0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

A teknőstartás veszélyei

Miután számtalanszor leírtam már, hogy a macskák a kertben tartott hobbiállatok többségére, madarakra, siklókra, gyíkokra, vagy éppen kisebb teknősökre milyen nagy veszélyt jelenthetnek, saját káromon tanultam meg, hogy nem csak a puhaléptű vadászok okozhatnak komoly galibát…

Egy időben meglehetősen szép víziteknős-kollekcióm volt, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy akkoriban nem volt egyszerű az egzotikus páncélosokhoz hozzájutni. Két kínai háromélűteknős (Chinemys reevesi) voltak a kedvenceim. Egyiküket azon oknál fogva is könnyen fel lehetett ismerni, hogy csupán három és fél lába volt – már így került hozzám. Aztán tartottam még két indiai víziteknőst (Mauremys mutica), melynek akkor még nem volt magyar neve, ezért önhatalmúlag sárganyakú teknősnek neveztem el, ugyanekkor lakott nálam még egy indiai koromteknős (Melanochelys trijuga) és két kaszpi víziteknős (Mauremys caspica), melynek a rivulata alfaját (ilyet tartottam én is) a legtöbb herpetológus ma már önálló fajnak tekinti. Az igazsághoz tartozik, hogy volt még maláj tüskésteknősöm, sőt, nagyfejű teknősöm is, ám őket speciális igényeik miatt külön tartottam.

Páncélosok a kerti tóban

A leírt teknős állományom terjedelmes akvaterráriumokban lakott, ám amikor kertes házba költöztünk, felmerült a lehetőség: készüljön számukra egy kerti tó. Hamarosan az ötletből valóság lett, elkészült a víziteknős-paradicsom, fokozatosan mélyülő vízzel, árnyékos és napos terültekkel, megfelelő méretű száraz résszel, ahol némelyikük örömmel rótta köreit. A tavat és a kifutót természetesen szökésbiztos módon körbekerítettem, de nem fedtem le. Egyfelől biztos voltam benne, hogy veszély esetén kedvenceim azonnal vízbe csobbannak, emellett akkoriban nem volt annyi szarka és szajkó, mint manapság, ezért tőlük sem kellett félteni szeretett páncélosaimat. A macska sem jöhetett szóba, mert King nevű derék – bár még siheder – berni pásztorkutyánk ádázan elűzött minden cirmost a kertből.

Ám történt egyszer, hogy fogyni kezdtek a teknősök a tóból. A víziteknősöket nehéz számon tartani, lévén könnyen előfordulhat, hogy egyikük-másikuk a hamar bealgásodó vízben úszkál, vagy éppen a vízpart növényei között elbújik.

Ezért eltelt néhány nap, mire rádöbbentem, a leltár valahogy nem stimmel. Hiányzott három teknős! Amikor ez beigazolódott, azonnal lefedtem a tavacskát, ám el sem tudtam képzelni, miféle szerzet szedte ki a teknősöket. Aztán egyszer megláttam a kutyámat, amint egy fiatal görög teknőssel a szájában masírozott. (A szárazföldi teknősöket a kert egy másik szegletében tartottam.) Megoldódott a talány… Azóta, amikor a kertben tartott kisállatok veszélyforrásaira hívom fel a figyelmet, a kutyát sem hagyom ki.

Hidegtűrő, de…

A kínai háromélűteknős Közép- és Délkelet-Kínában az egyik leggyakoribb teknős volt, ám az étkezési célból történő mértéktelen begyűjtése miatt állománya jelentősen lecsökkent. Koreába és Japánba betelepítették, ezekben az országokban természetesen faunaidegennek számít. Ám nem kizárt, hogy jelen esetben ez „szerencse a szerencsétlenségben”, ugyanis a faj jövője őshazájában, Kínában meglehetősen kétséges.

A kínai háromélűteknős viszonylagos hidegtűrő képessége természetes élőhelyének klímaviszonyaira vezethető vissza. Így fordulhatott elő, hogy Bécs mellett természetes körülmények között is áttelelt, sőt, Oroszországban egy példány nyáron megszökött, és csak a következő évben került elő – ám közben volt egy -18 °C-fokos tél!

Az egyik kedvenc

A kerti tó eltűnt teknősei között sajnos ott volt az egyik kínai háromélűteknős is. Nos, ez a faj, ha könnyű lenne manapság hozzájutni, és az ára is mérsékeltebb volna, az egyik legkedveltebb hobbi-teknős lehetne. Mivel viszonylag – legalábbis az ékszerteknős fajokhoz képest – kis testű (átlagosan 12-15 centiméteres), nem kell számára terjedelmes férőhely, 2-3 példánynak egy nagyjából 90x40x50 centiméteres akvaterrárium már megfelel. Nem hőigényes, noha a hirtelen hőmérséklet-ingadozásra természetesen ő is érzékeny.

