0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Indokolt a húsmarhatartás

Augusztus végén tartották Nyitrán a hagyományos Agrokomplex mezőgazdasági kiállítást, amire Pomichal István és a lajosmizsei Charolais Kft. közösen vittek húsmarha bikákat és üszőket. A bemutatott charolais-állomány megkapta a kiállítás fődíját, az Arany Sarlót. Pomichal István agrármérnökkel, állatminősítő bíróval beszélgettünk, aki jelenleg egy Pozsony melletti falu, Fél polgármestere.

Pomichal István a kezdetekről elmondja, hogy Szlovákiában a tudatos húsmarhatenyésztés csak 1994-ben kezdődött, amikor a somorjai Kék Duna Szövetkezet megvásárolt egy charolais-tenyészetet régi partnerszövetkezetétől, a lajosmizsei Kossuth Lajos MGTSZ-től. Szlovákiában addig célzott húsmarhatenyésztés nem létezett, mert azt tartották, hogy aki nem fej, az a munkásosztályt fosztja meg a tejtől.

Persze azért kísérleteztek húsmarhával való keresztezéssel, de az fiaskóval végződött.

Rosszul választottak apaállatokat, ami nehéz elléshez vezetett. Magyarországon már a ’70-es években elkezdték tudatosan honosítani a húsmarhákat, többek között Lajosmizsén, ahol Pomichal István jelenlegi kollégája, Bujdosó Márton kezdte pályafutását fiatal mérnökként.

Somorja a Duna partján fekszik, Pozsonytól alig 20 kilométerre. A bősi vízi erőmű építése jelentős területeket vett el a szövetkezettől, és kettéválasztotta a nagyüzemet. Komp működött a két terület között, de nagy gépekkel már 50 kilométert kellett kerülni. A Kis-Csallóközbe, az újonnan kialakult szigetbe került a szövetkezet két telephelye, illetve alig 100 hektár mezőgazdasági terület, aminek a java része legelő volt. Ez logikussá tette a vajkai telep átalakítását, és hogy ide hozzák azt az 52 üszőt, amivel az országos program elindult. Rengeteg tenyészállatot neveltek itt ki, és a mai napig ezek képezik a szlovákiai charolais-állomány alapját.

A 2000-es években gondok gyülekeztek a somorjai szövetkezet körül.

A fővárosból kiköltözők miatt Vajkán nagyon felmentek a telekárak, emiatt gondba került a szövetkezet sertéstenyésztése, és természetesen az akkori óriási aszály is sújtotta őket. A szövetkezet a csőd határára került, felszámolta magát és eladta a részjegyeit.

A vajkai állományt viszont teljes egészében visszavette lajosmizsei partnerük, amely akkorra Charolais Kft.-vé alakult. A 150 egyedből álló állomány átkerült Magyarországra, és tovább folytatták a nemesítését. Onnan kerül vissza a génállomány Szlovákiába. Pomichal István és Bujdosú Mártonék nemesítési és partneri kapcsolata azóta is tart.

A somorjaiak a magyar példát követték: alapító tagjai voltak a szlovákiai húsmarhaszövetségnek is 1994-ben. A szervezet azóta a világszövetségnek is a tagjává vált, sőt, 2008-ban a magyarokkal és a csehekkel közösen rendezték meg a szövetség világkongresszusát a nyitrai Agrokomplex kiállítási területen.

Nyitrán évtizedes hagyománya van az agrárkiállításoknak, és 1994 óta a legnagyobb augusztusi agrárkiállításon a somorjai szövetkezet, majd Pomichal István mindig jelen van húsmarháival.

Az évek során szinte az összes díjat sikerült elhozniuk.

A legutóbbi kiállításra a Charolais Kft.-vel közösen vitt Pomichal István egy négyéves, két kétéves tenyészbikát és három kétéves üszőt. A kollekcióval elhozták a kiállítás fődíját, az Arany Sarlót. A négyéves, 1450 kilogrammos bika a kiállítás legnyomósabb tenyészbikája volt.

Szlovákiában a szocializmus alatt 540 ezer tehenet tartottak. Mára a hústípusú tehenek száma megközelíti a 70 ezret, amivel a húsmarhatenyésztők elérték egykori céljukat, hogy a tehénállomány 10 százaléka ilyen típusú állatokból álljon.

Arra viszont senki sem gondolt, hogy a tejhasznú tehenek száma 100 ezer körülire csökken, amivel már az EU-csatlakozáskor kiharcolt 1,2 milliárd literes tejkvótát sem tudják teljesíteni.

Szlovákiában azért is van létjogosultsága a húsmarhának, mivel a mezőgazdasági területek negyede legelő.

A rendszerváltozáskor 0,5 millió hektár legelőt használtak, aminek jelentős része becserjésedett, beerdősödött az állatállomány csökkenésével.

Pomichal István szerint valójában csak 300 ezer hektárt használnak, a többit csupán lemulcsolják a támogatások fejében.

Támogatás nélkül nem megy

A tejágazat gazdasági szempontból borotvaélen táncol, de a húsmarhatenyésztés is támogatásfüggő – ahogy minden mezőgazdasági ágazat az Európai Unióban. Nem elég a magas szintű szakmai tudás, támogatás nélkül szinte egyetlen ágazatot sem lehet rentábilisan működtetni.

