Kukkónia: több mint csallóközi élelmiszer

Többek közt erről beszélgettem Világi Rékával, a nagymegyeri Euromilk tejgyár és a dunaszerdahelyi Istermeat húsüzem vezetőjével, aki a Csalló­közt népszerűsítő Kukkónia márkanév kiépítésén munkálkodik.

Az élelmiszer-feldolgozók megléte létfontosságú a mezőgazdasági termelés szempontjából, hiszen azok képezik a gazdák elsődleges felvevőpiacát. Regionális szinten növelik a termények feldolgozottságát és a hozzájuk adott értéket.

„Két malomkő között őrlődünk” – mutat rá Világi Réka. Az egyik oldalon a nyers­anyag­árak kihatnak a feldolgozás összes momentumára, elvégre a beszállítóik igényeit is figyelembe kell venniük. A másik oldalon pedig, az értékesítéskor, a vevőknek is vannak elképzelései a végtermék piaci áráról, ami nem feltétlenül egyezik a feldolgozók, illetve közvetve az ő beszállítóik elképzeléseivel. „A tejgyár és a húsüzem évtizedek óta e két igény között őrlődik, kisebb-nagyobb sikerrel” – mondja.

A tejgyár 1963-ban alakult, és az egyedüli nyugat-szlovákiai feldolgozóként annak idején fontos szerepet töltött be a régióban. Az évek során ez megváltozott, a termékskálával együtt. Most 33–34 millió liter tejet dolgoznak fel évente, amihez teljes kapacitásuk 80 százalékán működnek. Ezzel közepes méretű tejfeldolgozónak számítanak Szlovákiában.

Régebben 25–30 stabil beszállítótól vásárolták a tejet. Manapság már csak 12-en szállítják ugyanezt a mennyiséget, ami jól mutatja a tejtermelés koncentrálódását.

A tej felvásárlási ára szempontjából a termelők pengeélen táncolnak az elmúlt években. Az utóbbi két évben, a világpiaci helyzetnek és az inflációnak köszönhetően szinte minden mezőgazdasági komoditás ára emelkedett, mind a takarmányé, mind a végterméké. Világi Réka szerint az ő termelőik vélhetően jó két évet zárhatnak. A koronavírus sem cibálta meg őket úgy, mint amennyire számítani lehetett rá. Viszont az előttünk álló időszak szerinte mindenkinek nehéz lesz.

Rögtön hozzáteszi, hogy ebben az inflációs időszakban, a két malomkő között sokkal jobban megérzik a piac hektikusságát. A tejfelvásárlás esetében az egyéves szerződésekről áttértek a negyedéves szerződésekre, illetve napi áron is vásárolnak tejet a spot piacon. Ami a vágóállatokat illeti, azokat heti áron vásárolják fel. Az árak kialakításában a német tőzsdei árakhoz igazodnak. A felvásárlási árak az utóbbi időben nagyon változékonyak voltak, viszont a termékeik árát nem képesek heti szinten változtatni. „Így az áringadozások kockázatát nekünk, feldolgozóknak kell magunkra vállalni” – mondja, hozzátéve, hogy az energiaárak további kockázatot jelentenek. Napi szinten számolgatniuk kell, és próbálják folyamatosan átvetíteni a beszállítói oldalon keletkező árnövekedést a termékek árába.

A rendszerváltás után hosszú ideig csak csontozással és feldolgozással foglalkoztak, de 5–6 évvel ezelőtt újrakezdték az állatok vágását, mert a piaci feltételek alapján értelmét látták a vágóvonalak újraindításának.

„Úgy véltük, hogy van értelme a hazai húsra alapozni, értékké vált a frissesség. Az, hogy egy tető alatt folyik a vágás, a csontozás, a csomagolás, egyben azt is jelenti, hogy a vágástól számítva legrosszabb esetben is három napon belül az üzletekbe kerül a hús. Azt hiszem, ezt díjazzák a vásárlók és az üzletláncok is. Az utóbbi években nemcsak az ár, hanem a minőség is fontos tényezővé vált” – fejtegeti Világi Réka.

A vágóvonal az egyik legnagyobb értéke a cégnek. Most évi 200 ezer állatot vágnak, ami 18 ezer tonna hús feldolgozását jelenti.

Világi Réka hozzáteszi: bizony, hat év kemény munkája volt, mire ide eljutottak, az első évben ennek csak az egytizedét teljesítették.

