0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Magyar páros a római lovastusa-világbajnokságon

A 2022-es lovastusa-világbajnokságot Rómában, azon belül is a Pratoni del Vivaro fennsíkon rendezték, a Castelli Romani Nemzeti Park nyújtotta gyönyörű háttérrel. Ez a világbajnokság különleges volt, hiszen több mint húsz év után drukkolhattunk először magyar lovasnak. A mezőnyben a világ legjobbjai mérték össze tudásukat, de a kilencven lovasból még így is húszan nem tudták befejezni a versenyt.

Balázs és a mindössze kilencéves Clover igazi közönségkedvencként remekül teljesített, a lovat és embert próbáló 5600 méteres terepen akadályhiba nélkül ért körbe, összesítésben pedig a 61. helyen végzett. Balázzsal a verseny után készítettem interjút.

Hogy sikerült a felkészülés erre a nagyon kemény megmérettetésre?

Clovernek már tavaly meglett a minősülése az idei vb-re, így télen alapozómunkát kapott és nekiálltunk megtervezni a felkészülést. A vb előtti időszakra beterveztünk néhány felhozóversenyt, ezekből kettő valósult meg. Az első verseny Jardyban, Franciaországban volt egy rövid háromcsillagos, ott nagyon jól ment, utána elmentünk Luhmühlenbe a Longines négycsillagos versenyére, ott is nagyon jól ment, utána még öt héttel a vb előtt tervben volt egy harmadik verseny is Le Pin au Haras-ban, Normandiában.

Itt sajnos nem tudtam elindulni vele a terepen, mert a melegítőpályán nem volt fitt.

Kiderült, hogy egy rossz patkolásból eredt a probléma. Ezt hála Istennek az utolsó pillanatban tudtuk kezelni. Az edzőm, aki a terepen segít, Elmar Lesch azt tanácsolta, hogy a felkészülés alatt menjünk el versenyekre, mert kell a lónak az adrenalin, a komolyabb terhelés, és ne a monoton munkát kapja otthon. Én nem nagyon akartam versenyezni, mert ismerem Clovert, hogy a számokban akkor is tudja hozni, amit tud, ha nem megy versenyen. Igazából azért mentünk mégis, mert tudtuk, hogy Rómában meleg lesz, nálunk meg végig 12-15 fok volt. Próbáltuk azt modellezni, hogy melegben és keményebb domborzati viszonyok közt hogy teljesít.

Hogy utazik Clover, iktattatok közbe megállót? Milyen kondícióban érkezett a vb-re?

Nagyon jól utazik. Az út 1600 km volt innen Verlből, odafele megálltunk Meranóban a galopp-pályán, kaptunk egy boxot meg egy szobát. Eltöltöttünk egy napot, majd másnap késő este indultunk tovább, így hétfőn reggel elég korán, már fél hatkor ott voltunk a helyszínen, hétkor engedtek be.

Milyen volt a versenyhelyszín, a boxok, mennyire volt optimális a pályák elhelyezkedése?

Minden nagyon megfelelt a lovaknak és a lovasoknak is. Közel volt minden mindenhez, újonnan épített fix boxos istállórendszer állt a lovak rendelkezésére, önitatókkal, világítással, utakkal, nagyon komoly patamosókkal.

Rendelkezésre állt egy komplett orvosi stáb. Ingyen lehetett használni a szabályok keretein belül különböző kezeléseket a lovaknak, a fizioterápiától kezdve mindent.

Az istálló magasabb ponton állt, lent voltak a melegítőpályák, a díjlovaglónégyszög homokos, négy évszakos talajon volt külön melegítőpályákkal, az első nap lehetett lovagolni is a négyszögben. Az ugrópálya pedig füves talajú volt.

Hogy bírta a sok indulót az ugrópálya, milyen volt a minősége?

Nagyon-nagyon jól bírta a természetes gyeppel. A gyep alatt vulkáni kőzet van, ami átengedi a vizet. A talaj nagyon finom homokos volt, de mégsem mély, pedig elment rajta kilencven ló. Tényleg extra minőségű volt!

Nézzük a versenyszámokat. Hogy sikerült a díjlovaglás? Clover szépen elengedetten, végig kiegyensúlyozottan, ütemesen ment, nagyon szép volt a vágtamunkája, az ugrásváltásokban láttam csak néhány hibát.

A ló mióta lovagolom, most volt a legeslegjobb állapotban a díjlovaglás előtt. Az ugrásváltás a ló gyengéje, de nemcsak neki, nekem is. Igaz, az edzőm nagydíjas lovával meg tudtam csinálni a minden háromra ugrásváltást. Clover pontosan tudta, milyen feladat jön, mind a ketten elizgultuk az első ugrásváltást, a többi nem volt annyira rossz, az utolsó pedig jól sikerült.

A 33 három hibapont helyett lehetett volna 27 is, de ezt így utólag latolgatni nem érdemes.

A ló viszont a 25-öt is tudja. Clover egy fiatal ló, nagyon normális a négyszögben, neki nem okoz gondot, hogy idegen helyen van, szól a zene, díszes a négyszög, sőt, sokkal jobban teljesít versenyhelyzetben. Összegezve: a lóval maximálisan meg voltam elégedve, kaptam nagyon jó pontokat is, még 9-eseket is azokra a feladatokra, amik az erősségei (pl. vágta, vagy a szárakat a kézből kirágatni vágtában). Szerintem nem lógtunk ki a sorból. Sajnos a felkészülési idő alatt történt kihagyás miatt nem tudtunk jobban rámenni a hiányosságokra.

Érdekes volt látni, hogy a terepakadályok mindegyike természetes színű volt. Ez inkább könnyebbséget okozott, vagy nehezített? Az egyik rönknél látszik, hogy mekkora szintkülönbségek voltak. Mennyire nehezítette a feladatot?

Giuseppe Della Chiesa, egy idősebb, elismert pályaépítő építette a tereppályát, ez volt az utolsó ilyen megbízatása, mert nyugdíjba megy. Régi, klasszikus pályát tervezett. Több emberrel beszélgettünk a pályáról és mindenki azt mondta, hogy ilyen az igazi militarypálya, nem az, mikor Strze­gomban megfestik a vizet vagy az ugrásokat, hanem ez.

Ilyen Burghley-ben és Badmintonban is. Sövények, natúr rönkök, sarkok. Pontosan az akadályok természetessége miatt a lónak sokkal jobban figyelnie kell.

A hetes számú ugrás ennek a versenynek a névjegye, olyan, mint Pardubicében a Taxis árok. Ez az ugrás a tavaszi tesztversenyen sem volt benne és a nemzetközi versenyeken sem. A pálya nehézségét az adta, hogy nagyon dombos volt, a lovak mindössze 800-1000 méteren mentek síkon az 5600 méterből! Az összes többi részen vagy lefele, vagy felfele, vagy ferdén, egyenes rész nem volt. Ez rendkívüli módon igénybe vette a lovak ízületeit, inait.

Hogyan teljesítette Clover a terep okozta kihívást?

Dr. Jármy Miklóssal és az edzőmmel is átbeszéltük, mi legyen. A felkészülés végén a kényszerpihenő miatt kimaradt idő ugyan hiányzott, de a ló fitt volt. A másik az, hogy Clover kilencéves, van még benne nem kevés perspektíva. Mondhatjuk úgy, hogy 90 százalékos volt a versenyen, de háromnapos a verseny. A célunk az volt, hogy akadályhiba nélkül normális idővel teljesítsük a terepet.

Nekem semmi kétségem nem volt afelől, hogy akadályhiba nélkül megyünk, az időhibára számítottam.

Nem akartad hajszolni.

Nézd, nekünk ez az egy ló van. Nekem ő olyan, mint a gyerekem, sokszor sajnálom. Hiába van benne a munka, és olyan labor­eredményt mutatott a terep után egy órával, hogy Miklós azt mondta, olyan, mintha csak egy Hubertust mentem volna vele, akkor is sajnálom! Ő nekem nem egy ló, nekem ő olyan, mintha a barátom lenne.

Hallottál visszajelzést másoktól a versenyen?

Ismerik már őt a lovasok, sőt volt egy applikáció, amit le lehetett tölteni a versenyen. Kaptál játékpénzt és csapatokat alakíthattál a vb-részt­vevőkből. Én állítólag nagyon sok csapatban benne voltam Cloverrel. Szombaton például a terep előtt odafutott hozzám egy amerikai nő, mutatta a telefonján, hogy benne vagyok a csapatában és Clover a kedvence. Emellett nagyon sok gratulációt kaptam lovasoktól, például a németektől, braziloktól is.

Az utolsó megmérettetés a díjugratás volt, ahol kicsit érződött Clover fáradtsága, ami inkább mentális fáradtságnak tűnt. Valóban az volt?

Nagyon szép pálya volt az ugró, gyönyörű ugrásokkal, ahogy már említettem, tökéletes füves talajjal. Talán az első ugrás volt 125 cm, a többi 130. Három kombinációval, három kettesugrással vonalakban.

A lovakat megkérdezték előre-vissza, mindenhogyan.

Cloverrel hatéves korában elmentünk Lyonba, neki az volt az első komoly nagy versenye. Előtte is úgy teljesített, hogy nem kellett megismételgetnem a versenyeket, hogy százszor menjek kétcsillagon, hogy le tudjak minősülni. Szóval a ló erre a világbajnokságra három év alatt ért el. Lyonban hatévesen ment egy duplanullát a terepen, nagyon tudott ugrani, de mégis levett hármat, igaz nagyon rossz volt akkor a talaj, de soha életében nem ütött a ló hármat. Most ugyanez volt. Clover nem fél az ugrásoktól, ennél jobb lovat nem kívánhat az ember magának, egyszerűen nem tudom, mi történt. El is fáradt, a laboreredmény mondjuk nem azt mutatta, de fejben biztos elfáradt, éreztem rajta. Próbálta megoldani, mert a nehezeket jól megugrotta, de a végére elfogyott, ami nem csoda.

Majdnem hat kilométeres terep után egy egyharmincas, technikás ugrópálya, ami tényleg 130 cm-en volt…

Michael Jung háromszoros olimpiai bajnok is ütött kettőt, Oliver Townend, a toplistavezető az olimpiai lovával is négy fával ment. Én tudtam, hogy nem lesz nulla, de nem számítottam hat verőhibára. Néggyel kiegyeztem volna. Igazából ez csak azért számított volna, hogy minősüljünk a jövő évi Eb-re, így jövőre még mennie kell egy hosszú négycsillagot, de nem baj, mert a lónak kell a rutin.

Kik segítették a munkádat?

Németországban Verlben egy ugróistállóban vagyok, délelőtt fiatal méneket lovagolok körungra, délután foglalkozom a militaryval. A díjlovas munkámat Anna Müller-Wieland fiatal díjlovashölgy segíti, a terep- és az ugrórészt pedig Elmar Lesch segítette. Balogh Tibor a legjobb barátom, Soha Glória és Fenyvesi Zsófia lóápolókként, és dr. Jármy Miklós, mint csapatállatorvos is nagy segítséget nyújtottak a vb-n.

Összességében hogyan értékeled a vb-t?

Igazából én örök elégedetlen vagyok, de ezt most félre kell tenni, mert az ember nem lehet mindig elégedetlen, hisz mindkettőnknek ez volt az első ötcsillagos versenye. Nyilvánvalóan lehetett volna jobban csinálni az ugrásváltást, lehetett volna egy kicsit gyorsabban menni a terepen, lehetett volna kevesebbet ütni, de ez most így sikerült. A ló akkor is a százötven százalékot adta.

Én Cloverrel maximálisan elégedett vagyok, nem tudok egy rossz szót sem mondani, persze nyilván vannak dolgok, amiben fejlődni kell.

A ló ugróló, ugrani tud, de más egy ilyen terep után ugrani, vagy simán ugrani egy S-ben. Csiszolni kell még, de Clovernek nem múltja, hanem jövője van, szerintem nincsen probléma, csak egészségesnek kell maradni mindkettőnknek, aztán hajrá Magyarország!

Forrás: Pegazus