Még 15 °C-fokos vízben is táplálkozik! Nem agresszív, hasonló méretű, békés teknősökkel jól megfér. Egyáltalán nem válogatós, így etethetjük hallal, csigával, féreggel, és időnként kaphat némi nyers marha- és csirkehúst is.

A rendszeres kalcium- és vitaminadagolásról se feledkezzünk meg! Tavasztól–őszig jól tartható lefedett(!) kerti tóban, de ebben az időszakban egy jókora műanyag láda is megteszi, ha félárnyékos helyre tesszük. Száraz részre, napozókőre természetesen itt is szükség van. Annak ellenére, hogy a kínai háromélűteknős kiváló úszó, jobban szereti a sekély vizet. A legjobb, ha a medencéjének vízszintje – legalább egy részén – a páncélmagasságának mindössze kétszerese. Akvaterráriumának vizét célszerű folyamatosan szűrni. Megfontolandó, hogy a teknősöket másutt, például egy műanyag edényben, ám természetesen vízben etessük. Amennyiben erre sikerül rászoktatni őket, medencéjük vizét ritkábban kell cserélni. A kínai háromélűteknőst már hazánkban is szaporították. A tenyésztés alapja a jó tartás mellett a teleltetés, amely hűvös pincében, három-négy hónapon keresztül, 5-8 fokos és sekély vízben történjen!

A teknősök leopárdja

A leopárdteknős (Geochelone pardalis) Afrika lakója. Magam először egy kenyai szálloda tágas parkjában találkoztam vele. Nem is eggyel, mert volt belőlük bőven: kicsik és nagyok egyaránt lakták a számukra körbekerített területet. A szálloda vendégei persze örültek a jelenlétüknek – már, aki egyáltalán észrevette őket. Hiszen legtöbben inkább a parkban szabadon élő, a természetben már nagyon ritka angolai kolóbuszokat, kék- és szavannacerkófokat, valamint a sárga páviánokat tartották szemmel. Leginkább amiatt, hogy a szemfüles majmok el ne csenjenek valamit, légyen az őrizetlenül hagyott fényképezőgép, napszemüveg, vagy bármi más.

Magam a teknősöknek rendszeres látogatója lettem, s persze azt is hamarosan elhatároztam, ha szert tudok rá tenni, ezzel a fajjal egészítem ki otthoni teknőskollekciómat. Nos, erre természetesen már

Magyarországon került sor, amikor egy állatkereskedésben rábukkantam néhány példányra. Fiatal, szerencsére nem vadbefogott, hanem Európában tenyésztett egyedek voltak. Kettőt rögvest kiválasztottam közülük.

Egy tágas, talajfűtéses terráriumot rendeztem be számukra, ettek minden földi jót, lóherét, pásztortáskát, pitypangot. Természetesen nem tömtem őket gyümölcscsel, melyet ugyan nagy élvezettel fogyasztottak volna, ám nem sokáig… Lévén a gyümölcs- és paradicsomkoszt kizárólagos, vagy nagymérvű adagolása – épp úgy, mint a legtöbb szárazföldi teknősnek – számukra is lassan ölő méreg lehet.

Nem könnyen tartható

Annak ellenére, hogy volt már gyakorlatom több szárazföldi teknősfaj tartásában, és gondosan áttanulmányoztam a leopárdteknős-irodalmat is, páncélosaim kifogtak rajtam. Valahogy nem úgy ettek, viselkedtek, ahogy szerettem volna. Pedig meleg nyári napokon búvóhelyekkel ellátott kerti kifutóban laktak, s mégsem tűntek boldognak. Ezért, hosszú tépelődés után, kénytelen voltam megválni tőlük, állataim egy teknősspecialistához kerültek.

Ezek után nézzük, mit érdemes tudni a leopárdteknős tartásáról! A legfontosabb, amit figyelembe kell venni, hogy nagyra nő: akár a 40 kilogrammot és a 65 centiméteres páncélhosszt is elérheti.

Persze nálunk jobbára csak 10-15 centiméteres, roppant bájos apróságokat lehet kapni. A természetben lágy szárú növényekkel táplálkozik, fogságban is ez legyen a fő tápláléka. A kis példányok számára megfelel egy nagyméretű terrárium, ám a nagyobbaknak már más típusú férőhely dukál, például egy fűthető üvegház a hozzá tartozó nagy kifutóval, amely példányonként 2-3 négyzetméteres legyen. Érdemes egy sekély medencét is kialakítani, mert a leopárdteknősök sokat isznak, és szívesen dagonyáznak. Ha szobában töltik a telet, akkor két felnőtt példánynak legalább 2×2 méter alapterületű terráriumra van szüksége. A lakásban tartott, már nagy testű egyedek férőhelyét ajánlatos gyakran takarítani, ugyanis az elhanyagolt terrárium néhány nap után erőteljes bűzt áraszt. A leopárdteknőst ma már nálunk is szaporítják, érdemes tehát hazai tenyésztőtől vásárolni.

Forrás: Kistermelők Lapja