Back to top

A méhészet művészete - A rejtélyes kaptárkövek

Előző esszémben a képzeletbeli „Méhes filmek fesztiválját” azzal a filmmel zártam volna, amelynek eredeti címe Medena zemja (vagyis ’Mézkirálynő’) volt. A film fontos és visszatérő jelenete, hogy főhősnőnk sziklákban lévő méhlakásokat látogat meg, gyakran igen nehezen megközelíthető hegyoldalakban, éppen úgy, mint a tradicionális mediterrán méhészek. Egészen pontosan végigkövethetjük, hogyan dolgozik ezekkel a kőkaptárakkal.

Szerzőnk a szentendrei kaptárkővel, amelybe újra „méhészet” került
Szerzőnk a szentendrei kaptárkővel, amelybe újra „méhészet” került
Úgy sejtjük, hogy ezek a méhlakások rendkívül ősi méhész­tradíció részei. Magyarországon is megtaláljuk e hagyomány ősi nyomait, de egykori használatukat itthon már csak a népi emlékezet őrzi, s nevezi ezért őket „kaptárköveknek”. Hazánkban – mint majdnem mindennek – a kaptárköveknek is több, látszólag egymásnak ellentmondó magyarázata van.

Ezekkel a kaptárkövekkel Szabadfalvi József értékes, sok forrást közlő, a magyar méhészet történetét feldolgozó művében találkoztam először. Szabadfalvi így fogalmaz:

„Mielőtt a honfoglalás utáni méhészkedés vázolásához kezdenék, meg kell említenem egy igen érdekes, méhészeti vonatkozású emléket, az ún. kaptárköveket. A nagyalföldtől északra Pest (Érd és Dunakeszi határában), Heves és Borsod megyében (főként a Bükk hegység déli részén) előfordulnak olyan hirtelen kiemelkedő sziklák, sziklafalak, amelyeknek az oldalában méhház nagyságú fülkék vannak bevájva. Némelyiknek a széle úgy van kiképezve, hogy az a deszkával való lezárást sejteti.

Konkrét méhészkedésre utaló nyomokat nem találtak, csupán – főként mediterrán – analógiák alapján tételezik fel azt, hogy ezek a sziklafülkék egykor méhcsaládoknak adtak volna helyet.

A magyarországi kaptárköveket Saád Andor és Mihály Péter dolgozta fel” (Szabadfalvi József: A magyar méhészkedés múltja. Ethnica Kiadás, Debrecen, 1992: 12).

Mára a kaptárköveknek egészen kiterjedt szakirodalma és kutatástörténete van, de mindenki megemlíti az első szerzőt, aki ezzel a jelenséggel foglalkozott: Bartalus Gyulát. Bartalus [másutt: Bartalos – a szerk.] 1891-ben az egyik központi kérdést tette fel a kaptárkövek kapcsán, mégpedig azt, hogy

„Kérdés, mi volt e száz és valaha ezernyi ezer fülkébe zárva? […] Az eddig említett jelek alapján, talán némi véleményre mégis van jogunk, és én azt hiszem, hogy nem vetem messzire a suly­kot, ha e fülkéket hamvedertartóknak mondom” (Bartalus Gyula: Egervidéki „kaptár-kövek” és barlangok. Archeológiai értesítő, 1891: 140).

Szomolyai kaptárkövek
Szomolyai kaptárkövek

Tehát Bartalus szerint a kaptárkövek eredetileg urnatemetők voltak, és semmi közük nem volt a méhészkedéshez. Talán leginkább Bartalus elképzeléséhez van közel az egyik legismertebb kaptárkőkutató, Baráz Csaba szemlélete, aki szerint

„Ha a sziklák felületébe faragott fülkék, lyukak, tál alakú mélyedések, csatornák mibenlétét e »pogány« vallás, egyáltalán a keleti társadalmak hitvilágának sajátosságai felől közelítjük meg – s e kísérlethez Ipolyi Arnold Magyar Mythológiáját hívjuk segítségül [Ipolyi Arnold, 1854] –, akkor a siroki Törökasztal, az egri Nyerges, a demjéni Bányaél, Hegyes-kő-tető és a többi bükkaljai kaptárkő csúcsába faragott lyukakra, tálszerű mélyedésekre, lefolyókkal kiképzett kőüstjeire tekintve mintegy megelevenednek a régmúlt idők kultikus szertartásai” (Baráz Csaba: Kaptárkövek a Bükkalján. Sziklaméhészettől a magyar ősvallásig. Debrecen, 1999).

