Fekete ribizli és szamóca szörp, fokhagymás, csomboros padlizsánkrém, galagonya, hárs és havasi méz és persze a kürtöskalács. Mi kell több egy hagyományőrző gasztrofesztiválon?
Az erdélyi gasztrokultúra és konyhaművészet egyszerre hagyományhű és színes.

Egyetlen egy termék esetében sem tömeggyártásról van szó,
hanem kis- és őstermelők által, a néphagyományoknak megfelelően meghatározott recept szerint kézzel készített termékekről. Kis családi malomokból származó vidéki lisztről, tejüzemből származó vajról, nagy mennyiségű méhészetből származó méhmézről és megfelelő mennyiségű fűszerről beszélünk.
Különlegességük a savanyú uborka és a savanyú káposzta. Az egyedi íz, illat és minőség annak köszönhető, hogy maguk vetik, ültetik, majd betakarítják, savanyítják a káposztát és az uborkát. A termékek nem tartalmaznak kémiai adalékanyagot, tartósítószert, erjedésgyorsítót vagy fehérítőt.
A Székely Fesztivál nem rossz értelembe véve „magyarkodó” fesztivál, nem kíván magyarságával feltűnősködni, kiabálni, sokkal inkább csendesen jelzi: okkal beszélünk közös nyelvet, fogyasztunk hasonlóan elkészített ételeket.
A Kárpát-medencei gazdaságfejlesztési program keretében már csaknem 200 milliárd forint jutott erre a célra. 2017-ben elindított erdélyi gazdaságfejlesztési programban eddig több mint 6000 pályázatot támogatott a magyar költségvetés, 174 milliárd forint értékű beruházás megvalósulását segítve.

A fesztiválon mintegy 150 erdélyi vállalkozást ismerhettek meg a látogatók, és 200 fellépő gondoskodott a kulturális élményekről.
Itt voltak a sóváradi fagylaltosok, meg lehetett kóstolni a háromszéki Székely csárda főztjeit, Ménes-Hegyalja borait, készült kürtőskalács, gyönyörködhettünk a székely kézművesek termékeiben, miközben kiállítások és gyerekprogramok mellett a színpadon egymást követték a tánccsoportok, mesemondók.