A betegségek közül elsősorban a vesszőbetegségektől és a szürkepenészes termésrothadástól kell a málnát megvédeni. A kiegészítő agrotechnikai, mechanikai eljárásoknak is igen nagy szerepük van a károsítók leküzdésében. Hatékony gyomirtással, a talaj rendszeres művelésével, a letermett, illetve a beteg sarjak, vesszők eltávolításával és megsemmisítésével megelőzhető a kórokozók nagyobb mértékű elszaporodása. Ültetvénytelepítés előtt ajánlott a talajfertőtlenítés is. Fontos még, hogy termő málnában megakadályozzuk a cserebogarak betelepedését.
A kora tavasztól késő őszig tartó fertőzésveszély miatt a gombabetegségek ellen rendszeresen védekezni kell a tenyészidő alatt, lehetőleg összekapcsolva a kártevők elleni célirányos védekezéssel. (A málna kártevőit a Kerti Kalendárium 2018. január-februári számában ismertettük.)
Élettani ok
A fagyás okozta vesszőelhalás fagyzugos területeken termesztett málnásokban egyes években akár 70-80 százalékos kárt is okozhat. Súlyos fagyveszéllyel azokban az években lehet számolni, amikor a február végi, március eleji hőmérséklet kedvez az életfolyamatok megindulásának, de egy hirtelen érkező mínusz 10 °C körüli lehűlés következtében a szállítószövetekben jégkristályok képződnek, és a vesszők a mechanikai nyomás következtében keletkezett hajszálrepedések miatt szétnyílnak. A fagytól ily módon károsodott vesszők elhalnak, így abban az évben nem hoznak termést. A málnatő azonban életképes marad. E veszély miatt fagyzugos területre ne telepítsünk málnát.
Több vírus együtt
A málnamozaik betegséget több vírus okozza, és a málnaültetvényekben ma már mindenütt ismert. A leveleken főként tavasszal, határozott szegélyű, szögletes vagy szabálytalan alakú sárgászöld foltok, levélsárgulás látható, és gyakran torzulás is megfigyelhető. A málnabokrok elseprűsödnek, vékony, gyenge hajtásokat hoznak, és termőképességük is csökken.
A fertőzési források a beteg anyatövek, ahonnan a kórokozók a szaporítóanyaggal vihetők át.
A legfontosabb terjesztői azonban a levéltetvek. A betegség elleni védekezés egyetlen lehetősége a vírusmentes szaporítóanyag. A vírusvektor levéltetvek ellen is rendszeresen kell védekezni.
Gombás betegségek
Tavasz végén, nyár elején a fiatal vesszőkön barna, kékeslila foltok keletkeznek, és gyorsan kiterjednek. Ezt a betegséget különböző gombák okozzák, amelyek a vesszőkön telelnek át.
Az elzinoés vessző- és levélfoltosság előfordulása főleg csapadékos, párás időben várható. A betegség a hajtásvégek tömeges elhalását, az asszimilációs felület csökkenését okozza. A málnafajták fogékonysága eltérő a betegséggel szemben.
A málna didimellás vesszőfoltossága a növény egyik legelterjedtebb betegsége. A nem kellőképpen gondozott málnásokban a bokrok gyors leromlását okozza. A Malling Promise és a Malling Exploit fajta erősen, a Nagymarosi közepesen, míg a Findus kevésbé érzékeny rá.
A málna leptoszfériás vesszőfoltosságát okozó kórokozó elsősorban gyengültségi sebparazita, és mint ilyen, főleg a sínylődő málnatöveket fertőzi meg. Kártétele nyomán a vessző teljesen elhalhat. Az elpusztult vesszők állandó fertőzési forrást jelentenek.
A málna mikoszferellás foltossága széles körben elterjedt málnabetegség. A levél erős fertőzés esetén elhal, ezért csökken az asszimilációs felület. A fertőzésre a csapadékos, meleg időjárás kedvező. A málna legfontosabb levél- és vesszőbetegségeit az 1. táblázatban ismertetjük részletesebben.
A málna legveszélyesebb és leggyakoribb betegsége a botrítiszes szürkerothadás. Főleg termésrothadást, ezen kívül vessző- és rügypusztulást okoz. Járványszerű fellépésére akkor lehet számítani, ha a virágzás és a termésérés idején mérsékelten meleg és csapadékos az időjárás, 15-20 °C-os a léghőmérséklet, és a levegőben 70-80 százalékos a relatív páratartalom. A beteg gyümölcsöket egérszürke gombaszőnyeg borítja be, és ehetetlenek. A betegség esős időben nagyon gyorsan terjed. Ilyen feltételek mellett pl. a Malling fajtákon 40-50 százalékos is lehet a termésveszteség.
Megbízható védettséget azonban csak növényvédő szeres kezeléssel lehet elérni. A virágzás kezdetén és fővirágzásban kontakt gombaölő szerrel, virágzás végén, valamint érés előtt 2 héttel felszívódó szerrel védekezzünk a betegség ellen.
A málna lisztharmata egyes években előfordul, de számottevő kártételt nem okoz. A betegség a fiatalabb leveleken jelenik meg. A levelek kanalasodnak, lisztes bevonat keletkezik rajtuk. A beteg levelek később elszáradnak. A tünetek megjelenésekor legalább két alkalommal permetezzünk a fertőzés megfékezéséhez.
A málnarozsda a hajtásokat és a leveleket fertőzi. Fő gazdanövénye a málna, de a szedren is gyakran előfordul. Ha szükségessé válik, Dithane M-45 oldatával permetezzünk, 30g/10 liter víz adagban kijuttatva. A kezelést 10-12 nap múlva ismételjük meg.
A málna fillosztiktás levélfoltossága csak a mélyebb fekvésű területeken fordul elő, nagyobb gazdasági kárt csak ritkán okoz. A kórokozó a levelek színén sötétbarna, szabálytalan alakú foltokat idéz elő. Ha a vesszőbetegségek ellen rendszeresen védekezünk, e betegség ellen külön védekezés nem szükséges.
A védekezésre alkalmas készítményeket a 2. táblázatban foglaltuk össze.
