0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Lovasok rémálma: a kólika

A hétköznapi nyelvben kólika fogalmán általában a vékony- és vastagbeleket érintő elváltozásokat értjük. Maga a kólika szó hasi fájdalmat jelent, tehát nem egy bizonyos betegség definíciója, hanem számos olyan kórkép együttes tünete, amelyek hasi fájdalommal járnak. Fontos, hogy a lótartók minél hamarabb felismerjék a tüneteket, de még ennél is fontosabb a megelőzés.

A kólikás megbetegedések két csoportra oszthatók, mely szerint „valódi” és „álkólikáról” beszélhetünk. A „valódi, vagy más néven „igazi” kólika béleredetű, amelyet a hasi emésztőszervek, a gyomor és a bélcső megbetegedése okozza. A hasi fájdalom egyéb hasi szervekből is származhat, például a húgyutakból vagy a méhből. Ilyenkor húgyúti kólikáról vagy méhkólikáról beszélünk. Az „álkólika” vagy más néven „nem igazi” kólika egyéb hasi szervek betegségeit foglalja magában, olyanokét, amelyek nem hasi fájdalomból, hanem egyéb ok miatt rendellenes kólikaszerű viselkedésből erednek. Ilyen viselkedés figyelhető meg például egyes mérgezéseknél, kínzó bőrviszketésnél, a nyelőcső eltömődésekor vagy agyvelőgyulladás esetében.

Egyszerre több tényező

A kólikás görcsre való hajlam tekintetében nagy különbségek figyelhetőek meg a lovaknál. Magát a kólikás nyugtalanság eredetét nagyon nehéz felderíteni, hiszen számtalan tényező befolyásolhatja. A gyakoriság nagymértékben függ a használati módtól, takarmányozási viszonyoktól, életkortól, évszaktól.

A betegségek létrejöttére gyakran egyszerre több tényező egy időben való jelentkezése ad okot, ezért a kólikát kiváltó tényezőket három nagy csoportba sorolhatjuk:

Anatómiai, élettani okok

– a kicsi gyomortérfogat, a nyelőcső hegyesszögben csatlakozása a gyomorhoz, illetve a gyomorvégeknél található erős záró izomzat miatt az állat nem képes hányni;

– a bélcső hosszú, amely egy viszonylag hosszú és szabadon mozgó bélfodron függ;

– a vastagbél felfüggesztésének részleges hiánya;

– fogkopási rendellenesség

– hibás fogazat;

– a lovak vegetatív idegrendszerének érzékenysége frontérzékenységet okoz, kutatások szerint az állatok 80 százaléka érzékeny a meleg frontra;

– anatómiai rendellenességek (pl.: sérvek).

Étrendi hibák

– szúrós, penészes vagy fülledt takarmány;

– könnyen erjedő takarmány;

– túl rövidre szecskázott széna vagy szalma;

– etetési és itatási idők be nem tartása;

– átmenet nélküli, hirtelen takarmányváltás;

– fagyos takarmány;

– szakszerűtlen takarmány előkészítés;

– tavasz elején történő hirtelen legeltetés;

– túletetés;

– túlzottan hidegvíz itatása;

– hirtelen ivás.

Egyéb tényezők

– idegen tárgy okozta elzáródás;

– bizonyos gyógyszerek adása;

– kort és ivart befolyásoló tényező;

– bélkövesség;

– baktériumok, vírusosok, paraziták, gombák jelenléte;

– fogreszelés, fogápolás elmaradása;

– hirtelen nagy igénybevétel.

A lovak leggyakoribb kólikát okozó megbetegedései mögött a bélsárpangás, bélsárrekedés, a gyomor megterhelése, a hurutos bélgörcs, a gyomor és a belek felfúvódása, a belek elhomokosodása, a belek gyulladása, és a bélelzáródás állnak.