Baráz Csaba kizárja a méhtartás lehetőségét, s mindenképpen pogánykori, ősi hun és/vagy ősmagyar szertartások helyszíneként értelmezi a kaptárköveket.

A kaptárkövekről szóló magyar Wikipédia-oldal – leginkább Baráz írásait követve – azt írja, hogy:

„A csekély régészeti és néprajzi adatok ellenére mégis az a nézet vált elfogadottá és a közvélemény számára ismertté, hogy a kaptárkövek fülkéi a középkori erdei sziklaméhészet emlékei, s a méhészetnek ezt a formáját vagy a honfoglalás kori magyarsághoz csatlakozott kabarok, vagy a régebbi korokban egy Balkán-félszigetről idemenekült trák–illír népcsoport, az agriánok honosították meg.

A kaptárkövek fülkéinek méhészkedésre történő felhasználásával kapcsolatban felmerül azonban néhány kétség. Elgondolkodtató a fülkék égtájak szerinti változatos elhelyezkedése éppúgy, mint a talajszinthez közeli vagy éppen megközelíthetetlen helyre, sötét, hűvös sziklahasadékokba, vízmosások falába faragott fülkék jelenléte. De a keskeny és sekély, sőt előrebukó fülkék esetében is kizárható a méhtartás. A 11. századtól írásos adatok tanúskodnak a méhészet meglétéről, oklevelekben olvashatunk erdei méhészekről, méhvadászokról, de a sziklaméhészetről hallgatnak a források. A szájhagyományok pedig megoszlanak a kultikus és a gazdasági rendeltetés közt. A kaptárkövek rejtélye tehát még nem oldódott meg.”

Kaptárkő-fülke Cserépváralján
Kaptárkő-fülke Cserépváralján
Miközben végigolvastam az elérhető szakirodalmat, elhatároztam, hogy elsétálok a mi kis méhészetünk (Szentendre, Kada-csúcs) szomszédságában lévő Nyerges-hegyre, ahol az egyetlen szentendrei kaptárkövet találták meg. Pismány felől közelítettem meg egy hűvös, tél végi délután a Nyerges oldalát. Az Asztal-kő alatti, délnyugati fekvésű, számos természetes sziklaüreggel tűzdelt, nagyon látványos hegyoldalról csodálatos kilátás nyílik az alattunk elterülő erdők, a Kőhegy és az egész Pilis felé.

A Kaptárkövet – kisebb kaland után – megtaláltam, és a naplementében gyönyörködve hosszasan gondolkodtam rendeltetését illetően. Ha ugyanis ezek mégis azok lennének, aminek a néphagyomány tartja, akkor mégiscsak a legősibb magyarországi méhészeti emlékeink.

Milyen érdekes, tűnődtem, hogy az egyik éppen itt van a szomszédságomban.Nyugtalanított ez a kaptárkő-ügy, így nem volt mit tenni, tovább folytattam kutatásomat. Szabadfalvi említett két szerzőt is, Saádot és Mihályt. Saád Andor ezt írja 1972-ben:

A kaptárkövek adatait további vizsgálataim adataival kiegészítve a méhészet nemzetközileg elismert kiváló szerkesztőjéhez, Őrösi Pál Zoltánhoz fordultam, akinek válasza Vilkunáéval teljesen megegyező volt és a megfelelő szakirodalom irányában is értékes útmutatást adott. Utalt többek között Nachtsheim által Macedóniában a Skopjétől délre eső Katlanovói tó körül észlelt méhtartásnak egy olyan módjára, amely a mi fülkéinknek rendeltetését is jól megmagyarázza. Itt löszfalakban képzett üregeket kijárós deszkával fedték be. A fülkékbe települt méhcsaládok egy részét áttelepítették a faluba. Őrösi Pál Zoltán szerint a nagyritkán északi fekvésű fülkék sem képeznek kizáró okot a méhészkedésre” (Saád Andor: Adatok a kaptárkövek eredetének, korának és rendeltetésének meghatározásához. A Herman Ottó Múzeum évkönyve XI., Miskolc, 1972: 107–108). Talán ezért is érdekes párhuzam az említett macedón film, amelyben ilyen méhészkedést láthatunk.

