A virágrügyek áttelelése a bő termés feltétele

A termést képző rügyek hosszadalmas fejlődési folyamaton mennek keresztül, melynek során számos veszély leselkedik rájuk. Kialakulásukhoz és szabályos fejlődésükhöz egy sor feltételnek kell teljesülnie, közülük sokat nekünk kell megadni a termesztéstechnológiai műveletek során.

A hazai éghajlati viszonyok között ebben az időszakban gyakran előfordulnak aszályos periódusok, amikor öntözéssel kell pótolnunk a hiányzó csapadékot, különben nagyon megsínyli a következő évi termés. A 2022-es év rendkívül aszályos volt hazánkban, már most látszik, hogy ahol nem öntöztek, ott számolni kell a nem megfelelő virágrügy-berakódottsággal az olyan víz­igényes fajoknál, mint a szilva vagy a dió, de az alma, a körte és egyéb csonthéjasok ültetvényeiben is lehetnek prob­lémák.

A zavartalan rügyképződés feltételei

A fa minden élettevékenységéhez, így a virágrügyfejlődéshez is sokféle tápelemre van szükség. Ha valamelyik makro- vagy mikroelem nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségben a növény számára, nem játszódnak le szabályosan az élettani folyamatok. Itt tehát a rendszeres talaj- és levélvizsgálatra alapozott, optimális mennyiségeket kijuttató tápanyagpótlásnak van nagy jelentősége. A mikroelemek pótlására is figyeljünk oda, közülük kiemelten fontos a bór, amely a generatív folyamatok egyik főszereplője.

Fényre is szükség van a virágrügyek kialakulásához; a fák koronájának belső részén gyakran emiatt nem képződnek virágrügyek. A rendszeres és szakszerű metszés tehát elengedhetetlen a megfelelő terméshozás érdekében. Kísérletek igazolták, hogy az alma- és körtefáknál nem fejlődnek termést hozó rügyek a korona azon részén, ahová a fa külső felületére beérkező fénynek kevesebb mint 30%-a jut. A fényigényes gyümölcsfajoknál, mandulánál, kajszinál, őszibaracknál ez az arány 50%.

A csonthéjasokra különösen jellemző, hogy a fák különböző hosszúságú hajtásokat hoznak, amelyek oldalán, a levélhónaljakban alakulnak ki a virág­rügyek, és természetesen a hajtásrügyek is.

A különböző hosszúságú hajtásokon nem egyszerre indul el a virágrügyképződés: a rövid hajtásokon korábban, a hosszúakon később kezdődik ez a folyamat. Tavasszal aztán azt látjuk, hogy a hosszú vesszőkön később nyílnak a virágok, mint a rövid nyársakon. Az almatermésűeknél egy kicsit más a helyzet, azoknál a hajtások oldalán főként hajtásrügyek képződnek, és a hajtások végén alakulnak ki a virág­rügyek. A terméshozást ezeknél a fajoknál főként a rövid hajtások végén kialakuló generatív rügyekre, a dárdák, nyársak végén lévő virágrügyekre alapozzuk, ezek fejlődési folyamataiban időben nincs akkora különbség, mint a csonthéjasoknál, így a virágzási idő is egységesebb egy fán belül.

Azt is tudnunk kell, hogy ha túl sok gyümölcs volt egy évben a fákon, és így túlterheltük azokat, akkor kimerültek az energiakészleteik, és a legkedvezőbb környezeti feltételek ellenére is csak kevés virágrügyet fognak képezni. Ez elindíthat egy szakaszos terméshozási folyamatot (alternanciát), ami nem kívánatos. Itt megint csak a gondos termesztéstechnológia fontosságát kell hangsúlyoznom, aminek nemcsak a metszés, hanem a gyümölcsritkítás is fontos része.

Téli hidegigény

Ha minden rendben ment, a hajtásokon kialakuló virágrügyekben az előnyugalom alatt, az őszi lombhullásig minden virágszerv kezdeménye kialakul, és így várják a telet. A következő szakasz a mélynyugalom, amelynek során leáll a fejlődésük, és csak akkor folytatódik, ha a fa megkapott egy bizonyos mennyiségű hideghatást.

