A rendezvényen, a hagyománynak megfelelően, részt vett Orbán Viktor miniszterelnök és a kormány több tagja – köztük Nagy István agrárminiszter –, magyarországi és erdélyi politikusok és értelmiségiek.
A Székely Gazdaszervezetek Egyesülete (SZGE) több partnerrel közösen szervezett kerekasztal-beszélgetéseket, szakmai értekezleteket a Tamási Áron Székelyföldi Agro-kultúra sátorban, amelyeken az agrároktatásról, az agrárium jövőjéről, a helyitermék-mozgalomról, az agroturizmusról, az ukrán háború élelmiszerellátásra gyakorolt hatásáról, a jövő meghatározó agrárerőteréről, az EU zöld megállapodásának az európai mezőgazdaságra gyakorolt hatásáról és sok más aktuális kérdésről volt szó.
A kerekasztal-beszélgetésben Papp Gergely, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szakmai főigazgató-helyettese, Éder Tamás, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetségének elnöke, a NAK alelnöke, Süle Katalin a NAK alelnöke, Cseh Tibor, a Magosz megbízott főtitkára és Becze István, a Székely Gazdaszervezetek Egyesületének elnöke vett részt.
A koronavírus-világjárvány és az ukrán–orosz háború új globális helyzetet teremtettek az élelmiszerellátásban, hangzott el a panelbeszélgetésen. Süle Katalin elmondta, hogy az állattenyésztés is nehéz kihívások elé került, emelkednek a takarmány-, az inputanyag-, az energiaárak, emiatt „nincs jó helyzetben az, aki végterméket állít elő”. A tenyésztők csak úgy tudják a kiesett bevételeket kompenzálni, ha megtizedelik a törzsállományt, így viszont visszaesik a szaporulat. Várhatóan az elkövetkező időszakban ez a jelenség csúcsosodik, hiszen már ehhez a megoldáshoz folyamodnak a gazdák. A legnagyobb gondot e téren a kiszámíthatatlanság okozza.
Az elsőben már benne vagyunk, hiszen bizonytalanná vált a világpiaci ellátás. Mint ismeretes, a világ gabonapiacának és a napraforgómag-ellátásának több mint 10 százalékát Ukrajna és Oroszország biztosította. A szakértők alternatív megoldásokat keresnek erre, de egyelőre nem sok eredménnyel. Az élelmiszerellátó láncok már a világjárvány alatt meginogtak, ezt fokozta a háború, így vélhetően a második hullámot az ellátási láncszemek kiesése okozza majd. A béke helyreállításáig ez a veszély fennállhat. Ehhez hozzájárul az inputok hiánya is, köztük a műtrágyáé. Mindkét ország kulcsfontosságú szereplője a világ műtrágya-ellátásának. Az energiapiaci áremelkedés a műtrágyaellátást is befolyásolta, ami előrevetíti, hogy még megfelelő időjárás esetén is lényegesen alacsonyabb termés várható, így előfordulhat, hogy súlyos hiányosságok állnak be az élelmiszer-ellátásban, hiszen a szükségesnél jóval kevesebb mennyiség termelődik.
Ez a kiszámíthatatlanság még bizonytalanabbá teszi a mezőgazdálkodást és az élelmiszerellátást.
Mindehhez hozzáadódik még az általános gazdasági válság is. Erről Cseh Tibor értekezett. Többek között elmondta, hogy az európai import jóval drágább lesz. A mezőgazdászoknak a kiesést hitelből kell pótolniuk, ám mivel megnőttek a hitelkamatok, tovább fokozódik az infláció. Egy másik aggasztó jelenség a folyó fizetési mérleg hiánya, vagyis a megemelt energiaárak miatt vesztességessé vált számos nemzetgazdaság, így felborult a behozatal és a kivitel mérlege. Németországban 1991 óta negatív a kereskedelmi mérleg.
Az Oroszországgal szemben a Krím félsziget 2014-es elcsatolása miatt bevezetett szankciók nyomán az ország külső importtól való függősége 80-ról 60 százalékra csökkent. Európa orosz exportja az addigi felére esett.
Ehhez hozzájárult a tomboló sertéspestis is. 2009 óta stratégiai célja volt Oroszországnak, hogy 2030-ra legalább annyi élelmiszert tudjon előállítani, amennyi a belső fogyasztását kielégíti. Ennek teljesítése egyelőre elmaradt, ami fokozza a jelenlegi válságot.
Becze István kifejtette: a járvány miatt Székelyföldön fellendült a helyi termékek előállítását és forgalmazását szorgalmazó mozgalom. Az élelmiszerláncok rövidülése egyértelműen a pandémia pozitívum hozadéka. Szövetkezeti mozgalmak indultak, és olyan programok, amelyek nem függnek nagyon a globális rendszerektől. Bár nem tudják kivédeni a globális válságot, helyi szinten mindenképpen biztosíthatják a termények egy részét saját fogyasztóiknak és az inputok (például vetőmagok) egy részét is előállítják. Sajnos a háború okozta infláció miatt fennakadások vannak a pályázatokban is.
