0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 19.

Szilva aszályban

Az idei súlyos aszálykár ellenére az öntözetlen ültetvényekben is voltak olyan szilvafajták, melyek gyümölcsét piacra lehetett vinni. Az ízük azonban elmaradt a megszokottól. A vezető fajták nagy része mennyiségben és minőségben is rosszabbul termett a vártnál. Az öntözött ültetvényekből betakarított szilva szép, jó minőségű, de drága volt az idén.

Az elmúlt 154 évben a mindenkori meteorológiai szolgálat szakemberei rendszeresen figyelték és rögzítették a meteorológiai adatokat Magyarország területén. Az idő előrehaladtával, 1868 óta egyre több helyen állítottak fel az adott kornak megfelelő, modern felszereltségű meteorológiai mérőállomásokat.

A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Kertészettudományi Intézet Ceglédi Kutatóállomásán működik az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) 519-es számú egysége.

Az itt mért adatok alapján az idei csapadékmennyiség november 1-jéig bezáróan mindössze 238,4 milliméter volt. Ez az érték az elmúlt 18 év legalacsonyabb csapadékmennyisége

(1. ábra), és messze elmarad az éves átlagtól, ami 500-550 milliméter ezen a területen.

Intézetünkben, Cegléden található az ország legnagyobb szilvagyűjteménye, amely 385 tételt tartalmaz, a kísérleti és a génbanki ültetvényeket együttvéve egy öthektáros területen. Ezek az ültetvények extenzív művelésűek, 6 × 4 méter térállásúak (417 tő/ha), öntözőrendszerrel nem felszereltek. A talaj mozaikos struktúrájú, de jellemzően humuszos homoktalaj és alföldi mészlepedékes csernozjom dominál a térségben. Tengerszint feletti magassága 98-100 méter.

A szilva átlagosan március végétől április közepéig virágzik, és fajtától függően július elejétől egészen októberig terem. Vízigénye fajtánként változó, a jó terméshozamhoz átlagosan évi 600 milliméter szükséges egyenletes eloszlásban.

Kevés és késői csapadék

Ahhoz, hogy a termésminőség és hozam megfelelő legyen, a megfigyeléseink alapján a fáknak a virágzás előtt, valamint a gyümölcskezdemény fejlődése során van szükségük számottevő csapadékra.

A március és augusztus közötti időszak kritikus a termésbiztonság szempontjából. Az idén ebben az időszakban mindössze 160,8 milliméter csapadék esett.

Ez önmagában is kevésnek számít, de ha megnézzük az eloszlást, látható, hogy ebből 83,6 milliméter áprilisban esett (2. ábra). A helyzetet tovább súlyosbította, hogy akkortájt volt a beporzási időszak is, és a méhek lényegesen kisebb mértékben tudták csak beporozni a virágokat. Májustól augusztus végéig összesen 77,2 milliméter csapadék hullott, több alkalommal felhőszakadás és jégeső formájában. Az éves csapadékmennyiség jelentős része alig pár nap leforgása alatt esett. Továbbá ebben az időszakban gyakori volt az extrém meleg is, többször rendeltek el hőségriadót, és az általunk regisztrált hőmérséklet a 40 °C-ot is elérte.

Összehasonlítva az idei csapadékeloszlást az előző három évével, nagy eltéréseket tapasztalunk (3. ábra). Eltekintve attól, hogy mennyire kevés csapadék esett ebben az évben, szembetűnő, hogy az előző években megszokottól egyhónapos csúszásban érkeztek a jelentős vízmennyiségek.

Az is komoly gond, hogy januárban és februárban egyáltalán nem kaptak semmilyen csapadékot a növények, így súlyos szárazságstresszel kellett megküzdeniük az év elején, amit nehezített az enyhe tél miatt a mélynyugalom részleges hiánya.

Ezek a tényezők sok fiatal fa pusztulását eredményezték.

Az esős beporzási és az aszályos gyümölcsfejlődési időszaknak betudhatóan nagyon kevés termés érett be a fákon, és ami megkötött, az is gyenge minőségű volt. Ugyanakkor az idei év alkalmat adott arra, hogy megfigyeljünk egy tulajdonságot, amiben különböznek a szilvafajták.

A szárazságra kétféleképpen reagáltak a fák. Voltak olyan fajták, amelyek még fejletlen állapotban elhullatták a termésüket, és így az anyanövény biztosan tovább él. És voltak olyanok is, amelyek megpróbálták beérlelni a terméskezdeményeket, kockáztatva a saját pusztulásukat. Sajnos mindkét változatra bőven volt példa az ültetvényeinkben.

Pár fajta azonban annyira szárazságtűrőnek bizonyult, hogy ilyen körülmények között is képes volt beérlelni a termést és fenntartani a saját egészségét. Ugyanakkor kérdéses, hogy az aszályos időszakban történt rügydifferenciálódásuk milyen hatással lesz majd a következő év termésmennyiségére.

Lehullatták a termésüket

A Ceglédi Kutatóállomáson minden évben feljegyezzük a fajták bizonyos fenológiai adatait, úgymint a virágzás kezdetét, a virágzás zömét, intenzitását és a sziromhullás idejét. Ugyanezeket az adatokat az érés idején is felvételeztük, több más adattal együtt.

A virágzást és a termésmennyiséget 0-tól 5-ig tartó skálán értékeljük, ahol az 5-ös a maximálisan adható érték.

