Sokak szerint a Föld egyik legszebb madaráról van szó, hiszen a feketétől kezdve a kéken és a sárgán át a fehérig minden színben tündököl. A tojó és a hím között nehéz különbséget tenni: egyesek szerint a tojó némileg kisebb, de ez nem biztos jel. Furcsamód ugyanis a hosszan együtt tartott azonos nemű egyedek idővel etethetik egymást, sőt pározhatnak is, tehát legjobb, ha mihamarabb DNS-vizsgálattal állapítjuk meg az ivart.
Ma már a fogságban tartott állomány döntően nem vadonból befogott. Ez azzal is jár, hogy ivarérettségüket generációról generációra hamarább érik el. Míg régebben 4-5 éves kor előtt a tojók nem raktak tojást, mára előfordul, hogy ez már kétéves korukban megtörténik.
A kék-sárga ara a vadonban nemigen nevezhető szapora állatnak, hiszen 1-3 tojást tojik, s nemritkán csak kétévente szaporodik. Ezzel szemben a fogságban,
Ez azonban a tojó egészségét veszélyezteti. Mivel a faj viszonylag könnyen tenyészthető, s eleve sokat importáltak belőle, nem meglepő, hogy ma ez a legkeresettebb és leggyakrabban tartott ara, melynek ára az elmúlt 15 évben nem változott. Ez az egyre jobban kiforrott tenyésztési módszerekre vezethető vissza.
Emellett más arafajok száma sem csökken: egyre gyakrabban tűnnek fel a hazai madárgyűjteményekben több milliós madarak, mint például a világ legnagyobb papagájfaja, a jácintkék ara.