Itt érdemes megjegyezni, hogy a méhek sziklaüregekben való tartásának a mediterrán térségben igen nagy szakirodalma van.

Az egyik erről szóló angol nyelvű tanulmányban azt írják: „A kaptárkövekről szóló első írott hivatkozás Alberto Fortis apáttól származik, aki Dalmácián átutazóban írta le az ott tapasztaltakat 1774-ben. Brac szigetén több, kőtáblákból összerakott kaptárral találkozott. A legfelső kőtábla tetőként szolgált, teljesen levehető volt, az erős szél ellen pedig további kőtáblákat raktak össze” (Georgios Mavrofridis: Sone Beehives on the islands of the eastern Mediterranean, 126. o.) – majd a szerző felsorolja Korfu, Kefalónia, Rhodosz és más szigetek jellegzetes kaptárköveit.

A „Nagy-Bábaszék” kaptárkő és a szerző
A „Nagy-Bábaszék” kaptárkő és a szerző
Saád egyébként felvetette a kaptárkövek és a közeli barlanglakások lehetséges kapcsolatát, keletkezésüket pedig a XI–XV. századra teszi. Az etnikum kérdése szerinte nehezen megoldható probléma, de inkább a honfoglalókkal együtt érkező kabarokat, kazárokat, esetleg szlávokat sejti mögöttük, mintsem hun–magyar eredetet, ahogy a rituális célokat is elveti, leginkább az 1960-as cserépváraljai ásatásra hivatkozva, ahol nem találtak urnatöredékeket, s Örösi észrevételeit komolyan véve, a méhtartás mellett tör lándzsát. A méhek féldomesztikációjáról ír a kaptárkövek esetében:

„Az is lehetséges, hogy a méhészkedésnek ez a módja a riolit tufás községek lakosságának önálló találmánya. Ennek azonban már előzményei is voltak, mert ezt a méhtartási módot már »féldomesztikációnak« mondhatjuk, hiszen középúton van a sziklarepedésbe és odvas fákba meghúzódó és a lakóházakhoz háziállatként vitt méhek között”. Írását azzal zárja, hogy „A fül­kék rendeltetését változatlanul a táj adottságaihoz alkalmazott méhtartással magyarázom. Ez utóbbi felfogásomat az a tény is megerősíti, hogy magam is találtam Szomolyán, lombokkal jól védett, nehezen hozzáférhető igen ép fülke boltozatán több soros olyan lépmaradványokat, melyek kizárólag mézelő méhre utalnak” (Saád, i. m. 114).

A „Nagykúp” kaptárkő és a szerző felesége
A „Nagykúp” kaptárkő és a szerző felesége

Mindez erősen ellentmond Baráz Csaba és a nyomában leginkább közismert elképzeléseknek, melyek szerint a kaptárkövek valamilyen rituális célt szolgáltak volna.

A kaptárkövek kétségtelenül legalaposabb kutatója Mihály Péter volt, akinek egyik legfontosabb témába vágó írása máig kéziratban van a Magyar Nemzeti Múzeum kézirattárában. Nem volt mit tenni, elmentem, elolvastam.

A kézirat tiszteletreméltó alapossággal veszi végig a magyarországi kaptárköveket, éppen úgy, mint az a színvonalas Téka-kiadvány, amelynek Szakrális kőemlékeink – kaptárkövek Magyarországon a címe, de mint utóbbinak címe is mutatja, ez a kiadvány eldöntöttnek véli a vitát, vagyis hogy a kaptárköveket nem méhészkedésre, hanem valamilyen szakrális céllal használták.

Mihály Péter kéziratban maradt munkája azonban elveti ezt a lehetőséget.