Az is elhangzott, hogy most megerősödtek az önellátó rendszerek. Süle Katalin szerint Nyugaton már rég szétválasztották a nemzeti terméket az exportterméktől, és sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy felkarolják a helyi termelőket, ami nagyobb lehetőséget teremt a válság hatásának mérséklésére. Jelenleg gondot okoz az a nagy mennyiségű gabona, amelyet nehéz kihozni a háború sújtotta országból. Ezen dolgozik az EU is, mert fontos, hogy a gabonamennyiség a világpiacra kerüljön. A közös megoldáskeresés arra ösztönzi az uniót, hogy erősítse a belső együttműködést, olyan élelmiszer-biztonsági stratégiákat dolgozzon ki, amely hatékonyabbá teszi a kisebb élelmiszerláncok működtetését, mert a kis területen minél több hozzáadott értéket előállító és hatékonyan termelő kultúráké lesz a jövő.
Délután az agrár-felsőoktatás kihívásai és lehetőségei Székelyföldön címmel tartottak kerekasztal-beszélgetést, amelyen jelen volt Gyuricza Csaba, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem rektora, Tonk Márton, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora, Péter Ferenc Maros, Tamás Sándor Kovászna és Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnökök.
Amint többször említettük, Kárpát-medencében az 1989-es rendszerváltást követően eltérő helyzetek alakultak ki, ebben sajnos az a közös, hogy az eltelt harminc évtized alatt nagyon sokat romlott az anyanyelvi középiskolai szakoktatás, ugyanakkor az alapoktól kellett újjáépíteni a felsőfokú oktatási rendszert, amely az utóbbi években kezdett talpra állni, legalábbis Erdélyben. A megfelelő oktatási infrastruktúra biztosítása mellett az utóbbi évtizedek kihívásaival csak úgy lehet lépést tartani, ha az oktatási intézmények követik a technológiai fejlődést, alkalmazzák a kutatások legújabb eredményeit, és ehhez tudásalapú gazdálkodásra van szükség.
Gyuricza Csaba elmondta, hogy az agrárium és az élelmiszer-gazdaság mindig nagyon fontos ágazat volt, de az elmúlt száz évben nem volt olyan jelentős szerepe, mint jelenleg, amikor rendkívüli kihívásokkal kell szembenézni.
Olyan csúcstechnológiai ágazattá vált az élelmiszer-előállítás és olyan folyamatos változáson megyünk át, amihez alkalmazkodni kell. Egyre kevesebb forrás jut a fejlesztésekre és két dolog fel fog értékelődni: az élelmiszer-előállítás, valamint a biztonságunk megőrzésének és az ahhoz kapcsolódó területeknek a vizsgálata, kutatása. Ehhez kell igazodnia a felsőoktatásnak, a kutatásnak, és ennek érdekében kell kialakítani az eddigieknél is szorosabb együttműködést a Kárpát-medencében.
Tonk Márton azt a missziót kapta, hogy hozza létre azokat az elvesztett magyar nyelvű képzéseket, amelyeket nem lehet magyar nyelven tanulni Romániában. Olyan körülmények között kellett létrehozni az agrárképzést, hogy az elmúlt évtizedek alatt a magyar agrárértelmiség jóformán eltűnt. Jelenleg három alapszak működik a Sapientián agrárterületen: kertészmérnöki, tájépítész-mérnöki és agrármérnöki, valamint az ehhez társuló növényorvosi mesterszak.
Mint Tamás Sándor elmondta, Székelyföldön 500 ezer hektár erdőterület van közbirtokosságok, községek, városok, iskolák, magánszemélyek és egyházak tulajdonában, amellett 500 ezer hektár kaszáló és legelő, valamint közel 1 millió hektár szántó. Csakhogy sok esetben csak esetleges és múlt századbeli módszerekkel gazdálkodnak rajtuk. Néhány éve több mint 30 millió euró jött be a magyar kormánytól pályázati úton Székelyföldre. Ebből korszerű mezőgazdaság és erdőgazdálkodás lenne finanszírozható.
Borboly Csaba szerint a felnőttképzést kell erősíteni, hiszen van már egy réteg, aki felkészült, őket kell segíteni abban, hogy folyamatosan képezzék magukat, hogy még korszerűbben végezzék munkájukat.
A felsőfokú agrárképzés szükségességével egyetértett Péter Ferenc is, de szerinte az egyetem előtti szakoktatásnak is helye lenne, a hétvégi egyetemi képzés pedig szerinte azoknak is nyújthat korszerű ismereteket, akik gazdálkodnak, a gyakorlatot jól ismerik, de az újdonságokkal még nem találkoztak.
Az agrárium előtt álló kihívások miatt olyan sokrétű problémát kell megoldaniuk a mezőgazdászoknak, hogy a jelenlegi szakember-létszám többszörösére van szükség, ezért fontos a képzés, az agrár-felsőoktatás és a kutatásfejlesztés. Az is elhangzott, hogy nem a munkaerőpiac elvárásaihoz kell alkalmazkodnia a felsőfokú agrárképzésnek, hanem fordítva, az oktatásnak kell befolyásolnia a munkavállalási folyamatokat.
A további fórumokon megerősítést nyert az a tény, hogy a Kárpát-medence a térség meghatározó agrárerőtere kell hogy legyen, és ebben egyre nagyobb szerepet kell vállalnia az anyaország agráriumának, úgy az oktatásban, mint a különböző gazdaszervezetek közötti kapcsolatok működtetésében, akár a kereskedelmi együttműködésben is, hiszen csak közösen tudunk megbirkózni a gazdaság globalizáltságával járó hiányosságokkal. A közös nyelv és agrárkultúra olyan kötelék, amit erősíteni kell, mert csak így állhatunk helyt a térségünk előtt álló kihívásokkal szemben.
 Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni magyar gazdák programjairól a www.hatartalangazda.kormany.hu honlap tájékoztat. |
