0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Tudományok határterületein

Kutatásai során a mezőgazdaság felé sodródott az eredetileg geográfus végzettségű Kun Ágnes, aki a NAIK Öntözési és Vízgazdálkodási Kutatóintézetében (ÖVKI) a mezőgazdasági eredetű szennyvizek öntözési célú felhasználását kutatja. A talajtan felől közelítő földrajztudós agrárérdeklődése is erős, ezért azóta környezetgazdálkodási agrármérnök diplomát is szerzett.

Lelkesedését, kitartását és mindenekelőtt tudományos munkáját fiatal kora ellenére már több díjjal is elismerték.

A földrajztól a mezőgazdaságig

Kun Ágnes gyerekkora óta érdeklődött a földrajz iránt, ezért alapvetően érzelmi indíttatásból, személyes érdeklődése miatt jelentkezett a geográfus szakra, amit a Szegedi Egyetemen hallgatott és végzett el. Ezt követően, 2018-ban a SZTE Földtudományok Doktori Iskolában doktori fokozatot szerzett, ami közelebb vitte a mezőgazdasághoz is, olyannyira, hogy később a munkája mellett a Pannon Egyetem keszthelyi Georgikon Karán környezetgazdálkodási agrármérnök MSc-képzését is elvégezte, talajtani szakmérnök képzése pedig folyamatban van. A földrajz szeretete után a praktikum, a céltudatosság űzte a mezőgazdaság irányába. Bár tanulmányai során fél évet Angliában töltött az Európai Unió közismert Erasmus-programja keretében, számára nem volt kérdéses, hogy Magyarországon szeretne dolgozni. Mint fogalmazott, lát jövőt a hazai öntözésfejlesztésben, és a saját szerepét keresi benne. A karcagi születésű kutató, saját bevallása szerint, kun származásához méltón konok és kitartó – annak ellenére, hogy igazságérzete és büszkesége számos alkalommal bajba sodorta –, ami állhatatossá teszi munkájában. Ezért a kutatással járó alkalmi kudarcok után mindig szükséges újrakezdés inkább tovább sarkallja, semhogy eltántorítaná céljaitól.

Eredményeit mások is elismerték: 2018-ban Kun Ágnes nyerte PhD-kategóriában a Soós Ernő Ifjú Kutatói Díjat, sikeresen pályázott az Osztrák-Magyar Akció Alapítvány kuratóriuma által kutatóknak meghirdetett salzburgi nyári nyelvkurzusára szóló ösztöndíjra, 2019-ben pedig a Dr. Dulovics Dezső Junior Szimpózium innovációs különdíjában részesült.

Kun Ágnes a geográfiai tanulmányait követően, 2014-ben fiatal kutatóként kezdett dolgozni a NAIK Öntözési és Vízgazdálkodási Kutatóintézetében, ahol mentora és témavezetője Bozán Csaba intézetigazgató. Ugyanebben az évben indult az intézet egyik projektje, amelynek keretében a mezőgazdasági eredetű szennyvizek öntözési célú hasznosítását vizsgálják különböző növénykultúrákban.

„A közelben található intenzív üzemű afrikaiharcsa-tenyésztő telep által kibocsátott vizet használjuk.

A halak salakanyagaival telített víz jó hatást gyakorolhat a növényekre, hiszen az anyagcseretermékek jelentős mennyiségben tartalmaznak szervetlen nitrogént. Ezért az állandó hozamú vízforrást mint öntözési eszközt a tápanyag-utánpótlással igyekszünk összekötni”

– mondta el lapunknak a fiatal kutató.

Az intézet érdeklődése egy ideje az alternatív vízforrásokban rejlő lehetőségek kiaknázása felé fordult. E téren a tisztított szennyvizek, a hulladék- és elfolyó vizek hasznosítása jöhet szóba, messzemenőkig figyelembe véve a környezetvédelem, a közegészségügy és a társadalmi érzékenység szempontjait. Emiatt ezek a vizek főleg takarmánynövények vagy energia­növények öntözésére jöhetnek szóba. Mindenesetre a szennyvizek szakszerű hasznosítása kitörési pont lehet.

Vétek elpazarolni

A szennyvizet energianövények, például nyár- és fűzfák, valamint rizs és cirok termesztésében vizsgálták. Ezen belül Kun Ágnest a talajban lezajló változások érdeklik a leginkább. Az első pillantásra inkább biológiainak és botanikainak tűnő kérdéskörbe így kapcsolódik be a geográfus. A kutatócsoport egyébként interdiszciplináris, vagyis több tudományterület képviselői dolgoznak együtt a szennyvíz mezőgazdasági célú hasznosításának lehetőségein. A tudomány, azon belül a mezőgazdasági kutatások jellege manapság az egész világon ilyen: a határterületeken, a tudományok, szakterületek találkozási pontjainál vannak a legígéretesebb kutatási témák.

Jelenleg a harcsatelepről elfolyó víz a Körös bikazugi holtágába kerül.

Ez a táp­anyag feldúsulásának a veszélyével jár, végső soron eutrofizációhoz vezethet. A kutatás mellett szól az is, hogy a „szennyezett” víz a növénytermesztés szempontjából nagyon jól hasznosíthatónak tűnik.

Van igény az innovációra

A teljesen világos előnyöket ígérő, praktikus felhasználási terület mellett általánosságban is van motivációja Kun Ágnesnek. Négy éve egy agrárkonferencián, a bosznia-hercegovinai Neretva-völgyben találkozott egy magyar növényorvossal, aki főként a legújabb tudományos eredményekre alapozza családi gazdaságát. A tudatos gazdálkodás, a legfrissebb kutatási eredmények felhasználása a mezőgazdasági tevékenységben teljesen új, okszerű agrárgazdálkodást teremt.

