Back to top

A méhész is vállalkozó 3.

Ez már a többedik cikkem, és végre elérek oda, hogy a méhészetről is elkezdjek beszélni. Az előző cikkek gondos után járást igényeltek több részletükben, mert hiába tudok valamit, ha le akarom írni, csak leellenőrzöm még egyszer. Ebben a cikkben erre nem volt szükség, ugyanis az elejétől a végéig kizárólag saját tapasztalatot írok le.

A sorozat első részét ide kattintva, a második részt ide kattintva tudja elolvasni.

Fontos kiemelni néhány dolgot az előző cikkekből. A méhész, ha tudja, ha nem: vállalkozó! Bevételének forrását ismernie kell! Nálam ez csak a méz, ezt az előző cikkben részletesen kifejtettem. Nem mindegy azonban, milyen mézet termelünk, mert az akác ára közel kétszer annyi, mint a vegyesé. Nem minden év egyforma, ehhez meg kell tanulnunk alkalmazkodni. Nem mindegy, mekkora állománnyal méhészkedünk.

Ez a módszer nagyon munkaigényes, én 200 családig bírtam munka mellett, most gondolkodnom kell, hogyan tovább, hogy meg tudjam tartani a főállásom, mert kezd sok lenni.

Ezek tükrében az általam használt módszert az alábbiakban mutatom be.

Márciusban, ahogy azt az októberi számban leírtam, csak gyors vizsgálatot végzek, amelynek célja az anya meglétének ellenőrzése és a puha cukorlepény behelyezése. Ebből sokszor kétszer-háromszor is rakok, a másodikat március 15-20. körül, amellyel egyidőben behelyezem az etetőt is a keretek tetejére. Úgy alakítottam ki a takarásomat (5 centis kőzetgyapot plusz hőtükörfólia, vagy az újaknál már 10 centis kőzetgyapot hőtükör nélkül, vastag nejlonzsákba téve), hogy azt ne csak egyenes felületre tudjam helyezni, mint például a habszivacs lapot, hanem a keretek tetején lévő etető formáját követve ne hagyjon jelentős légrést, így jól szigetelje a családot. Oldaltakarást már nem alkalmazok, mert úgy tapasztaltam, hogy több vele a munka, mint az eredmény. Persze ha főállású lennék, és lenne időm megcsinálni, könnyen lehet, hogy én is megtenném. De jelenleg nem ez a helyzet. A márciusi kaptárbontásnak csak az élelem behelyezése és az időközben anyátlanná vált családok azonosítása és felszámolása a célja. Régebben ezeket is próbáltam gyengébb családokkal egyesíteni, de az esetek 10-20 százalékában nem sikerült, és helyenként még a meglévő kiscsalád anyja is elveszett. Így most csak szétseprem a családot egy 15-20 fokos napon. Esetleg a helyére gyengébb családot helyezek.

Viszont normál évben nem sok család gyengül le. Így sokszor csak szétseprem az anyátlan családot, és a mellette lévő gyengébbet kicsit közelebb húzom, ezzel elérve, hogy a kisepert méhek nagy része oda kéredzkedjen be.

Valamint olyan is volt már, hogy a legyengült, de anyával rendelkező kiscsaládokat is inkább szétsepertem. Ugyanis csak akkor tudok hatékony lenni, ha a családok nagyságrendileg azonos erősségűek. Ezt vagy úgy érem el, hogy egységesítek, vagy úgy, hogy a leggyengébbeket felszámolom. Jó évben mindkettőt alkalmazom. Igazán jó évben pedig minden család magától termelővé válik a takarás, etetés és időben elvégzett karcolás/bővítés hatására.

Márciusban és április elején nagyon oda kell erre figyelni, mert rosszkor végzett bővítéssel könnyen gyengíthetjük is a családot. Ilyenkor még csak a fiasítás mellé helyezem a felkarcolt mézes kereteket. Április elejétől-közepétől már a fiasítás közé. S itt nagy figyelmet fordítok az időjárásra! Ha egy hét hideget mondanak, annak erősségétől függően nem is bővítek, vagy inkább rakok még egy puha cukorlepényt, ugyanis ekkor nem tudok etetni.

Az etetőrendszer hibája, hogy nem látja, van-e a tálcában, és akkor is etet, ha az éppen tele van. Ekkor a hideg cukorszirup a méhek fejére ömlik, amit mindenképpen el kell kerülni. Ezért tavasszal csak manuálisan tudom bekapcsolni az etetőt akkor, ha ellenőriztem, hogy a családok elhordták.

Valamint a folyadék a fejük felett kihűlhet, gyakorlatilag folyamatosan hűl. Hőkapacitásként szolgál, de folyamatosan hőveszteségként jelentkezik, ami csak bajt okozna. Nyilván ha ilyen kis mennyiségről beszélünk, mint amit én adok ilyenkor, azaz 3-4 decit kétnaponta, ez nem jelentős, de ha nem akarok mindennap zacskózni, és egyszerre beadok mondjuk 3-5 litert, annak a folyamatos melegen tartása már komolyabb hőmennyiséget igényel. Ezért használok inkább puha lepényt. Viszont azt tapasztaltam, hogy a fejük felett lévő élelemkészlet, amit a jó családok 2-3 nap alatt meg is esznek, nagyon hasznos. Fontos, hogy ne a hidegfront előtti utolsó napon zavarjuk meg a családot kaptárbontással. Mire odaér a hideg idő, sokszor már a lepény fele elfogyott. De azt a tartalékot a fürtben helyezik el folyékony mézként, így sokkal könnyebben viselik a hűvös időt. Ez a híg invertált cukros oldat ugyanis itatásnak is jó. Nem kell kimenniük vízért.

Április vége felé, mire a család bőven takarja a kétfiókos fészket (½ NB), már nem kell ennyire körültekintőnek lennünk (persze azért nem árt), ilyenkor már nyugodt szívvel teszek az erős családok fiasai közé 2-3 műlépet a második fészekfiókba. Ekkor a fészekből kiszedem a mézes kereteket, amelyeket felkarcolva a méztérbe helyezek, a harmadik, anyarács felett lévő fiókba. Ezeket, ha jókor helyezzük fel (elég népes a család, van hordás, jó az idő), gyorsan elfoglalják. Legalább a középen lévő 4-5 mézes keretet. Ezeket átdolgozzák, és a maradék téli méz is pergethetővé válik. Ez a lépés azért nagyon fontos, mert észrevettem, hogy a család rajzási hajlama sokkal erősebb, ha bőven van méz a fészekben. Ezzel a lépéssel a fészket gyakorlatilag kiürítjük, így legalább két héttel késleltetjük a rajzási láz kialakulását, ami nagyon sokat jelent. Nyilván ebben a berakott műlépek is segítségünkre vannak.

Ha a fent lévő mézet a család visszafedte vagy lehordta a fészekbe, tudhatjuk, hogy elrontottuk a bővítést.

Ekkor újra le kell nyúlni és kiszedni a lehordott mézet. Akkor szokott előfordulni, ha a család nem elég népes, hogy a műlépeket is építse, és egy fészekfiókot is elfoglaljon. Ez elő szokott fordulni repce elején. Ezért, ha nem vagyok biztos abban, hogy a család elég erős, várni szoktam a méztéri fiók felrakásával. Amely családnak szeretnék mézteret adni, de nem elég erős (nálunk általában április 21–25-én kezdődik a repce), egyszerűen felteszem rá az anyarácsot, és nem adok neki mézteret, hanem a takarás megy rá vissza. Várok 3-5 napot, minden kétfiókos családnak újra leveszem a tetejét, és ha van rajta anyarács, megnézem, hogy teljesen takarja-e a fiókot. Ha nem, visszazárom, ha igen, kap mézteret. Ezeket a lépéseket addig ismétlem, amíg minden család három fiókon nem lesz. Ilyenkor a már méztérrel rendelkező családoknál csak azt kell ellenőrizni, hogy szükséges-e a negyedik fiók.

Illusztráció
Illusztráció
Repcepergetés előtt egy-két nappal minden család fészkét újra átnézem. Ismét kapnak 4-5 műlépet, ekkor már minden családnak elég erősnek kell lennie ehhez. Amelyik bölcsőzik, az 7-10 műlépet kap a két alsó fészekfiókba, hadd dolgozzanak. Ha mégis van olyan, ahol nincs még fenn a méztér, akkor is kell műlépet kapnia, hiszen ezeket nem visszük akácra, és ha 2-3 hétig esetleg nem tudunk ránézni, biztosan meg fog rajzani. Mivel ezek a családok idén jelentős hasznot már nem hajtanak, legfeljebb anyacsere fog történni, vagy ezzel együtt szaporítás (amikor cserélem az anyját, kettéveszem, és egy-egy anyát kapnak). Ezért velük a lehető legkevesebbet szeretnék foglalkozni. Akác alatt, amikor a legtöbb munkám van a termelő állománnyal, úgy sincs időm rá.

E munkák végzése során létrehozok egy „bankot”, ahová a túl erős családoktól fedett fiast teszek lerázva. Ez egy egyszerű fiók. Vagy a nagyon elmézesedett családoktól a felesleges mézet rakom ide. Ha aztán gyenge családhoz érek, ebből pótolom a hiányt.

Ügyelni kell arra, hogy a fedett fias még a 20-25 fokban se töltsön lehetőleg egy-két óránál többet takaró méhek nélkül. Ha mégis sok jó család jön a sorban, akkor ezt a bankot valahová felteszem anyarács fölé harmadik vagy negyedik fióknak. Így elérem, hogy ne fázzon meg a fias, és anyát se kelljen keresnem. Ez a lépéssorozat gyakori a technológiámban. Nem keresek anyát soha, lerázom a méheket, leseprem a maradékot és anyarács fölé helyezem. Rengeteg időt takarít meg. Akácon is igyekszem megelőzni a rajzást további műlépek berakásával, de még így is viszonylag sokszor előfordul, hogy bölcsőzni kell. Egy jó tanács: ha már „kopogós” bölcsőt láttok (azt jelenti, hogy egy-két napon belül kikelne, és azért kopog a teteje, mert a méhek már lerágták róla a viaszréteget, hogy segítsék az anya kikelését), azt az anyát keressétek meg és szaporítsatok vele egy kiscsaládot. Ugyanis hiába adunk neki 10 műlépet vagy bármennyit, olykor hozzá sem nyúlnak, hiába nyomjuk el akár az összes bölcsőt még épp időben, ilyenkor sokszor leölik az anyát. Nem tudom megmagyarázni, miért, de ezt tapasztalom. Viszont ha megszaporítjuk az öreg anyával és hagyunk egy kelő bölcsőt, akkor gyakorlatilag szaporítottunk és új anyás családot kapunk. Így járunk a legjobban. (Folytatjuk)

Szarka Tamás, méhészmérnök

Forrás: 
Méhészet
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Méhészet 2022/7 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Piráját találtak a Sebes-Körösben

Elpusztult vöröshasú piráját (Pygocentrus nattereri) találtak Nagyváradon a Sebes-Körösben - közölte a múlt hét végén az Ebihoreanul.ro bihari hírportál.

Drágán adom a tojást

A fogyasztónak az az érdeke, hogy minőségi élelmiszert vehessen, a gazdálkodónak, hogy megéljen. A fogyasztó nem buta, csak tájékozatlan. Ezzel van dolga a kis, közepes, nagy, háztáji, mindenféle gazdáknak. Tájékoztatni kell a fogyasztót, megmutatni, mennyi munka van a gazdaságainkban, és mennyi érték!

Méhészét: kapcsolat a Nosema ceranae és a csendes anyaváltás között?

Tekintettel arra, hogy a Nosema ceranae okozta fertőzés a dolgozóméhek egészségére halálos következményekkel is járhat, így hatással lehet az anya egészségére is. Egy kísérlet kimutatta, hogy a kórokozó az anya fiziológiai változásaira van hatással. Milyen kapcsolatban van ez a jelenség a csendes anyaváltással?

A méhészet művészet - „Elmondani a méheknek”

A méhekhez kapcsolódó legkülönösebb hiedelem és szokás az, amit úgy neveznek, hogy „elmondani a méheknek”, s elsősorban szláv, német és angol nyelvterületen maradt fenn. Az előző esszém végén említettem, hogy amikor meghalt egy méhész, a családtagok közül valaki kiment a méhesébe, és „elmondta a méheknek”, hogy gazdájuk eltávozott.

A műtrágyák megváltoztatják a poszméhek virágérzetét

A műtrágyák korlátozzák a beporzást, mert időlegesen megváltoztatják a poszméhek virágérzetét. A beporzók ritkábban szállnak le a műtrágyával, vagy növényvédő szerekkel nemrégiben permetezett virágokon, mivel képesek észlelni a virág körüli elektromos tér változásait - állapították meg a kutatók.

Részegen ne másszunk galambdúcba

Megszállott és egészen ittas galambász járt pórul egy öt méter magas galambdúcban.

Finom és praktikus: a tészta

Amellett, hogy finom, rendkívül praktikus alapanyag. Ha megéhezne valaki, a háziasszonynak csak be kell nyúlnia érte a szekrénybe, hogy percek alatt megfőzze, ízesítse, és máris fogyasztható. Csakhogy szerintem egyáltalán nem mindegy, hogy milyen tésztáról van szó – fogalmazott Németh Istvánné, aki a Vas megyei Répcevisen készít száraztésztát.

Focisztárok, mint étterem tulajdonosok

A focisták nem csak a labdáért rajonganak, sokak a gasztronómia szerelmesei is. A katari labdarúgó-világbajnokság néhány sztárja étterem tulajdonosként is híressé vált.

A gépi látás javíthatja a tojásszámlálás pontosságát

A gépi látástechnológia segíthet a tojásiparnak leküzdeni azokat a problémákat, amelyek nehezítik a pontos számlálást.

Izgalmas videósorozatban mutatják be munkájukat az ELTE etológusai

A kutyák, malacok és gyerekek kutatását bemutató filmsorozattal jelentkeztek az ELTE Etológia tanszék kutatói.