A tejgyár termelése stabil, a húsüzemé folyamatosan növekszik, és az utóbbi években mindkét üzem hozza a tőle elvárt gazdasági eredményeket. Pár évvel ezelőtt ez még nem volt jellemző. Rákérdezek, hogy mi volt a titok, mi volt a megoldás az eredményesség felé.

Világi Réka azzal kezdi a válaszát, hogy a tejgyár esetében 2008-ban, a húsüzemnél pedig 2004-ben hajtottak végre nagyobb rekonstrukciót, vagyis addig eléggé elavult volt az üzemek technológiája. Azonkívül a 2010-es években, amikor a család elkezdett aktívan vállalkozni ebben a szegmensben, az EU-csatlakozással Szlovákia megnyílt az európai piac előtt, és beáramlottak a hatékonyabban és olcsóbban gyártott áruk. Ez, mondhatni, térdre kényszerítette a helyi termelőket. Ebben az időszakban újrarendeződtek a piaci viszonyok, és már csak hatékony gyártással, technológiailag jól felszerelt üzemekkel, jó stratégiával lehetett labdába rúgni.

Világi Réka a stratégiaváltásról elmondja, hogy amikor átvette a régióbeli cégek vezetését édesapjától – Világi Oszkár a MOL-csoport vezérigazgató-helyettese, aki nagyvállalkozóként több érdekeltséggel rendelkezik –, rögtön felhívta rá a menedzsment figyelmét, hogy mekkora szerepük van abban, hogy közvetlenül náluk – és közvetetten a régióban, a beszállítóiknál még inkább – munkát adjanak az embereknek. A másik oldalon felelősségük van a helyi gazdaság megerősítésében, ami nem működik, ha külföldről veszik a nyersanyagot, vagy ha csak átcsomagolják az árut. Így először a helyi alapanyagokra építő üzleti modellt kellett kiépíteni.

„Ennek a stratégiának a megvalósítása eltartott egy ideig, de úgy tűnik, jó helyen és jó időben született meg ez a gondolat – mondja Réka. – A piac is rendeződött, és már valóban nemcsak az ár számít, hanem a minőség is.”

Szerinte a covid alatt ezek az értékek még inkább felerősödtek, a vásárlók elkezdték figyelni, hogy honnan is származnak a termékek. Globalizált világunkban rengeteg termék érkezik a világ minden részéről, csakhogy nem mindenhol megfelelő a minőségellenőrzés. A hús és a tejtermékek esetében pedig kiemelkedően fontos, hogy a közelben állítsák elő őket, és minél előbb és minél kevesebb szállítással az üzletbe kerülhessen az áru. Ebből következik, hogy az ilyen termékekhez nem kell tartósítószert használni, és hogy esetleg tradicionális módszerekkel lehet előállítani őket.

A termékskála az utóbbi években stabilizálódott. A húsipari termékek zömét friss hús teszi ki, a feldolgozott termékek a termelés ötödét adják. Világi Réka különösen büszke a nem műfüsttel vagy ízfokozóval készített tradicionális füstölt termékeikre.

A tejfeldolgozásban egyelőre szerényebb a termékskála, e téren a gyártás hatékonyságának a javítására összpontosítanak. Eredménnyel, mert az utóbbi két évben ez a részleg is nyereségessé vált. Az UHT-tej, a friss túró, tejföl és tejszín, a pudingpor mellett nemrég joghurtot is elkezdtek gyártani. A termék kifejlesztésén két évig dolgoztak a Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézettel.

Világi Réka végzettsége jogász, így adódik a kérdés, hogy mekkora kihívást jelentett neki a szakmaváltás. Elmeséli, hogy a jogra édesapja példáját követve jelentkezett, illetve mert úgy gondolta, hogy az igazság és az értékek fontos dolgok a világban, aminek a jog adhat keretet.

Az egyetem elvégzése után öt évig külföldön élt, és ottani ismerőseit hallgatva csodálta, hogy milyen lelkesedéssel beszél mindenki a régióról, ahonnan jött.

Úgy látja, hogy a köztes-európaiaktól ez nem megszokott, talán mert félénkek vagyunk, talán mert keveset tudunk a saját régiónkról, vagy talán mert azt sem tudjuk, mire lehetnénk büszkék.

Amikor hazajött, ezek a gondolatok tovább motoszkáltak benne. Mivel családi vállalkozásuk ezekre az értékekre épített, küldetésének érezte, hogy amit az édesapja kitalált és elkezdett, azt folytassa, esetleg még hatékonyabban.