„A fenntarthatóság és a gazdaságosság megfelelő technológiák és tudományosan megalapozott gyakorlat alkalmazásával nem mondanak ellent egymásnak, sőt, egymás nélkül nem is működnek. Az egészséges, óvva művelt talaj ugyanis csak akkor tudja hosszú távon megőrizni termékenységét, ha fenntartható módon kezelik és hasznosítják” – vallja a kutató. Ezért úgy érzi, munkája jóval több mint praktikum, mint a mezőgazdasági termelés fokozásának egyik eszköze.

„Az intézet kutatási stratégiájával összhangban a célunk az, hogy olyan adatokat, olyan tudományos eredményeket adjunk ennek a kialakulóban lévő gazdálkodói körnek, amely hozzásegíti őket a fenntartható, de gazdaságilag is eredményes, innovatív gazdálkodás megvalósításához.

A végső cél tehát a mezőgazdasági termelők kiszolgálása friss és tudományosan megalapozott eredményekkel.

A kutatók felelőssége, hogy ugyanannyi energiát fektessenek ebbe a munkájukba, a kísérletek pontos végrehajtásába, mint amennyit ezek a gazdálkodók hatalmas áldozatok árán, szívvel-lélekkel tesznek a magyar mezőgazdaságért. A hétköznapokban ez jelenti számomra motivációt.”

Előnyök és buktatók

Víz és klímaváltozás

A mezőgazdasági vízgazdálkodás és az öntözéses gazdálkodás fejlesztése érdekében tevékenykedik a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) Öntözési és Vízgazdálkodási Kutatóintézete (ÖVKI), amelynek egyik feladata mindezek mellett a rizster­mesztés vizsgálata, fejlesztése. A NAIK szervezeti rendszerén belül működő Intézet tevékenysége a klímaváltozás fenyegetése miatt is egyre fontosabb és megkerülhetetlenebb.

A szervezet fő feladata és hivatása, hogy a mezőgazdasági vízgazdálkodásban érjen el eredményeket ezen a téren. Ennek több, jól körülhatárolható pillére van – mondta el lapunknak korábban Bozán Csaba intézetigazgató. Az első pillér az öntözéses gazdálkodás fejlesztése, amely a mezőgazdasági vízgazdálkodás egyik fő iránya, jóllehet nem fedi le teljes egészében ezt a szerteágazó területet. A második pillér a mezőgazdasági vízgazdálkodás, amibe be kell illeszteni az öntözést. A harmadik pillér pedig a rizskutatás, a rizsnemesítés, amely szorosan kapcsolódik a vízgazdálkodáshoz. Ennek az az oka, hogy a rizst hagyományosan az árasztásos műveléssel termesztik, ami nagy mennyiségű vizet igényel, és számos vízgazdálkodási vonatkozása van, ugyanakkor az ÖVKI száraz rizstermesztéssel kapcsolatos kutatásai további lehetőségeket teremtenek a mezőgazdasági vízhasználat racionalizálásában.

A mezőgazdasági eredetű elfolyó vizek, szennyvizek hasznosítása (pl. öntözésre) kiváló példa lehetne erre. A megfelelően kidolgozott technológia, egyfajta gazdálkodási kézikönyv rendelkezésre állása esetén a harcsatelep által kibocsátott víz felhasználásával egyszerre lehet az öntözés előnyeit élvezni és a növények tápanyagellátását biztosítani, vagy legalábbis nagymértékben javítani. Mindemellett a harcsatelep szennyvízkezelése is megoldódna, legalábbis részben. Ez tehát egyértelműen a gazdaságosság és a környezetvédelem, illetve a fenntarthatóság sokáig kibékíthetetlennek gondolt kritériumainak a találkozása.

A termés növelése, a hozamok bővülése ebben az esetben az édesvízkészletek megőrzésével, a felszíni vizek védelmével válik elérhetővé.

Az általuk vizsgált mezőgazdasági eredetű elfolyó vizek felhasználása a növénytermesztésben persze nem teljesen új gondolat. „Vannak erre már példák, különösen a harmadik világban” – mondta el Kun Ágnes. Modern, az uniós viszonyokra kidolgozott, akár máshol megismételhető technológiák azonban még csak korlátozottan állnak rendelkezésre. Külön nehézsége a kutatásnak – és egyben további feladat – hogy

a harcsatelep alapvetően rétegvizet használ a halak nevelésére. Ez kedvez az akvakultúra tevékenységének, de a rétegvíz magas hidrogén-karbonát- és nátriumtartalma miatt a növénytermesztésben a talaj szikesedésének kockázatával jár a vele való öntözés.

Ennek a sok előny mellett felmerülő hátránynak a kiküszöbölésére több módszer is felvetődött: a víz hígítása, a szakaszos öntözés, a kilúgzó öntözés, a fitoremediácó és más módszerek is elképzelhetőek az egyébként jól használható víz biztonságos felhasználására.

A kutatási kilátások azonban itt nem érnek véget. „Szeretnénk bővíteni a vizsgálódást, ki akarjuk terjeszteni másféle vizekre. Főként az élelmiszer-feldolgozás során keletkező szennyvíz került szóba, bár szerintünk ez esetben is helyénvalóbbnak tartjuk a használt víz kifejezést” – jelezte Kun Ágnes.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság