0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Kecskesajt és turizmus: farm a Mátra-alján

Nagy utat tett meg a kecsketej és sajt, mire megjelent a piacon, vagy a neves éttermekben. Aki ma fog a kecsketartásába, annak már könnyebb a helyzete, bár a kitartás és az elhivatottság nélkül kódolva van a kudarc. A Nagyrédei Kecskefarm tulajdonosa, Sánta Judit nem tíz, vagy tizenöt évvel ezelőtt kezdte a szakmát, amikor már kezdett a köztudatban megjelenni a kecskesajt, hanem jóval korábban.

Érdekes módon a kecske előnyös tulajdonságai ellenére méltatlanul volt háttérbe szorítva, pedig száz évvel ezelőtt is tudták róla a gazdák, hogy mindent megeszik, jól eléldegél magában, tejet ad, sőt egyszer életében húst is.

A kecsketej zsírosabb a tehéntejnél, összetételében a legközelebb áll az anyatejhez, ezért csecsemőknek is hígítás nélkül adható, de gyógyító hatását tüdőbetegségek, gyomorbántalmak esetén is kimutatták.

Ha egy nagyot ugrunk a mába, akkor megdöbbentő az, hogy hiánycikk az európai piacon, a tehéntejjel ellentétben például nincs kvótarendszer a kecsketejre, bármennyit lehet termelni belőle.

A jó példáknak köszönhetően a piacon évek óta egyre többen vannak jelen a sajtkészítők. Sokszor nem tudni, hogy milyen élethelyzet hozza elő a nagy döntést: elég egy megbízhatónak beharangozott piac, vagy egy termelő rossz minőségű kecskesajtja ahhoz, hogy valaki a termelés mellett döntsön. De egy jól bevált ötvenéves recept, vagy a gyerekkorban kitanult gazdálkodás inkább lelkesítő, mint a következő példa is mutatja. Sánta Juditék tudatossága onnan indult, hogy odafigyeltek, mit fogyasztanak. A kilencvenes évek elején született a kislányuk, és akkor döntötték el, hogy olyan élelmiszert állítanak elő, ami beleilleszkedik a természetes életmódba. Akkor még javában idegenkedtek országszerte a kecskétől a vásárlók, a piacon is ismeretlen volt, de ők elsőként kezdtek bele Hevesben a feldolgozásba.

– Bár a tejet elvétve fogyasztották a térségben, de a sajtot nehéz volt elfogadtatni. Le is akartak beszélni róla azzal, hogy komoly munka az állattartás, de úgy gondoltuk, hogy e nélkül nincs sikeres termékelőállítás.

Én azért is tartottam ki, mert kereskedelmet, vendéglátást tanultam, és érdekelt, hogy az étlapon miért nincs kecske- és juhtermék – mondta Sánta Judit. A kecsketartást igazából a falusi turizmuson keresztül ismertette meg a vendégekkel, valamint, hogy lássák, milyen körülmények között tartják az állatokat – ezzel hitelesítette a termékek megvásárlását. Az első eredmények meglepően hamar, egy év után, 1997-ben jöttek. Az előző években termelői piacon értékesített, kóstoltatott és saját rendezvényeket szer­vezett, mire valami megmozdult a vásárlók tudatában, de legelőször nehezen akarták a szájukhoz venni a sajtot a rossz beidegződés miatt.

A családi gazdaság a méreteit tekintve nem változott az elmúlt negyedszázad alatt: a kezdetekben tíz kecske jelentette az indulást.

A három hektáron azóta harmincra duzzadt fel a kecskelétszám. A kecskehús is olyan, mint a vadételek, nem mindennap esszük, de ma már a köztudatban van.

A kitartás meghozta az eredményt: büszkén említi a HÍR-védjegyet, amellyel kiérdemelte a Hagyományok, Ízek, Régiók elismerést a natúr kecskesajtra. Ezt követően a bekerült a Megyei Értéktárba a gazdasága. Nem sokkal később kapott értesítést arról, hogy a Nemzetközi Sajtszövetség is elismeri a munkáját. Véletlen folytán vett részt egy debreceni nemzetközi versenyen, ahol a zsűri két sajtjának adott díjat. Mint mondja, minden mindennel összefügg, hiszen a

Mátraaljának van egy különleges varázsa, ami arra emlékezteti az embereket, hogy ide vissza kell jönni. Ezért találta ki a farmlátogatást sajtkóstolóval összekötve.

A jövőben szeretne tanfolyamokat szervezni, mert a környéken sokan készítenek sajtokat, de a szakmai alapok hiányoznak, ezért meg kellene ismertetni, hogy például mit eszik az állat, miből készül a jó sajt és a tej. A buktatók így elkerülhetők. Hátha kíváncsiak a szakember véleményére. Az utódoknak már könnyebb dolguk van, hiszen a gasztronómia és a borkultúra igényt tart a kiváló minőségű sajtra, de ebben a kedvező időszakban is lehetnek akadályok, úgy, ahogy annak idején is voltak a kilencvenes években.

Forrás: Kistermelők Lapja