A projektben résztvevő összes postagalamb kap egy kis hátizsákot, amelybe érzékelőket helyeztek, ezek segítségével gyűjtik az információt miközben a város körül repkednek. Így lehetővé teszik, hogy a tudósok minél többet megtudjanak a város mikroklímájáról, amely akár háztömbönként változhat.
Rick Thomas, a kutatás vezetője számos érvvel tud szolgálni, miért jobbak a postagalambok a drónoknál. Egyrészt, a drónok nem repülhetnek szabadon minden területen. Másrészt pedig, nem lenne olyan költséghatékony a kutatás, ha drónokkal dolgoznának.
A postagalambok segítségével információt gyűjthetnek a páratartalomról, a hőmérsékletről, a légnyomásról, a fényviszonyokról és a GPS-adatokról.
De honnan is jött az öltet, hogy postagalambokat használjanak?
A tudóscsoport együttműködik olyan helyi önkéntesekkel, akik postagalambokat nevelnek. Ezek a madarak régóta ismertek arról, hogy hosszú táv megtétele után visszatérnek a fészkükbe. Már Dzsingisz kán, első mongol császár, idején is használták őket üzenetek küldésére.
Ma persze erre ritkán van szükség, de a kutatás érdekében a tudósok megállapodtak az önkéntesekkel, hogy az állatok hátára szerelhetik ezeket az információ-gyűjtő hátizsákokat.
A postagalambok minden alkalommal visszaviszik a kutatóknak a szerkezetet, amelyről letölthetik a legfrissebb adatokat, mielőtt újra útnak indítanák őket. A kis hátizsákokat úgy tervezték, hogy biztonságosak és kényelmesek legyenek. Méretük megfelel a standard eszközöknek, súlyuk kevesebb, mint a galambok testtömegének három százaléka. Thomas felesége varrta őket, addig igazítva, amíg meg nem találta a tökéletes megoldást.
„Ha a tulajdonosok nem hagyják jóvá az érzékelő felhelyezését, természetesen, nem reptetjük vele a postagalambjukat. A madarak jóléte a legfontosabb számunkra.” – mondta Thomas, a kutatás vezetője.
A postagalambok eddig több mint 620 mérföldet (közel 998 km) tettek meg hátizsákjaikkal 41 repülés alkalmával. A tudósok azt remélik, hogy a begyűjtött éghajlati adatok segítségével sikerül előre látni a szennyezettség mozgását a városban.
A következő lépés a terjeszkedés lenne, más városokban is szeretnék elindítani a hátizsákos postagalambokat, de ehhez anyagi támogatásra és persze galambokat biztosító önkéntesekre lenne szükségük. Mindössze 250 dollárba kerül egy szenzor-csomag. Meglehetősen költséghatékony más módszerekhez képest. A nagyobb akadály a betanított postagalambok megtalálása.
Addig is Thomas és csapata azon dolgozik, hogy tökéletesítse a szenzorok méretre szabását, és önfenntartóvá tegyék őket. Ezáltal kiterjeszthetnék a kutatást, többek közt a vadon élő galambokra is.
