A macskák számára a szabadtéri lét számos veszélyt rejt: sokféle betegséget elkaphatnak, elüthetik vagy megölhetik őket, de ők maguk is veszélyt jelentenek a vadonélő állatokra, különösen a kistestű állatokra.
A Marylandi Egyetem kutatói vizsgálták, hogy milyen veszélyek leselkednek a szabadjára engedett macskákra, és hogy ezek jelentősen csökkennek a bent tartott állatok esetében. A tanulmányhoz 60 mozgásra aktiválódó vadkamerát helyeztek el 1500 vizsgálati területen - írja a
Phys.org.
A kamerák felvették, hogy mire vadásztak a macskák, és hogy milyen más állattal találkoztak, és igyekeztek kideríteni, hogy miért használnak egyes területeket, míg másokat elkerülnek. A tanulmány november végén jelent meg a Frontiers in Ecology and Evolution című szaklapban.
„Azt találtuk, hogy az átlagos házimacska Washington D.C.-ben 61 százalék valószínűséggel jelent meg olyan helyen, ahol mosómedvék is vannak – melyek Amerikában a veszettség fő közvetítői – 61 százalékos átfedésben vannak a rókákkal is, és 56 százalékos átfedésben az északi oposszumokkal, amik szintén terjeszthetik a veszettséget.”
– mondta Daniel Herrera, az egyetem Környezettudományi és technológiai Karának (Department of Environmental Science and Technology, ENST) doktorandusz hallgatója, aki a tanulmány vezető szerzője. „Azzal, hogy szabadon engedjük a macskáinkat, jelentősen veszélyeztetjük az egészségüket.”
Amellett, hogy veszélyes betegségeknek vannak kitéve, a macskák haza is hozhatják ezeket, ami az emberi egészségre is veszélyt jelenthet (mint a veszettség vagy a toxoplazmózis). Bár Magyarországon nem élnek oposszumok, de az urbanizálódott rókák és nyestek ugyanolyan veszélyesek lehetnek a cicákra. Veszettség ellen ugyan vakcinázzák a rókákat, de még mindig vannak más betegségek is, amiket elkaphatnak és akár a gazdáiknak is átadhatják. De a veszettséget sem zárhatjuk ki teljesen, hiszen pár hete találtak
veszett rókát és
kutyát is Magyarországon.
A szabadon kóborló bársonytalpú kedvencek emellett olyan (Amerikában) őshonos állatokra is vadásztak, mint a szürkemókus, csíkosmókus, erdei mormota, vattafarkúnyúl, vagy a fehérlábú egér.
Ezeknek a kisemlősöknek az elpusztításával romlik a biodiverzitás, és az ökoszisztéma egészsége.
Magyarországon elsősorban a kistestű énekesmadarakra jelentenek veszélyt a házimacskák, valamint a vadmacskákkal való kereszteződés miatt hosszú távon eltűnhet ez a rejtett életmódú ragadozónk, mely fontos része a magyarországi erdei ökoszisztémáknak.
„Az emberek közül sokan rosszul gondolják azt, hogy a macskák a idegenhonos rágcsálókat, például a patkányokat irtják, valójában ugyanis az őshonos kistestű fajokat részesítik előnyben” – magyarázta Herrera.
„A macskák miatt ugyan nem kerülnek szem elé a patkányok, mivel azok félnek tőlük, de nincs bizonyíték rá, hogy valóban kontroll alatt tartják a kártevők populációját. Azonban az őshonosak populációit bizonyítottan megtizedelik, pedig ezek jelenléte pozitív hatással van Washington D.C. ökoszisztémájára.”
Herrera eredményei azt mutatják, hogy a vadállatok jelenléte a faborítottsággal és az elérhető nyílt vízfelületekkel van összefüggésben. Ezzel szemben a macskák jelenléte csökkent ezeknek a természetes tényezőknek a jelenlétében, míg növekedett az emberi populáció sűrűsödésével. Ez pedig megcáfolja azt az állítást, miszerint a szabadon mozgó macskák a természetes ragadozók szerepébe lépnek az ökoszisztémában azzal, hogy a vadonélő állatokra vadásznak.
„Ezek az élőhelyi összefüggések azt sugallják, hogy a macskák eloszlása az emberi tényezőn múlik, és nem természetes okok irányítják.” – magyarázta Travis Gallo, az ENST adjunktusa és Herrera konzulense. „Mivel az emberek erősen befolyásolják, hol vannak macskák a tájban, az embereken múlik az is, hogy milyen veszélyekkel kell a macskáknak szembenézni, és hogy mekkora kárt tesznek a helyi vadvilágban.”
Herrera arra bátorítja a macskagazdikat, hogy tartsák bent az állataikat, hogy elkerüljék a vadonélő állatokkal való találkozásokat. Emellett arra is felhívja a figyelmet, hogy az elvadult házimacskák is nagy veszélyt jelentenek a betegségek szempontjából, ráadásul
jelentősen hozzájárulnak az őshonos fajok pusztulásához, és nem szabadna hagyni őket szabadon kóborolni, különösen a vadonélő fajok által jelentős élőhelyeken.
Ezzel is megerősíti a korábbi felszólalásokat, hogy földrajzilag kellene szabályozni, hol lehet macskákat tartani és hol nem.
Facebook
Twitter
Google+
LinkedIn
Print Mail
Print PDF
