0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

A zöldmunkák gépesítése – szőlőművelés

A gazdák a szőlőmunkák minél teljesebb körű gépesítésére törekszenek. Manapság a legtöbb munkaműveletre találunk a piacon megfelelő gépeket, azonban vannak olyan fitotechnikai műveletek, amelyekre még nincsenek, és azok bonyolultsága miatt talán nem is lesznek gépek.

A szőlő művelése során elkerülhetetlen munkaműveletek nagy része alapvetően kézi munkaerőt igényel, ugyanakkor az utóbbi időkben egyre nagyobb problémát jelent a szakképzett munkaerő hiánya. Általában jellemző a mai munkaerőpiaci helyzetre, hogy sokan vannak olyanok, akik csak keresetkiegészítésként vállalnak munkát a szőlőben, és/vagy teljesen más szektorból, más szakterületről érkeznek. Az ilyen szőlőmunkások szakképzettsége általában csekély vagy egyáltalán nincs, a gazda pedig szerencsésnek mondhatja magát, ha olyan ember is akad közöttük, aki korábban már „dolgozott” szőlőben. A másik, egyre nagyobb probléma ezzel kapcsolatban, hogy

a szakképzettség hiánya ellenére ritkán találni már embert 1000 forintos órabér alatt, ráadásul ezek az órabérek is egyre magasabbak, újabb gazdasági dilemmákat felvetve.

A munkaerővel kapcsolatos problémákra rárakódik, hogy a szőlő művelésének minden egyes járulékos költsége (növényvédő szer, üzemanyag, gépi munkák stb.) jelentős mértékben növekszik. Mindezekkel szemben egyre jobban nyomasztja az ágazatot, hogy sem a szőlő, sem a bor ára nem nő ilyen mértékben, vagyis a növekvő költségeket tulajdonképpen ugyanabból a bevételmennyiségből kell fedezni.

Nem csoda, hogy a gazdák gondolatai a folyamatos költségcsökkentés, a fenntarthatóság, illetve a megbízhatóság körül forognak. Ezekre egyik lehetőség a szőlőmunkák minél teljesebb körű gépesítése. Manapság a legtöbb munkaműveletre találunk a piacon megfelelő gépeket, azonban vannak olyan fitotechnikai műveletek, amelyekre még nincsenek, és azok bonyolultsága miatt talán nem is lesznek gépek. Ilyenek a hajtásválogatás, a hónaljazás, a fürtritkítás, vagy akár a ritkábban alkalmazott gyűrűzés. Ezek, bár a legtöbb szakirodalom szerint nem elhanyagolható műveletek, sok, főleg nagyüzemi ültetvényben mégis elmaradnak a kézimunka-igényességük miatt, illetve leginkább csak a magas minőség elérése érdekében alkalmazzák őket, mivel csak ebben az esetben beszélhetünk a megtérülés lehetőségéről. Mellékesen megjegyzendő, hogy erős, intenzív növekedésű, bio művelésű ültetvényekben a szellős lombfal elérésére ugyanakkor mind a hajtásválogatás, mind a hónaljazás szinte elhagyhatatlan munkaművelet. De visszatérve jelen cikkünk fő témájára, foglalkozzunk az aktuális zöldmunkákra alkalmazható, alkalmazandó gépekkel.

Törzstisztítás

Más néven fattyazásként is emlegetik, tulajdonképpen a magasművelésű ültetvényekben a tőke idős részeiről (törzsről és tőkenyakról) a nemkívánatos hajtások eltávolításáról van szó. Általában ez a szőlőben az első, nem elhanyagolható munkaművelet, mert a meghagyott hajtások többek között növelik a gombás megbetegedések veszélyét és tápanyagot vonnak el a tőkétől. Az első törzstisztító gép az 1980-as évek elején jelent meg a piacon. A törzstisztítást akkor kell kezdeni, amikor a hajtások még csak 10-15 cm hosszúak, könnyen leválaszthatók. A jó minőségű munkához ajánlott, hogy a törzsek egyenesek és legalább 70 cm magasak legyenek, a traktor könnyű mozgása érdekében pedig célszerű, ha az ültetvény sortávolsága legalább 1,80 méteres.

A tengelyeket hidromotorok hajtják. Magát a munkát egy vízszintesen vagy függőlegesen forgó dob végzi, amelyen gumicsíkok, műanyagszíjak, vagy sűrűbb elrendezésű kefék találhatóak.

A legtöbb egyoldalas, viszont létezik hidas kialakítású kétoldalas változat is, amely a lassabb haladás és a sorba való beállás miatt nem jelent komolyabb munkaidő-megtakarítást, viszont az ára jóval magasabb az egyoldalasénál. A szíjak vastagságát változtatva ezek a gépek alkalmasak lehetnek gyomirtásra is. Fontos szempont lehet továbbá a gépválasztásnál, hogy a leggyakoribb vízszintes változat általában nem alkalmas a tőkefej tisztítására. Ennek kiküszöbölésére, illetve, hogy minél kevesebbet kelljen kézi munkával utána dolgozni, létezik olyan változat, ahol a tőkenyak tisztítására a vízszintes dob alatt elhelyeztek egy függőleges, kefékkel ellátott dobot is.

A munkagép a traktor elejére, közepére, hátuljára is elhelyezhető, a gyakorlatban ugyanakkor a soraljaműveléssel egyidejűleg, kultivátorra, vagy mulcsozóra kétoldalt szerelve vált be, amellyel így egy menetben, jelentős költségmegtakarítást elérve több munkaművelet is elvégezhető.

Persze hozzá kell tenni, hogy egy ilyen kombinált berendezés működtetéséhez megfelelő traktorra és traktorosra is szükség van.

Hátrányos lehet, hogy szárazabb időszakban a porképződést nem lehet elkerülni. Ennek csökkentésére vagy nedvesebb időszakban (esetleg kora reggel), vagy növényvédő géppel kombinálva lehet a gépet használni.

Mint minden gépnél, ezeknél is előfordulnak elhagyott, ottmaradt hajtások, amiket – amennyiben van rá kapacitás – emberi erővel kell eltávolítani. Mindezek ellenére ezekkel a gépekkel átlagosan 40 százalékos munkaidő-megtakarítás érhető el.

Bizonyos gazdaságokban a törzstisztításra alkalmaznak kontakt (perzselő) hatású gyomirtó szereket is. A vegyszeres törzstisztítás sok szempontból előnyös lehet, ugyanis a mechanikai törzstisztításnál a vegyszer viszonylag nagyobb menetsebességgel kijuttatható. A módszer kizárólag magas gyomoktól mentes soralján, és legfeljebb 20 centiméteres hajtáshosszúságig alkalmazható. A hajtások leperzselésére pedig csak olyan készítmények jöhetnek számításba, amelyek nem szívódnak fel a tőke fás részeibe. A vegyszeres törzstisztítást védőburkolattal ellátott, kamraszerű szórókerettel célszerű elvégezni. A kezelés egyúttal a gyomnövények ellen is hatásos, arra azonban fokozottan ügyelni kell, hogy a készítmény ne károsítsa a tőke lombozatát.

Hajtásbefűzés, kötözés

A hajtásbefűzés célja a huzalos támrendszerrel rendelkező ültetvényeknél a sorokba belógó hajtások visszarendezése a támrendszer részét képező huzalpárok közé, hogy a traktorok a növények roncsolása, károsítása nélkül el tudjanak menni a sorok között.

Jelenleg kétféle működési elvű géptípust lehet kapni a piacon. Az egyiknél a hajtásokat két elektromos vagy hidraulikus működésű szállítócsiga, szalagok, emelőtárcsák húzzák, terelik felfelé. Közvetlenül ezek mögött a szőlősor mindkét oldalán megtalálható egy-egy dob, amelyről egy vezetőgyűrűn keresztül kötözőhuzalt húznak ki. Ez a huzal enyhe fékezőerő hatására megfeszül, majd a kapcsolóautomata kötözőrései alá futva magát a kapcsot kézzel oldják ki. Oszlopközönként két-három kapocs elhelyezése szükséges. A gépeken általában elhelyeznek egy tetejezőt, ami a második kötözésnél eltávolítja a hajtáscsúcsokat. A sorok vége előtt lefékezik a huzaladagolást, aminek következtében a huzalok megfeszülnek. Ezt követően a huzalok elvágása előtt a két huzalt csomóval rögzítik. Ennél a rendszernél a kifeszített huzalok nem rögzíthetők a támrendszer oszlopainak horgaihoz, kötözőprofilokhoz. A huzalokat, hogy ne csússzanak le, tulajdonképpen a hajtások kacsai, levélnyelei tartják meg.

Szőlőültetvény létesítésénél, amennyiben a tulajdonos, gazda tudja előre, hogy ezt a rendszerű kötözőgépet fogja alkalmazni, maga a támrendszer létesítése egyszerűbb, olcsóbb, mivel elegendő csak a tartóhuzal és a két hajtástartó huzal beépítése.

Többletmunkaerőt igényel ugyanakkor, hogy a szüret után a kifeszített műanyaghuzalokat el kell távolítani a szőlőből. Ez egy kardánhajtású csévélődobbal is megoldható, akkor a huzalok újra felhasználhatóak. Ennek hiányában a huzalok átvágását követően a darabokat kézzel kell kihúzni. Fontos, hogy ezt a munkafolyamatot a szüretet követően minél előbb elvégezzük, amikor még a kacsok minél kevésbé fásodtak el.