A fajták leírásakor ezt meg szokták adni, de tudnunk kell, hogy ezek becsült, közelítő értékek, arra jók, hogy lássuk a fajták közötti különbségeket. A mélynyugalom megszűnését ugyanis nem csak a hőmérséklet befolyásolja. Számos kísérleti eredmény igazolta, hogy sok más környezeti tényező is közrejátszik ebben, úgymint a napfény, a légmozgás, a páratartalom, a fák víz- és tápanyagellátása, a téli csapadék, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Egy sokismeretlenes egyenletről van tehát szó, amiből ha csak egy tényezőt ragadunk ki, nem kapunk jó megoldást. A kiragadott egyetlen tényezővel kapcsolatban is sok a bizonytalanság. Nem tudjuk pontosan, hogy mely hőmérsékleti tartományok a leghatékonyabbak a mélynyugalom megszüntetése szempontjából. A legtöbb mérsékelt égövi gyümölcsfajnál úgy tűnik, hogy a 0 és +7 °C közötti hőmérsékleten eltöltött órákat regisztrálja elsősorban a növény. Hazánkban ez azt jelenti, hogy a kis hidegigényű fák mélynyugalma a legtöbb télen nagyon hamar megszűnik, hamar megkapják a mélynyugalom feloldásához szükséges hidegmennyiséget. Ez a gyakorlatban sok problémát okoz.

Szobában hajtatva A fajok téli hidegigényére a tavaszi virágzási időkből is következtethetünk, így tudjuk, hogy a mandulafáknak például nagyon kicsi a hidegigényük, mélynyugalmuk gyakran már decemberben véget ér. Természetesen a fajokon belül nagy különbségek vannak a fajták között. A termesztésben lévő kajszifajták közül például a kis hidegigényűek virágrügyeinek mélynyugalma január közepe táján, a több hideget igénylőké január végén, február elején szűnik meg. Az őszibarackról is szólnunk kell itt, a gyors virágrügyfejlődésű fajtáik mélynyugalma általában januárban, a lassú fejlődésűeké pedig februárban szűnik meg. A gyakorlatban erről könnyen meggyőződhetünk úgy, hogy szobahőmérsékleten hajtatjuk a fákról begyűjtött vesszőket, gallyakat. Amíg mélynyugalomban vannak a virágrügyek, addig nem hajtanak ki a szobában, de amint megszűnik ez az állapot, egyre több virágrügy hajt ki a vízbe állított vesszőkön. Ha az alma-, a körte-, a cseresznye-, a meggy- vagy a szilvafajtákat vizsgáljuk, a szobába behozott vesszőiken sokkal később tapasztaljuk a virágok kinyílását, mint az előbb említett fajoknál. Ebből is látszik, hogy hidegigényük nagyobb, mélynyugalmuk csak márciusban, esetenként április elején ér véget.

Mélynyugalomban biztosan fagytűrők

A mélynyugalom azért nagyon fontos a gyümölcsfák életében, mert ez alatt az időszak alatt a legfagytűrőbbek az áttelelő szerveik. Pontosan azért alakultak ki így a mérsékelt égövi lombhullató fák életciklusai, hogy átvészeljék a téli zord időjárást. A mélynyugalom végén a kajszi és az őszibarackfák virágrügyei fajtától függően akár mínusz 20-25 °C-ot is kibírhatnak. A mandulafajták ennél fagyérzékenyebbek, a mínusz 18 °C alatti hőmérsékleteket már nem nagyon viselik el. Az alma, a körte, a szilva, a cseresznye és a meggy fagytűrő fajtái a mélynyugalom legfagytűrőbb időszakában, januárban gyakran csak mínusz 30 °C alatt károsodnak számottevően.