Hosszasan elemzi az üregek űrtartalmát, a kifaragott keretek maradványait, az itt-ott fellelt röpnyílásokat, majd így zárja kéziratát:

„Bármelyik felvetés esetében elgondolkozhatunk a fülkék használatának gyakoriságáról. A méhészeti rendeltetés esetében a raj betelepítésekor és a méz-viasz kiszedésekor, tehát egy évben kétszer kellett a fülkét megközelíteni és a fedőlapot levenni. Az urnatemetkezési feltevésnél az egyszeri urnaberakás és fedőlaptakarás után évekig változatlanul maradt a fülke. Az áldozati ajándék bemutatás esetében a szertartás gyakorisága (ezt nem ismerjük) határozta meg a megközelítés számát. Több fülkénél a fedőlap rögzítésére szolgáló éklyukak kikopása miatt újat fúrtak, vagy a korábbi keret elkopása után lefaragással új készült. Ezek a megfigyelések, ha igazak, akkor a fülkék gyakori használatára, jobban mondva évekig tartó tevékenységre mutatnak. Elméletileg tehát ez kizárja az urnatemetkezés lehetőségét, amelyet eddig csak azzal cáfoltak, hogy az 1960-as cserépváraljai ásatáskor nem került elő a fülkék alól őskori urnatöredék” (Mihály Péter: A magyarországi kaptárkövek topográfiájának összesítése, 1976–1990. Kézirat. Magyar Nemzeti Múzeum kézirattára. 1990: 63).

A kaptárkövek legnagyobb és legizgalmasabb előfordulási helyei – az Eger melletti – Szomolyán és Cserépváralján vannak, ezek a leletek a legszebbek és leglátványosabbak. Úgy döntöttem, legjobb, ha megtekintem őket, mielőtt véleményt alkotok.

A szomolyai kaptárkő-tanösvénnyel kezdtük, amelyet alaposan kiépítettek, hozzá kell tenni, hogy a lelkes kaptárkőkutatásnak hála, a magyarországi kaptárkövek 2014 óta védettek. A kiépített tanösvényt előszeretettel látogatják kirándulók, a nagy fémlépcsők sokat segítenek a kevésbé gyakorlottaknak – bevallom, hogy számomra tájidegennek hatottak. A szomolyai kaptárkövek napsütötte völgyben vannak, leginkább délkeleti tájolással, valóban látványosak, igazán szépek. Az egyik táblán ezt olvashatjuk:

„A VII. kúp formájában a cserépváraljai tufatornyokat idézi. Rajta 3 db fülke van, amelyek közül az 1. számú hossztengelye annyira ferde, hogy megkérdőjelezi a méhtartás lehetőségét” – s hasonlók. A kiépített kaptárkő-ösvény tehát egyértelműen a szakrális kőemlékek mellett teszi le a voksot.

A „Kiskúp” kaptárkő
A „Kiskúp” kaptárkő
Magam azonban, ott üldögélve e szomolyai kövek felett, egyáltalán nem voltam ebben ennyire biztos. Talán azért bizonytalanodtam el, mert olvastam Saád Andor, Mihály Péter írásait, Örösi véleményét, láttam az említett filmben sziklakövekben méhészkedést, s egyáltalán nem tartottam ezt elképzelhetetlennek, ráadásul az egész kaptárkőkomplexum tájolása, hangulata egy nagy és zümmögő ősméhest idézett lelki szemeim előtt leginkább. Hozzá kell tennem, hogy Szomolya környékén, míg kiérünk a kaptárkövekhez, igen sok méhészettel találkozhatunk.

Átmentünk Cserépváraljára, ahol egy kis kitérővel megkerültük a Mangó-tetőt, s előbb a „Nagy-Bábaszék” elnevezésű kaptárkövet találtuk meg. Ennek kialakítása számomra tökéletesen alkalmasnak tűnt méhészeti szempontból, ugyanakkor kétségtelenül éreztem szépségét és különös erejét a helynek.

Ekkorra már az fogalmazódott meg bennem, amiben csak az utolsó állomásnál lettem bizonyos.

Utolsó állomásunk a cserépváraljai „Nagykúp” és „Kiskúp” volt, ahol végleg az a megérzés lett úrrá bennem, hogy ezek a kaptárkövek lehettek egyszerre vagy a hosszú évszázadok alatt, akár egymás után felváltva: szakrális emlékek és méhlakások is.

Nemegyszer megtörtént már, hogy az emberek valaminek elfelejtik a funkcióját, használatát, s később mindenféle meséket költenek hozzá, míg ki nem derül valódi történetük. Olyan is van, hogy ezek a költött mesék lesznek aztán a „valódiak”. E misztifikáció nem biztos, hogy elvesz az eredeti igazságból, lehetséges, hogy még hozzá is ad. Alighanem a legtöbb kiránduló számára is érdekesebbnek tűnik mágikus-misztikus szakrális helyekre zarándokolni, mint ősi méhészetekbe. Talán csak én tartozom azon kevesek közé, aki szerint ezek nem biztos, hogy kizárták egymást.