Erre a módszerre azért van szükség, mert a fák életkora nem azonos, és nem várható el, hogy egy ötéves fa ugyanannyit teremjen, mint egy tizenöt éves, ugyanabból a fajtából. Minden tétel esetében átlagosan öt fa áll a rendelkezésünkre, így az egyedenkénti adatokat átlagoljuk és így kapjuk meg a fajtára jellemző értéket. Jól kivehető (4. ábra), hogy a virágzás intenzitása nincs szoros összefüggésben a termésmennyiséggel.

Ezt befolyásolja a kötődési képesség és a meteorológiai körülmények, kiváltképp a kései fajtáknál. Ha egy fa virágzási intenzitása vagy a termésmennyisége nem éri el a 3-as értéket, akkor az a gyakorlatban annyit jelent, hogy lényegesen kevesebb van rajta, mint az elvárható lenne.

Jól látható a 4. ábrán, hogy a nagyon korai és a korai fajták esetében még elfogadható volt a termésmennyiség, a középidejű fajtáknál kiugró eredményeket is látunk, azonban a szeptemberben érők rosszul és nagyon rosszul teremtek az idén. Egyes nagyon korai és korai fajtákban még volt annyi felhalmozott nedvesség, hogy beérlelték a termésüket, azonban ez a tartalék augusztusra elfogyott, majd az augusztusi csapadék valamelyest segített, azonban kevésnek bizonyult. Több olyan fajta is van a gyűjteményünkben, amelyek még érési idő előtt ledobták a teljes termésüket. Ilyenek például a French Improved, a Szarvasi szilva, a Dâmboviţa, de néhány Besztercei-klón is hasonlóképpen reagált.

Rossz ízük lett

Egy másik értékmérő tulajdonság, amit sajnos nem volt lehetőségünk tárgyilagosan mérni, így csak érzékszervileg tudtuk vizsgálni, a gyümölcs aromája, a cukrok és savak aránya. Idén kifejezetten rossz ízűek voltak a szilvák.

Voltak, amelyek megaszalódtak, megégtek, vagy egyszerűen olyan volt a cukor-sav arányuk, hogy az ízük élvezhetetlenné vált.

Mint minden évben, néhány fajtából konzervtechnológiai termékeket készítettünk, de ezeket csak a következő év februárjában fogjuk elbírálni, szakmai zsűri bevonásával.

Minden évben átlagosan 60-70 tételt mérünk meg részletesen, úgy, hogy kiválasztunk véletlenszerűen összesen 30 darab gyümölcsöt egy fa négy oldaláról, eltérő magasságokból, és megmérjük azok tömegét, méreteit, cukorfokát, magvaválóságát, hogy csak pár tulajdonságot említsünk. A rögzített adatok alapján a legkisebb cukorfoka a HSZ-647-es tételnek volt, amely egy ceglédi nemesítésű hibrid. Ez a hibrid az idei körülmények ellenére is kifejezetten nagy termésmennyiséget adott, azonban a gyümölcsök cukorfoka mindösszesen 14,2 °Brix volt, ami annyit tesz, hogy 100 gramm gyümölcs 14,2 gramm cukrot (fruktóz, szacharóz, glükóz, szorbit) tartalmaz. A legnagyobb cukorfokkal a Čačanska rana rendelkezett az idén (23,6 °Brix).

Kisebbek maradtak

Az idén ugyancsak feltűnő jelenség volt a méretcsökkenés. A gyümölcsök mérettartománya kifejezetten kisebb volt, mint az előző években, az érési időtől függetlenül (5. ábra). Például a Nagyesda, ami július 20-án volt teljes érésben az idén (lényegesen később, mint az előző években), átlagmérete 10 milliméterrel volt kisebb a legnagyobb átló mentén, mint az előző mérés alkalmával. Ugyanez elmondható az egyik legkésőbbi fajtáról, a Tophitről is, amelynek gyümölcse 5 milliméterrel volt kisebb az előző mérési adatnál. Azonban a leglátványosabb rögzített különbség a Topfirst esetében figyelhető meg, amely idén július 26-án teljes érésben 20 milliméterrel volt kisebb, mint az előző méréskor.

Az eredmények láttán levonható az egyértelmű következtetés, miszerint a súlyos csapadékhiány mennyiségi és minőségi romlást okoz nemcsak a tájjellegű szilvafajtáknál, hanem az államilag elismert, piacvezető vagy divatos fajták esetében is.

Továbbá azt a tényt is alátámasztja, hogy a jelenleg állandósulni látszó meteorológiai körülmények között, ipari szinten szilvát se lehet öntözetlen területen termelni, így az öntözés költsége várhatóan be fog épülni a gyümölcs árába.

Az idei és a tavalyi év alapján még nem lenne szabad hosszú távú következtetést levonni, de a határainkon túlra kitekintve sajnálatos módon elmondhatjuk, hogy nagy valószínűséggel a jövőben ezek az állapotok lesznek a megszokottak, így kifejezetten fontos szerepet kap a jó fajtaválasztás, és ezzel együtt a szárazság- és stressztűrő fajták további nemesítése is.

Demku Tamás, Nádosy Ferenc
MATE Kertészettudományi Intézet,
Gyümölcstermesztési Kutatóközpont,
Ceglédi Kutatóállomás

Forrás: Kertészet és Szőlészet