A ló azonnal jelez

A kólikás megbetegedések többféle tünet együttessel járhatnak. A lovak általában azonnal jelzik, ha fájdalmaik vannak. Jellemző a kezdetben enyhe, de később kifejezettebb nyugtalanság, a kaparás, a has felé nézegetés és a has felé történő vágás. Az állatok lefekszenek, felállnak, hemperegnek, akár a földhöz is verhetik magukat. Egyes esetekben kinyújtóznak, mint mikor vizeletürítéshez készülnek, azonban a vizelet ürítése elmarad. Gyakran a néhány percig tartó heves rohamokat nyugodt fázisok váltják fel. Más esetekben az állatok fájdalmat nem jeleznek, feltűnően nyugodtak. Ilyenkor a bélsár minőségének megváltozása, a kevesebb bélsár mennyiség, a bélsár ürítés teljes hiánya, az étvágytalanság, a felfúvódott has, a magas pulzus- és légzésszám, az erős izzadás, a kitágult orrlyukak jelzik a kólikát. A bélzörejek enyhék, vagy bélhangok egyáltalán nincsenek, de fontos tudni, hogy a hangos bélzörejek is kólikát jelezhetnek.

A tünetek észlelésekor nagyon fontos az elsősegélynyújtás, a gyors állatorvosi segítség, és az esetleges életmentő kólikaműtét.

A tünetek észlelésekor azonnal hívjuk fel állatorvosunkat, és tájékoztassuk a tünetekről. Ne próbáljuk meg a problémát magunk megoldani, az időn túli halogatás az állat életébe kerülhet! Hiszen a bélszakaszok csavarodása, elzáródása, betüremkedése esetén órák számíthatnak az állat élethalálának kérdésében.

Amíg az állatorvos kiérkezik

A már említettek szerint, az állatorvos megérkezéséig részesítsük elsősegélynyújtásban az állatot. Takarjuk be olyan takaróval, amely melegen tartja a hasfalat, hiszen a meleg görcsoldó hatású. A görcsöket szalmacsutakkal történő erőteljes, kétoldali masszírozással enyhíthetjük. Biztosítsuk a ló nyugalmát! Amennyiben az állat pulzusszáma 60/perc alatt van lépésben vezetgessük, hiszen a mozgás újra beindíthatja a bélmozgásokat. A séta azonban 20-30 percnél ne legyen több, ezután hagyjuk a lovat 15-20 percet pihenni.

Ne ügettessük, vagy vágtáztassuk futószáron, hiszen ezzel az amúgy is túlterhelt vérkeringés összeomlását kockáztatjuk!

Tilos etetni, szükség esetén szájkosarat kell rá felhelyezni azért, hogy a bokszában lévő szalmához, szénához hozzáférése akadályozott legyen. A kiszáradás megelőzése miatt a kortyonként történő itatás fontos, azonban a nagymennyiségű folyadék itatása megterhelő az eltömődött bélcsatornára nézve. Az állatorvos megérkezéséig ne adjunk fájdalomcsillapító/görcsoldó injekciót, mert elfedi a tüneteket és megtévesztheti a helyes diagnózis felállítását!

Fontos, hogy a ló kezelését az állatorvos a kólika kezdetétől számított egy órán belül meg tudja kezdeni! Maga a kezelés egy általános, átfogó vizsgálattal kezdődik. Általában a kólikás tünethez egy olyan előzmény is kapcsolható, amely tájékoztató jelentőséggel bírhat a következtetések levonásához. Ilyen tájékoztató adatok lehetnek: a tartási és takarmányozási viszonyok, a féregtelenítések időpontjai, az állat frontérzékenysége, utolsó bélsár- és vizeletürítés időpontja, utolsó takarmány- és vízfelvétel időpontja, előzetes kólikák ideje és lefolyása, a ló előzetes betegségei, illetve kancák esetében az is tisztázandó, hogy vemhes-e az állat, és ha igen, akkor milyen idős.

Az állatorvosnak az alábbi kezelések elvégzésére van lehetősége az állat tartózkodási helyén:

– kórelőzmény felvétele;

– a ló általános állapotának vizsgálata;

– hematokrit – és a vérplazma összfehérje tartalmának meghatározása;

– jártatás;

– görcsoldás, fájdalomcsillapítás;

– folyadék- és elektrolit terápia;

– bélmozgatók és hashajtók adása;

– has csutakolás;

– beöntés alkalmazása;

– orr-nyelőcsőszonda levezetése;

– hasüreg vizsgálat ultrahang segítségével;

– rektális vizsgálat;

– hascsapolás;

– súlyos felfúvódáskor életmenő célzattal: vakbélfej szúrcsapolása.

A fájdalomcsillapítás, görcsoldás általában önmagában nem elég, ezért az állatorvos kiegészítő kezeléseket is szokott alkalmazni.

Az orvosi vizsgálatnak fontos része az, hogy a lovat helyben lehetséges-e kezelni, vagy pedig a klinikára történő beszállítása javasolt-e. Sok esetben ez nem könnyű döntés, hiszen fontos szerepet játszik ebben az állattartó anyagi helyzete, illetve az állat piaci értéke.

A kólikás ló mielőbbi állatkórházba szállítását az alábbi tünetek indokolják:

– a vitális funkciók kedvezőtlen értékei, vagy azok romlása;

– heveny, tartós kólikás görcs, amely fájdalomcsillapítók hatására nem csillapodik;

– tartós vagy ismétlődő bélfelfúvódás;

– orr-nyelőcső szondán keresztül számottevő vagy ismétlődően ürülő gyomortartalom;

– valamilyen súlyosabb betegségre utaló tünet.

A kólikás betegségek az állattartóra nagy anyagi megterhelést jelentenek, így minden lehetséges módszerrel az alábbiak szerint törekedni kell a betegség megelőzésére:

– a takarmányváltást mindig fokozatosan kell végrehajtani;

– a legelőhöz való szoktatás fokozatos legyen;

– ne etessünk egyszerre nagy mennyiségű abrakot;

– kerüljük a poros, homokos földről történő etetést;

– energiában gazdag táplálék kiegészítők kerülése;

– magasabb szálastakarmány aránnyal csökkenthető a kólika kialakulása;

– csak jó minőségű takarmányt kapjon az állat;

– javasolt a lenmag rendszeres, valamint a magas pektin tartalmú takarmányok (pl. alma) etetése;

– őszi és téli hidegfrontok érkezését tartsuk szem előtt, és etessük lovainkat mashsal;

– fontos a takarmányozási rend betartása: szálastakarmány – víz – abrak;

– fontos az etetési, és az azt követő pihenési idő betartása;

– mindig legyen az állat előtt megfelelő mennyiségű és hőmérsékletű ivóvíz;

– télen a jeges ivóvíz meleg vízzel történő keverése;

– figyeljünk arra, hogy az állat mindig eleget igyon;

– figyeljük a kinti itatókat, hogy nincs-e befagyva a víz;

– habzsoló lovak etetőjébe nyalósó elhelyezése, így a takarmányt az állat nem tudja felfalni egyszerre;

– ne kérjünk lovunktól hirtelen nagy erőfeszítést;

– az állat rendszeres mozgatása;

– az állatot érő stressz hatás csökkentése;

– végezzünk folyamatosan programozott féregtelenítést;

– a ló fogazatát rendszeresen ellenőrizzük, szükség szerint reszeltessük;

– fontos a megbomlott bélflóra regenerálása.

Felmérések szerint a kólikás esetek mintegy 80 százaléka az egyszeri alkalommal adott görcsoldók hatására megszűnik, az esetek 10 százalékánál további görcsoldók adása és további kezelési formák szükségesek.

Az összes eset 5 százaléka igényel hosszabbtávú de konzervatív kezelést, míg a fennmaradó 5 százalék csak műtéti beavatkozással gyógyítható. A kólika műtéten átesett lovak túlélési arányát a 2008–2009 időszakra kivetítve Bolyki (2010) vizsgálta. Arra a következtetésre jutott, hogy az egyszer műtött lovak esetében a hosszú távú túlélési arány 93,3 százalék, míg a kétszer műtött állatoknál ez csak 25 százalék. Leírása alapján nagyon jó eredménynek számít, hogy kétszer műtött lovaknál hosszú távú komplikáció nem alakult ki.

A lótartó emberek számára nagyon fontos tényező a kólikás tünetek időben való felismerése, a diagnózis felállítása, és a kezelés mielőbbi megkezdése, hiszen a lóbetegségek mintegy 50 százaléka kólikás esetekből adódik.

A késői felismerés, valamint az időben nem megkezdett kezelés az állat elhulláshoz vezethet.

Forrás: Kistermelők Lapja