A vadkomló (Humulus lupulus) egy olyan növény, melyet a kertészek úgy kezelnek, mint a gondozott ágyások közé betolakodó gyomnövényt – küzdenek ellene.  

Különösen a fiatal fehér hajtásokat, amelyek megjelenésükben a miniatűr fehér spárgára hasonlítanak.

Gasztronómiai szempontból kétféle komlóhajtás létezik, amelyeket zöld és fehér fajtákra osztanak.

A fehér komlóhajtások szüreteléséhez elég korán, tavasszal kell kezdeni, amikor a hó még csak elolvadt, és a talajból a levél- és talajréteg alól kilógó első fényes, szinte fehér komlóhajtásokat találjuk. Ez a világ egyik legdrágább zöldségféléje, amelyet küzdelmes munkával lehet csak szüretelni, de az ínyencek garantálják, hogy megéri a fáradságot, illetve a borsos árat is.

A zöld komlóhajtások, ezek a növény fejlettebb hajtásai, amelyekkel nem ritkán találkozhatunk a kertekben, ahol gyomként kezeljük őket, vagy a réteken, ahol vadul kanyarognak más növények között, gyakran fákra kúszva. Ezeket a hajtásokat tavasszal, márciusban, áprilisban lehet a legjobban betakarítani, de néha még májusban is lehet szüretelni.

A vadkomló lényege a zöld hajtás

Van-e a komlócsírának valamilyen egyedi íze? Egyesek szerint igen, mások szerint egyáltalán nincs.   A kifinomult ínyencek szerint a hajtások – színüktől is függően – olyan ízűek, mint a spárga, a dió vagy a kelkáposzta.

Abban azonban mindenki egyetért, hogy a világ legdrágább zöldségét szedés után a lehető leghamarabb érdemes elfogyasztani. A csírák ugyanis hamar elveszítik ízüket és frissességüket.

A franciák, akik kedvelik a komlóhajtásokat, általában tejszínes mártással és buggyantott tojással körítve fogyasztják.

További érdekes cikkek:

Kulináris luxus: a világ öt legdrágább élelmiszere – 1.rész

A fagylalt, amely megdöntötte a Guinness-rekordot