Akinél boldog szőlők teremnek

A Koch család 10 generáció óta művel szőlőt a Hajós-Bajai borvidéken, és Csaba sorsa tulajdonképpen a kezdetektől meg volt pecsételve. Négy éves korában már saját fröccsöspohara volt, melybe nagyapja mindig fél ujjnyi fehérbort töltött, amit aztán annak rendje-módja szerint szódával húzott fel. A papa – aki egyben Csaba példaképe – később sem hagyott fel a terelgetéssel: érettségire két tized hektár szőlőt ajándékozott unokájának. Az unoka pedig nem okozott csalódást: előbb agrármérnöki, majd szőlész-borász szakmérnöki diplomát szerzett.

Egyszerre volt hazánkban az év bortermelője, illetve Európa legjobb borászata 2019-ben. A Magyar Borakadémia elnöke, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának elnökségi tagja, és még lehetne sorolni azokat a tisztségeket, melyekkel a borász szakma munkáját segíti és azokat az elismeréseket, melyeket borászként méltán elnyert.

„Messziről indultak az őseim, mire eljutottak Hajósra. Stuttgart környékéről, egy kis faluból érkezett Koch József 1742-ben, aki a Császártöltést alapító 13 család egyikeként. Ő volt a kereskedő a faluban, de természetesen maga is szőlőt termesztett. Paraszt ember volt, hiszen tizenhárom családnak nem kellett hatalmas kereskedés, és boltra sem volt nagy szükség. Én vagyok a tizedik leszármazottja”- emlékezett vissza Koch Csaba, sváb elődjeire. A borotai borász hozzátette, a valamikori 13 családból nőtt ki a ma kétezres lakosú Császártöltés. Nem könnyű feladatot vállaltak, hiszen a néhány kiemelkedő dombot mocsarak vették körül.

„Láttam, hogy nagyapám a szorgalmával, igyekezetével szép borokat készít, láttam, hogy a szorgalomnak és a kitartó becsületes munkának komoly pénzügyi eredménye is van. Mindjárt az első évjáratból a jánoshalmi borversenyen nyertem egy aranyérmet, ami óriási lendületet adott. Nagyapám nagyon okos volt, azt mondta, mindenben segít, de helyettem nem fogja művelni a szőlőt. Így nagymamával csak akkor jöttek ki, ha én is mentem, ezzel kényszerpálya állítottak, miközben a közös munkával a munkaműveletek csínját-bínját megtanultam”- magyarázta a szakember, az első ültetvényéről 2700 liter bor jött le, ami már árumennyiségnek számított.

A 90-es években nem volt könnyű fejlődni, főleg akkor, amikor az ország elvesztette az export piacait, Magyarországon kaotikus állapotok voltak, főként a bor minőségének tekintetében, az ezredfordulótól már palackoztam. Az addig eltelt 8-9 év alatt jelentős volt a mennyiségi gyarapodás, a tudásfelhalmozás, így beiratkozott szőlész-borász szakmérnöki képzésre. Hisz a munkában, a szorgalomban, a becsületben, de úgy tartja szaktudás nélkül, csak ideig-óráig lehet valamit sikeresen végezni.

Ahogy kinőtte a császártöltési pincét, a teljes örökségén szőlőterületeket vásárolt. Eleinte maga dolgozta fel, majd embereket vett fel, ült a traktoron, később traktorost vett fel, de volt a saját pincemunkása is... Korán elkezdett palackos minőségű borokat is készíteni, ami alföldiként abban az időben nagyon nehéz feladat volt. Ma a kvalifikált fogyasztók pontosan tudják, hogy milyen gyönyörű borokat lehet az Alföldön is készíteni, de a 2000-es évek elején ez nem egész így volt. Akkor mindig jobbat kellett készíteneie, mindig olcsóbban kellett adnia, mindig el kellett hitetni, hogy ez a bor nagyon jó.

Az embert nem a szavai, hanem a munkája minősíti. Új korszakot nyitott azzal, hogy Villányba került, de néhány év alatt be tudta bizonyítani, hogy nem akarja sem a villányi hírnevet lerombolni, sem túl nagy volument elérni. Nagyon igyekezett, hogy a szőlő és a területvásárlásai során lehetőleg senkinek nem keresztezni az útját.

