Hogy az elején kezdjem, Puzsik János gazdaságát Gombkötő Péter, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) zoológiai referense ajánlotta figyelmembe, amikor a nagyragadozókról folytatott beszélgetésünk során a Kuvasz-Őr Programra terelődött a szó – számolt be a heol.hu munkatársa. Mint elmondta, a Magyar Kuvasz Fajtagondozó Egyesület közreműködésével létrejött, határokon átnyúló
Heves megyében több gazdálkodó is élt a lehetőséggel, ahogy a BNPI által ugyanerre a célra ingyenesen biztosított villanypásztort is igényelték, ám sok helyen mindkét vállalkozás elbukott a gazdák felelőtlen hozzáállása miatt. Puzsikék bekölcei tanyája viszont a kiváló ellenpélda.
Két dudás itt is alig fér
Avatatlanságomat hűen ábrázolja, hogy terepszemlém időpontjául egy perzselő déli időpontot választok – a hodály hűséből felzavart nyáj a legnagyobb kelletlenséggel kaptat fel a legelőre, nyomában a két értetlen, ám flegmaságában is tekintélyt parancsoló kuvasszal. Mellettük a gazda, a húszas évei végét taposó János és az idősebb Puzsik, aki fia távollétében a nyájat felügyelve rutint szerzett a konok természetű kutyák irányításában is.
– Az egyedüli problémát az összeférhetetlenségük jelenti olykor – jegyzi meg. – Mindketten kanok, kamaszkoruk teljében, s gyakran egymásnak esnek – magyarázza, és valóban, a két kutya féltékenysége már mozgásukból kivehető. János elmondja,
– ezen a két állat szemlátomást hamar túltette magát, jegyzem meg derűsen, habár magatartásukra semmi panaszom nem lehet: a legnagyobb barátsággal vesznek körül.
Akinek munka, bele se kezdjen
– A környéken több gazdálkodó is csatlakozott a programhoz, ám az egyéves próbaidő elteltével a kuvaszokat nagyon sok helyről visszavették, mivel a tartási körülmények nem feleltek meg az elvártnak – avat be János, megállva a legelő perzselő síkján. A terület egy ingatlanügynökség kínálatában bizonyára kivételes, örökpanorámás telek címszóval szerepelne, ám Jánosnak eszében sincs túladni rajta: bővítését tervezi a közeljövőben.
– Három éve foglalkozok juhokkal, előtte disznókat tartottam – meséli. – A nyáj most ötven anyajuhot és két kost számlál, de a cél az állomány gyarapítása – teszi hozzá, és kérdésemre azt is elárulja: anyajuhot már húsz-huszonötezer forintért vehet az ember, egy törzskönyvezett koshoz viszont legkevesebb 140-150 ezer forintért lehet csak hozzájutni.
János eközben egy egri vállalatnál dolgozik, keresi a lehetőségeket, ám jövőjét a várostól távol képzeli el. – Egy ekkora állomány már-már eltart két főt, de a kétszerese egy családot is – magyarázza. – Milliókat fektettem a gépekbe, a nyájba, ez csak évek múlva fog megtérülni – teszi hozzá. Mikor arról faggatom, mennyi munkával jár az állattartás, csak legyint: akinek ez munka, az bele se kezdjen.
Fehér rokon a fekete ellen
– Nem kevés káreset történt már a környéken: van tanya, ahol több tucat juhot téptek szét egy éjszaka alatt a farkasok. De a kutyák itt minden éjjel kint járőröznek, a ragadozók meg se közelítik a legelőt – mondja büszkén a fiatal gazda. Míg beszélgetünk, a nyáj lassan visszaszállingózik a hodály felé; a két kuvasz megkönnyebbülten üget előre. Később talán hűvösebb lesz, és a dolog is több.