegség-ellenálló képessége, ha a jövőben kevesebb műtrágyával és vegyszerrel kell még többet termelnünk.

A búza helyzete jelenleg egyszerre reménykeltő és riasztó. Hihetetlenül magas az értékesítési ára, 150 ezer forint tonnánként, viszont az inputárak még többet drágultak. Napjainkban nagyon sokba kerül a munkaerő, az energia, a műtrágya, az eszközök, a növényvédő szerek, ezért arra kell számítani, hogy magasabb szinten állapodik meg a költség és az árbevétel egyensúlya.

Különös helyzetben van a búzával a vetőmag szektor: egyelőre nem találja a helyét. Ennek ellenére szakmailag változatlanul érvényes, hogy e téren is meg kell fizetni a többletmunkát! Ha ezt a piac nem hajlandó elismerni, nagyon sokan felhagynak a tevékenységgel, ami rövidesen érzékelhető hiányhoz vezet.

Mikó Péter, a martonvásári intézet kalászosgabona-nemesítési osztályának vezetője tájékoztatott minket a legújabb martonvásári eredményekről.

Az EU által megfogalmazott célok miatt felértékelődtek a jobb ellenálló és tápanyag-hasznosító képességű fajták a köztermesztésben, márpedig Martonvásár már most is fel tud mutatni nagy termőképességre képes intenzív búzákat.

Ezek egyike az MV Kondás. Hatalmas termést ad – igaz, csupán keksz minőséget produkál. Hasonlóan nagy sikerre számítanak az MV Seusóval, ami tavaly 11 tonnát meghaladó hektáronkénti termést adott, ráadásul nemcsak a legjobb termőhelyeken, hanem a gyengébbeken is. Ebbe a kategóriába tartozik továbbá az MV Nemere, az MV Ménrót és az MV István. Napjainkban már „sláger” és biztos piacvezető az MV Nádor. Igen jó a termésstabilitása, és ezt a stabilitást alacsony befektetési szinten is képes hozni.

A mennyiség elsődlegessége mellett minőségi követelményeknek is meg kell felelnie a nemesítésnek. Továbbra is fontos a sikér mennyisége és erőssége, a búzából készíthető liszt reológiai tulajdonsága, vagy ha speciális igényt kell kielégíteni, mint amilyen a keksz- és a sörgyártásé.

Az MV Suba még mindig javító minőségre képes, pedig már 20 éve kapott állami minősítést. Szintén ebbe a kategóriába tartozik az MV Kolo, az MV Mente és az MV Felleg.

Kekszbúzaként ismert a nagytermő MV Kondás, az MV Karikás és a B2 malmi minőséget produkáló MV Káplár. Ugyanakkor a nagy sikértartalmú búzák korszaka leáldozott. Ilyen volt az MV Kolompos és az MV Magdaléna, amiket tavaly már nem szaporítottak, mert nem volt rá igény.

A malmi minőségű búzákkal szemben külön követelmény, hogy extra koraiak legyenek, elkerülendő az éréskori megszorulást. Magyarország vetőmag-szaporító területét nézve, az első helyen az MV Nádor áll, a harmadik helyezett az MV Ménrót, a nyolcadik az MV Nemere.

A búzanemesítés harmadik kritériuma, hogy a fajták jól ellenálljanak az abiotikus stresszhatásoknak, tehát a hidegre és a szárazságra is megfelelően reagáljanak. Az elvárás egyértelmű magyarázata az idei időjárás: Martonvásáron 28 százalékkal elmaradt az idei csapadék mennyisége a 30 éves átlagtól, június 9-ig összesen 92 milliméter hullott.

A szárazság idén a hűvösebb időjárással jött, aminek a következtében csökkent a növények párolgása. Márciusban 1,5 Celsius-fokkal, áprilisban 3 Celsius-fokkal alacsonyabb volt a hőmérséklet a több éves átlagnál, ezért a búza 7–10 nap késéssel kalászolt ki májusban. De legalább a kikalászolás robbanásszerű volt – igaz, a csapadékigény robbanásszerű kielégítését is megkívánta volna. Márpedig a talaj nedvességtartalma a megszokott 30 százalék helyett csak 24 volt az idén, sőt, április végére már kritikus szintre, 21 százalék alá csökkent.

A martonvásári nemesítés fő sodorvonalába tartozik a betegség-ellenálló képesség javítása. Minden évben tesztelik erre a fajtákat, és csak azokat jelentik be állami minősítésre és kerülhetnek a köztermesztésbe, amelyek ennek a kívánalomnak megfelelnek. Az elmúlt 51 esztendő során 158 kalászos gabonát nemesítettek, amiből 114 búzafajta volt.