0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Galamb a déli féltekéről

Nehéz elképzelni, hogy a rendszerváltás előtt – bő negyed évszázada – még hazánkban mennyivel kevesebb ritka madárfajt tartottak, mint napjainkban. Vonatkozik ez a különféle galambokra is, hiszen akkoriban a házigalamb különféle fajtái mellett jószerivel csak a kacagógerle és a gyémántgalamb élt a portákon.

Amikortól a határok átjárhatóak lettek, robbanásszerűen nőtt a nálunk gondozott, tenyésztett különböző új madárfajok száma, így a bronzszárnyú galamb is megjelent a madárkedvelőknél. Ez a tollas eredetileg Ausztráliában és Tasmaniában honos, de előfordul még a vadonban Új-Zélandon is.

Egy kifejezetten erdőlakó fajról van szó, mely, ha teheti, csak az erdőszéleken, bozótosokban keresi táplálékát, főként a talajszinten. Ezért is ideális madara egy olyan röpdének, melyet dúsan beültettünk különféle kisebb fákkal, bokrokkal. A faj nagy előnye, hogy a tojó a hímtől jól megkülönböztethető: az előbbi szárnyán a foltok zöldessárga színűek, homloka szürke, s egész testén a tollazat halványabb. A hím általában erősebb, nagyobb is párjánál. Bár a faj jelentős elterjedéssel bír, alfajai nem ismertek. Hazájában még ma is gyakori madárnak számít, mely nemritkán felbukkan a településeken is, mondhatni, külvárosi kertek megszokott lakója. Ennek ellenére közel sem olyan bizalmas természetű, mint a nálunk gyakran tartott kacagógerle.

A hímek viselkedése a fogságban nagyon eltérhet egymástól: némelyikük nyugodt, békés természetű, így több párt is egy röpdében tarthatunk belőlük, vannak viszont olyanok, melyek még nagyobb méretű szárnyasokat is zavarnak, támadnak.

Szaporításukhoz legalább egy 2x1x2 méteres röpde szükséges, ugyanis kis helyen hajlamosak az elhízásra, ami a szaporodási kedv csökkenéséhez vezethet. A két fehér tojásból a fiókák 16 napos kotlás után kelnek ki. A bronzszárnyú galamb nem számít szaporának atyafiságában, évente általában csak két költésre számíthatunk tőle.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu