0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Fenntartható gazdaságméret – Charolais marhák Ipolyvecén

Az ipolyvecei Pintér Ádám 12-13 éve még kétszáz méteres távolságból figyelte, mikor fogják megtámadni a szomszédja charolais marhái. Jelenleg közel hatvan ilyen tehénből biztosítja a megélhetését, és az összes feladatot egyedül látja el az állatok körül.

További fotóinkat ide kattintva tekintheti meg.

Gazdává válása 17 éve kezdődött, amikor a szüleitől kapott 4 hektár kárpótlásból származó földet és egy ötvenes MTZ traktort, amit még a nagyapja vett használtan. Először csak munka mellett foglalkozott a szántóval. Több mindent megpróbált, de idővel rájött, nem tud megtérülő módon termelni a gyenge minőségű talajon.

A téesz idejében rozst, epret, krumplit vetettek a Duna-Ipoly Nemzeti Park szomszédságában elterülő földeken.

Pintér Ádámék fél hektáron, fóliasátor alatt termelnek szezonális, illetve folyton termő epret, amivel a felesége és a sógora foglalkozik. Így több lábra állt a családi gazdaság, amely jelenleg már a házaspár kizárólagos bevételi forrása.

Ádám 220 hektáron legeltet és kaszál, illetve 80 hektáron rozst, lucernát, zabot, takarmánykeveréket termel. Ezeken is csak ötöde terem egy jó földhöz képest – ritkán marad eladásra belőle.

A területek fele a saját tulajdona. Az elmúlt 17 évben felvásárolta az eladó állami földeket és sok magánszemélyét is, akik a gyenge adottságok miatt nem akartak gazdálkodni. A területei 99 százalékát ökológiai gazdálkodásban műveli. Nem is lenne érdemes műtrágyázni a 8-11 aranykoronás, savanyú, homokos talajon.

A közel hatvan tehénből álló charolais gulyát nyáron másfél hónapig kellett bent tartania a telephelyen, mivel kiégtek a legelői.

Csak szeptember elején hajthatta vissza őket. A fajtára azért esett a választása, mert a szomszédja is ezt tartotta, és közösen könnyebb értékesíteni. Tejhasznú marha nem jöhetett szóba az extenzív viszonyok miatt. „Nálunk nem érvényesül az egy hektár, egy nagy testű haszonállat elv sem; nagyjából három hektár tud eltartani egy-egy marhát.”

Jelenleg belföldi hizlaldának adja el a borjakat 6-8 hónaposan, 3-400 kilósan. „A hizlalás már külön szakma, pár hónap alatt 6-800 kilóra növelik az állatok súlyát a professzionálisan összeállított takarmánnyal” – ismerteti a gazdálkodó.

A húsmarha ára stabil, a charolais pedig a felső kategóriába tartozik, de miközben a takarmányárak megduplázódtak, a borjúé csak 5-10 százalékot emelkedett. Vannak gyengébb és jobb évek. Akinek jobb a talaja, eldöntheti, hogy növényt termel vagy állatot tart, de számára nincs ilyen választás. A gulya – ha csak nincs extrém időjárás, mint az idei szárazság – tavasztól ősz végéig a legelőn tartózkodik.

A villanypásztorral elkerített területeket szakaszosan használják. Hajtani nem is kell őket, mivel tudják, hogy az új legelőn több tápláló füvet, bővebb élelmet találnak.

Az elmúlt 10-11 évben, amióta a charolais fajtával foglalkozik, betegségek szinte egyáltalán nem jelentkeztek. A marhákat a legnagyobb nyári hőségben sem érdekli az árnyék, inkább kifekszenek a dombtetőre, hogy érje őket a szél.

Az ellési szezon után mindig eladja a szaporulatot, a fajta ugyanis nehezen ellik a termete miatt. Idén például az üszők felének kellett segíteni, és sok borjú nem is maradt meg. Az ellési szezon márciustól októberig tart, az ellések 80 százaléka még a téli szálláson zajlik, így ezekre könnyebb figyelni. Kint, a legelőn már ritkább az ellés.

Ádám csak az első húsz egyedet vásárolta, azóta maga szaporítja az állományt. Szerelőnek, traktorosnak, állattenyésztőnek és orvosnak egyszerre kell lennie. Korábban foglalkoztatott alkalmazottat, de idővel elhagyta a gazdaságot, alkalmi munkásokat pedig csak szezonálisan fogadnak a családi gazdaságban.

Tizenkét-tizenhárom éve még kétszáz méterről figyelte, mikor fogják megtámadni a marhák.

Amikor először látta, hogyan húzzák ki a tehénből a borjút, ha pedig nem tud szopni, hogyan teszik a lekötözött anya alá, azt mondta: „Na, ezt biztosan nem fogja megcsinálni!” Mára azonban mindez természetes számára.

Amit tud, annak a nagy részét az idős szomszédtól tanulta, de a MAGOSZ fiatal gazda tagozatának elnökségi tagjaként az egymás közötti tapasztalatcserét is fontosnak tartja. „Próbálunk minél több fiatalt becsábítani, gazdaságokat látogatunk, előadókat hívunk. Szeretek beszélgetni, megosztani a tapasztalatokat, például az egyedi ellésekről, amikből mindig tanulni lehet. Jó egy közösséghez tartozni” – vallja Pintér Ádám.

Istállófejlesztésre nem gondol, mivel ilyen nagy beruházás nem térülne meg, és a marhák sem igénylik a száraz helyet, gépbeszerzésre viszont már háromszor is pályázott kertészeti, illetve ÁTK-felhívás keretében.

Az utolsó pályázatát másfél éve adta be, de még nincs eredménye.

Közben a várt támogatás 40-50 százaléka már „elszállt” az infláció és az euró drágulása miatt. Ráadásul, amikor beadta a pályázatát, még volt alkalmazottja, így, ha igénybe venné a támogatást, újra fel kellene vennie valakit. Tudja, hogy létezik könnyítés, egyedi elbírálás, de ebben bizonytalan. Sok múlik azon, hogy a határozat után milyenek lesznek az árak és a kamatok, hiszen a traktort, rendsodrót, fűkaszát a jelenleg használt traktor eladásából és jelentős részben hitelből vásárolná meg. Más kérdés, hogy jó ideig rendben lenne a gépparkja.

Az idei aszályos év után nincsenek „óriási tervei”. A hőség miatt az egészséges borjakhoz is egy hétig kellett kijárnia, hogy szopjanak. A terménye kiégett, a téli takarmánynak csak a felét tudta behordani, nyáron pedig másfél hónapig etetett.

Bármit bővít, az már további létszámot, költséget igényel.

„Most optimális és fenntartható az üzemméret. Ha bármi történik, például visszalép az egyik bérelt terület tulajdonosa, még meg tudunk élni belőle. Nem akarok csak amiatt többet dolgozni, hogy több legyen! Inkább a családommal szeretnék több időt tölteni.”

Forrás: Kistermelők Lapja