Amikor viszont a virágrügyek kilépnek a mélynyugalomból, és elkezdődik a harmadik, kényszernyugalmi szakasz, akkor rohamosan elveszítik fagytűrő képességüket. Az is nagy változás a virágrügy életében, hogy ettől kezdve már nem a hideg-, hanem a melegegységeket regisztrálja, és további fejlődését elsősorban ez irányítja, nem elfelejtve, hogy a fejlődési folyamatokat az összes többi környezeti tényező is befolyásolja. A kényszernyugalom során folytatódik a virágszervek kialakulása a rügyekben, hiszen a virágnyílás kezdetére mindennek készen kell lennie.

Amikor a virágrügy megkapta a szükséges melegmennyiséget, akkor kezdődik a virágzás. A fajta, genotípus számára a kivirágzáshoz szükséges melegegységek kiszámítására is sokan tettek kísérletet, és vannak ezzel kapcsolatos kalkulációk.

A bizonytalanságot itt is ugyanaz okozza, amit a korábbi fejlődési szakasznál említettünk, nevezetesen, hogy nem lehet egyetlen környezeti tényezőt kiragadni a sok közül.

Januári tavasz

Felmerül a kérdés, hogy a klímaváltozás hogyan befolyásolja ezeket a fejlődési folyamatokat. Sajnos azt kell mondanunk, hogy nem éppen kedvezően. Az egyik fő probléma, hogy mind gyakoribbak az átlagostól eltérő, szélsőséges időjárási események. Gyakran tapasztaljuk, hogy januárban van tavasz és márciusban tél.

Ilyen viszonyokat szokott meg őshazájában, Kínában. Nagyon hasonlóan viselkedik az őszibarack is, amelynek szintén Kína az elsődleges géncentruma. A mandula pedig Kis-Ázsiából származik, ez magyarázza a kis hideg­igényét. A fő probléma ezeknél a fajoknál a kényszernyugalmi időszakban és a virágzás idején van, de az őszi és a téli szélsőségek is okozhatnak károkat. Ha szokatlanul enyhe idő van a kényszernyugalmi időszakban, az nagymértékben fölgyorsítja a virágrügyek fejlődését, és ezzel párhuzamosan nagyon gyorsan elveszítik fagytűrő képességüket. Ha ezután erőteljes lehűlések következnek, azok súlyos fagykárosodást okozhatnak. A klíma melegedésének hatására a virágzási idő fokozatosan korábbra tolódik, ami szintén nagyon káros, mert a virágzás alatt már nagyon érzékenyek a fagyokra a különböző szervek.

Mit tehetünk?

Az első és a legfontosabb a termőhely körültekintő megválasztása. Az elmúlt évek megmutatták, hogy fagykárok szempontjából nincs teljesen biztonságos hely Magyarországon. 2020-ban és 2021-ben olyan helyeken is súlyos fagykárok voltak, ahol korábban negyven-ötven éven keresztül egyszer sem. De nem mindegy, hogy ötvenévenként száll el a termés mondjuk a kajsziültetvényünkben, vagy minden harmadik szezonban. Ismernünk kell a termőhelyünk környezeti adottságait, a várható lehűlések erősségét és gyakoriságát. Ezt a korábbi adatsorokból tudjuk becsülni. Nehézséget okoz, hogy a klímaváltozás miatt a szélsőségek várhatóan tovább nőnek. Mégis,

ha a termőhelyünk fagyveszélyesnek minősül, akkor a fagytűrőbb gyümölcsfajokból és azok fagytűrőbb fajtáiból válasszunk a telepítéskor. Az alanyok megválasztásánál is gondosan kell eljárni, mert az alany is befolyásolja a gyümölcsfák fagytűrését.

A termesztéstechnológia során pedig mindent meg kell tennünk, hogy csökkentsük a fagykárok kockázatát. Megfelelő tápanyag- és vízellátással, valamint növényvédelemmel kell fenntartanunk a fák jó erőnlétét és egészségi állapotát, metszéssel, gyümölcsritkítással pedig az optimális gyümölcsterhelést minden évben. Nagyon fontos, hogy a gyümölcsfáink jól felkészüljenek a téli nyugalmi időszakra, és az áttelelő szerveik, ezek közül is kiemelten a virágrügyek biztonságosan átteleljenek, mert enélkül nem várható jó termés a következő évben.