A húsmarha-szövetség természetesen nemcsak a fajták terjedését segítette, hanem ott volt a támogatási rendszerek kialakításánál is. Az EU-csatlakozásig a húsmarha támogatása Szlovákiában hasonló nagyságrendű volt, mint Franciaországban. Akkor 240 eurót adtak egy tehénre, de ezt a csatlakozással elveszítette az ágazat.

Természetesen sokat változott azóta az európai agrárpolitika.

Megszűnt a tej minimális felvásárlási ára, a kvótarendszer, változott a piaci szabályozás. Pomichal István szerint egy jellemző maradt meg: az, hogy az újonnan csatlakozott országokban kevesebbet kapnak a gazdák, mint a régebbi tagországokban. Hozzáteszi, hogy Szlovákiában viszont még azt a volumenű támogatást sem tudjuk elérni, amit a környező országok. Az agrárpiac tehát eltorzult.

A marhahús fogyasztásáról

A fogyasztói szokások is sokat változtak, és ki vannak téve a reklámok manipulálásának. A szocializmus alatt szinte bűncselekmény volt a marhavágás. Emiatt normális marhahúshoz nem nagyon jutottunk hozzá, mert a minőségi húst kivitték, maradt a selejt tehén. Ez a mai napig kihat a szokásainkra: elfelejtettük, hogy a jó marhahús alapfeltétele, hogy az állat ki legyen hizlalva, mert azáltal lesz megfelelően márványozott.

Pomichal István elmeséli, hogy amikor elkezdtek minőségi marhahúst termelni, azt hitték, hogy majd mindenki steakeket fog enni, és hogy minőségi húsból készítik a pörköltet.

De ma azt kell látniuk, hogy a világ inkább a fasírtot zabálja, vagyis a leggazdaságosabb húsmarha a selejt holstein tehén lett, mert egészben ledarálva mehet a burgerekbe. A szocializmusban lakosonként 12,5 kilogramm marhahúsfogyasztást mu­­tattak ki Szlovákiában, ami 3,2 kilogrammra csökkent. Most kezd emelkedni, már 4,5 kilónál vagyunk. Kevesebb tejet iszunk és kevesebb tojást és kevesebb húst eszünk. Persze, a húsfogyasztásra is hat a vegetáriánus szokások terjedése.

Megéri-e húsmarhát tartani?

Pomichal István elmondja, hogy amikor kezdő tenyésztő volt, sohase jöttek ki a számok. Báder Ernő professzortól kapta az ötletet, hogy a húsmarhánál is érdemes volna a tehenek életteljesítményében vizsgálni a hasznosságot. Így kijött, hogyha egy tízéves tehenet selejtez ki kihizlalva, akkor 10 százalékos nyereséget tud kimutatni.

Tíz év alatt egy tehén után azért illik kinevelni hat borjút.

A húsmarhának azért van létjogosultsága, mert az az egyik állat, amelyik a legjobban hasznosítani tudja a legelőt nyáron. De Pomichal István azt is elismeri, hogy legelő nélkül nehéz eredményesen húsmarhát tartani. Az az ideális, ha minél többet kint tudjuk tartani a gulyát a legelőn, sőt a magkukorica kórótarlóján esetleg karácsonyig kitolni a legeltetését, mert a tél hosszú és drága. Pomichal István ugyanakkor hangsúlyozza, hogy jelen körülmények között a hasznosság tekintetében elengedhetetlen a húsmarhatartás támogatása.

Azért megemlít olyan eseteket a világból, amikor gulyával tartják rendben a tájat. A lajosmizseiek például nyáron tájvédelmi körzetekben legeltetnek, sőt volt, hogy katonai lőteret legeltettek le vele, megakadályozandó a lőtéri gyakorlat közbeni erdő- vagy legelőtüzet. Hasonló egy alpesi példa, ahol a sífelvonók alatti lejtők lelegeltetése több pénzt hoz az állattartónak, mint a szaporulat értékesítése.

A marha ugyanis a gépeknél olcsóbban legeli ideális magasságúra a füvet, megakadályozza a cserjésedést, és az állatok nagy súlya miatt a lábnyomuk kis vízcsapdaként, mikrotározóként működik, megtartva a csapadékot és nem engedve villámárvizek kialakulását.

Pomichal István beszámol róla, hogy a legelők is nagyon megszenvedték az aszályt, ami a téli takarmányozásban fog igazán nagy gondot okozni, mivel a ter­mesztett takarmánnyal és a silóval is gond van, az abraktakarmány pedig megfizethetetlen. Ebben a helyzetben az állomány csökkenni fog.

Szomorú, de talán a húsmarha jó vágóára kompenzálja kicsit a gazdákat. Nagyobb bajnak azt tartja, hogy szinte egész Európában, sőt, az iszlám országokban is hasonló a helyzet, az állománycsökkenés pedig évekig magasan fogja tartani a marhahús árát.

Pomichal István szerint a helyzet válságos, az egész európai támogatási rendszert át kellene gondolni, figyelembe véve a tagországok sajátosságait. Az elsődleges feladat, hogy mindenképpen megmentsük a törzsállományokat: menteni kell a tehenet, az anyakocát, a géntartalékokat, és támogatni kell a vetőmagokat.

Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni ma­­gyar gazdák programjairól a www.hatartalangazda.kormany.hu honlap tájékoztat.

 

Forrás: Magyar Mezőgazdaság