Ott is elkötelezett a minőség irányába. „Próbálok becsülettel, a villányi filozófia mentén dolgozni a villányi borainkkal, úgy gondolom, hogy munkánkkal mi is hozzájárulunk a villányi borvidék sikeréhez”-hangsúlyozta a szakember.

Aki hisz a tudásban és a tudományban, annak a szőlőtermesztés konzervatív ágazat, hisz nagyon régi fajtákkal dolgozunk. Egy Kadarka genetikájáról nem tudja senki, hogy ezer éves, vagy ezerötszáz éves. De a világ fejlődik, és hisz a fejlődésben. Tehát keresni kell mindig az új utakat, változik a klíma, változnak az emberek, változnak az ízlések, egyre fontosabb a környezetünk megóvása. Biológus indíttatásából Koch Csaba mindig is természetvédőnek vallotta magát, évek óta nem használ rovarölő szert. Sajnos a fitoplazma megjelenése miatt a kabócát irtani kell, de keresik az új megoldást. Nagyon sok fajtát vizsgálnak tájkísérletben. A szőlőtermesztés technológiában is keresi az új utakat. „Ami talán a legnagyobb áttörés jelentette, boldog szőlőnek neveztem. Bevallom őszintén, amikor ránézek egy olyan szőlőtőkére, amit a gazdája buzgó szorgalmával és a csekély szőlő termesztési tudásával agyoncsonkáz, agyonlevelez, szerencsétlen növényen látszik, hogy mindent elkövetne ő, hogy valahogy fotoszintetizáljon, és hozzon egy kis hajtást, de a szorgos gazda nagy intenzitással nyesegeti a hajtásait, tördeli vissza az ágait, és csodálkozik szüret tájékán, hogy nem akar megjelenni a pohárban a minőség.

Négy év kutatási eredményeként született meg az, amit mindig is tudtam és éreztem. Miről is szól az én termesztéstechnológiám? Ugyanúgy megmetsszük a növényt, csak a zöld hajtásokat hagyom. Nagyon fontos, hogy a kar vagy a hajtások fölött ugyanúgy vannak drótok, amikhez tud kapcsolódni, de szabadon nő bele a növény, és az összezsúfolt lombozattal szemben kapunk egy nagy szellős lombozatot, így a belső hormonjai miatt minden levél optimálisan helyezkedik el. Mintegy 20 százalékkal több a lombtömeg, de a lombozat belsejében is intenzív a fotoszintézis, mert a szórt fény oda is bejut. Mi emberek hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy nem csak egymásnál tudunk jobban mindent, hanem még a természetnél is”- mutatott rá Koch Csaba, sok minden fejleszthető, hisz vannak új gépek, van új tudás, lehet kutatni, és mindig lehet találni olyan újítást, amivel vagy termés minőséget, vagy mennyiséget tudunk javítani.

A borok mellett a pezsgőkészítésbe is belevágott, s mivel hisz az egészségben, az egészség megóvásában, ezért úgy tartja bort kell mindenkinek inni, aki viszont teheti meg, az igyon 100 százalékos gyümölcslevet.

Amikor a generációváltásról kérdeztem, Koch Csaba büszkén említi Pálma lányát, aki elindult az úton, a MATE Budai Campusán végzet szőlész-borász szakon, majd elment szüretelni borászsegédként Kaliforniába, onnan Chilébe, tovább Dél-Afrikába. Ezt követően Montpellier-be mesterszakra felvételizett, ott egy évet végzett, és ezzel párhuzamosan Geisenheimben kellett befejezni a tanulmányait. Kint is szüretelt és onnan hozott egy borászt a családba, vele jött a párja, akivel össze is házasodtak, már unoka is született. ”Jelen állapot szerint nagyon jól állnak a dolgok, hisz a családban két, nálam komolyabban felkészült borász van. Ugyanakkor nem mondanék le a három fiamról, persze nem tudjuk még, hogy mi lesz belőlük, Csanád 12, Máté 10 és Csabi pedig 5 éves. Amit létrehoztam, egy embernek nagyon sok, örülnék, hogyha a családon belül tovább vinnék”- fogalmazta meg elképzeléseit Koch Csaba.