Lehetséges, hogy méheket is tartottak bennük, s a lelki életük szempontjából is fontosak voltak e helyek?

Bárhogy legyen is, hosszú évszázadok felejtésének fátyla takarja előlünk a bizonyosságot, mégis mindannyiunk közös és megóvandó kincsei, éppen úgy, mint erdeink és méheink is, s kétségtelen, hogy akár méhész valaki, akár nem: izgalmas zarándokhelyeket jelölnek ki a hazában ezek a „rejtélyes” kaptárkövek.

Weiner Sennyey Tibor
költő, író, kezdő méhész,
Szentendre

Korábban megjelent cikkek a témában:

Forrás: 
Méhészet
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Méhészet 2022/5 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Jó irányba haladnak az európai fajvédelmi programok

Nagyon sok vadonélő állatfaj populációja virágzik, hála az Európa szerte futó visszatelepítési- illetve védelmi programoknak egy tanulmány szerint.

A tudósok új részleteket fedeznek fel a Yellowstone-ról egy óriási repülő elektromágnessel

A Virginia Tech és a U.S. Geological Survey tudósai egy 80 láb átmérőjű elektromágnessel vizsgálták meg a Yellowstone Nemzeti Park felszín alatti területét, hogy többet tudjanak meg a vízrendszerről - áll a sajtóközleményben.

A kutyák megérzik, ha stresszesek vagyunk

Egy kísérlet során a kutyák meglepően pontosan érzékelték a stresszes emberek izzadság- és leheletmintáit.

Fogadóépület várja a Rám-szakadékba látogatókat

A Visegrádi-hegység egyik frekventált kirándulóhelyén, a Rám-szakadékban információs és elsősegély-központot adott át a területet és a környező erdőket kezelő Pilisi Parkerdő - mondta el az erdőgazdaság szóvivője szerdán az MTI-nek.

Az omega-3 zsírsavak összefüggésbe hozhatók a serdülők figyelmi teljesítményével

A dokozahexaénsav (DHA) a serdülők nagyobb szelektív és tartós figyelemre való képességével, míg az alfa-linolénsav (ALA) az alacsonyabb impulzivitással hozható összefüggésbe - derül ki az ISGlobal, a "la Caixa" Alapítvány és a Pere Virgili Egészségkutató Intézet (ISPV) által támogatott központ által közösen vezetett tanulmányból.

Zümmögnek a drónok

A méhek által végzett beporzás helyettesítésének lehetőségeit kutatja a szingapúri Polybee cég a Nyugat-Sydneyi Egyetemen. A Hort Innovation kutatás-fejlesztési program támogatásával megvalósuló 60 millió dolláros kísérlet során miniatűr drónokat fejlesztenek, és a dél- ausztráliai Perfection Fresh cég farmjain tesztelik őket.

Erdőgazdálkodás a Kelet-Nyírségben

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Nyírségben, az ország egyik legnagyobb homokvidékén gazdálkodik a NYÍRERDŐ Zrt. Nyírbátori Erdészete. A térségben meghatározó fafaj a Nyírség aranyaként számon tartott akác, ami az erdészet tevékenységében, eredményességében is kiemelt szerepet játszik. A homoki területekre jellemző természeti értékeken kívül számtalan kulturális érdekesség várja a környékre látogatókat.

Teák készítése gyümölcsfák leveleiből

Hazánkban is számos növény leveléből készítettek korábban teát, olyanokból is, melyekről nem is gondolnánk... Almafa, eperfa, szeder, málna, szamóca, meggy és cseresznye leveléből is készülhet forró ital.

Oktatási és kutatási magyar-üzbég együttműködés

A Taskenti Állami Agráregyetemmel korábban megkötött együttműködést erősítette meg Aziz Botirovich Voitov üzbég mezőgazdasági miniszter, és Dr. Gyuricza Csaba, a MATE rektora a KÁN Egyetemi napokon, Kaposváron..

Megnyílt a KÁN Egyetemi napok

A magyar állattenyésztés megért számos hullámvölgyet és sikert, az állattenyésztők egyszerre optimisták és borúlátók, pedig az elmúlt 150 év bizonyítja, hogy mindennel képesek megbirkózni.