A másik rendszernél a már meglévő huzalokat ujjas tárcsákkal emelik fel a megfelelő magasságba, majd ott, oszloponként két kapoccsal rögzítik. Hátránya ennek a rendszernek, hogy a huzalokat előre ki kell húzni és lefektetni a talajra. A hajtások rendezésére, fésülésére külön kefés szerkezettel lehet kiegészíteni a gépet, illetve a hajtásvégek levágására itt is alkalmaznak tetejezőt. Magas ára miatt, és amiatt, hogy a huzalokat előre le kell fektetni a talajra, ez a géptípus nem igazán terjedt el a gyakorlatban.

Üzemgazdasági szempontból ezek a gépek mindenképpen ajánlhatók, mert kétszeri, géppel végzett kötözésnél 11 munkaóra takarítható meg hektáronként.

Csonkázás

A csonkázás lényege a támrendszeren túlnőtt, illetve az oldalirányban kilógó hajtások visszavágása. Bár megjegyzendő, hogy megfelelően elvégzett hajtásbefűzés esetén – főleg, ha azt hajtásválogatás is megelőzte – az oldalirányban kilógó hajtások száma minimális. A csonkázott ültetvényben könnyebb elvégezni a talajművelési, növényvédelmi munkákat, a lombfal jobb levegőzöttsége által csökken a növényvédelmi kockázat, illetve gyorsabb a bogyókban a cukorfelhalmozódás.

Ez a munkaművelet manapság már nagyon jól gépesíthető, a csonkázógépek általában szélesebb körben elterjedtek, mint a korábban bemutatott gépek.

Bár a traktor hátuljára is rögzíthetők lennének, a jobb láthatóság miatt leginkább előre szokták helyezni a gépeket. Változatait tekintve egy vagy két oldalon metszenek, kialakításuk pedig sétapálca, vagy hidas szerkezetű.

Értelemszerűen, minél több oldalt, sort csonkáz egy gépkombináció, annál kevesebb fordulóra van szükség. Fontos szempont a gépválasztásnál az is, hogy a gépnek milyen állítási lehetőségei vannak, vagyis a magasság mellett a dőlés is szabályozható-e a fülkéből. Jelenleg még sok olyan gép üzemel nálunk (valószínűleg anyagi megfontolásból), ahol csak a magasság állítható. Vágószerkezetek tekintetében a gépet vagy alternáló mozgású kaszákkal, vagy forgókésekkel szerelik. Mivel az előbbinek több hátránya van, a forgókéses jobban elterjedt. A forgókéses rendszerű gép oldalt 3-6, a keresztirányú tartón egy vagy kettő kést pörget, amelyek átfedik egymás területeit.

Üzemgazdasági szempontból: a kétsoros, hidas kialakítású csonkázógéppel egy hektár akár 40-45 perc alatt is megművelhető; a jobban elterjedt egyoldalas, olcsó csonkázógép alkalmazása pedig már 3 hektáros üzemméretnél is gazdaságos.

Levelezés

Ez a munkaművelet tulajdonképpen az érés fázisában a fürtzónában található levelek nem teljes mértékű eltávolítását jelenti. Főleg a minőségorientált borászatok alkalmazzák, ugyanis a fürtök közvetlen napfényre kerülésének hatására több szempontból is kedvező folyamatok indulnak a fürtökben (almasav átalakulása cukorrá, fenolos anyagok képződése stb.), illetve a lombfal szellőssé tételével a növényvédelmi kockázatok is csökkennek.

Magyarországon vitatott az alkalmazása, mivel a túl intenzív napsugárzás hatására napégés jelentkezhet a fürtökön, ami viszont minőségrontó hatású.

Működési elvük alapján létezik nyomó, illetve szívólevegős változat is. Az előbbi működési elve, hogy a gépben működő kompresszor akkora sebességgel fújja a levegőt, ami letépi a leveleket. Ez a típus a magas beruházási költségei miatt nem terjedt el. Gyakoribbak ugyanakkor a szívólevegős gépek, amelyeknél a szívó légáram beszívja a leveleket a gépbe, ahol egy metszőberendezés letépi azokat (egyes géptípusoknál ezt két egymással szemben álló, befelé forgó hengerrel oldották meg). A szívó légáramot általában egy axiálventilátor állítja elő. Ezek fordulatszáma fokozatmentesen állítható, ahogy általában a gép magassága is.

Kialakításuk, felfüggesztésük olyan, hogy követni tudják a lombfalat annak érdekében, hogy minél kisebb fürtkárt okozzunk.

A munkaminőség szempontjából ugyanakkor a kézi levelezés sokkal szelektívebb.

A bogyósérülés tekintetében pedig átlagosan 0,5-1 százalékos kárral lehet számolni. A gyártók, forgalmazók a teljes vegetációs időben ajánlják a használatát, viszont a legutolsó időpont az utolsó permetezés előtt optimális. Az ilyen, később elvégzett levelezés a kézi szüretet is megkönnyíti, mivel a fürtök jobban láthatók, így gyorsabban leszedhetők, azon kívül a szürkerothadás fellépésének esélye is jelentősen csökkenthető.

Forrás: Borászati Füzetek