A franciaországi INRA kutatói 2012 óta foglalkoznak a klímaváltozás hatásainak vizsgálatával a Laccave projekt keretein belül, melynek célja a szőlészet és borászat hosszú távú alkalmazkodási lehetőségeinek vizsgálata. Az országban a legrosszabbra számítva 3,4-5,3 °C-kal is nőhet az éves középhőmérséklet 2100-ra, és a déli vidékeken tovább csökken a csapadék mennyisége.
A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás egyik fő kihívása az, hogy olyan fajtákat találjunk, amelyek nagyobb zöldtömeget képeznek kevesebb víz felhasználásával. Ez valójában kompromisszum a fotoszintézis során bekövetkező szénasszimiláció és a transzspirációkor elpárolgott vízmennyiség között. A folyamat kapuja a levélen található gázcserenyílások tömege: amikor nyitva vannak és rajtuk keresztül jut be a szén-dioxid a növényi kloropasztiszba, a szervesanyag-előállítás kezdő állomására, akkor víz távozik a légkörbe a növényből. Nappal tehát a nyitott sztómák teszik lehetővé a fotoszintézist és a növény fejlődését, de mi a helyzet éjszaka?
Az INRA és a Montpellier SupAgro kutatói megállapították, hogy a kisebb éjszakai transzspirációt folytató fajták használatával úgy lehet csökkenteni a vízfelhasználást, hogy közben a szőlő fejlődése változatlan.
Ezek kiválasztásához két, a mediterrán szőlőtermő területeken népszerű fajta, a Syrah és a Grenache keresztezéséből származó 200 utódot vizsgáltak.
Olyan szakaszokat azonosítottak a genomjukban, amelyek kapcsolatban állnak a kisebb éjszakai párologtatással és a folyamatos fejlődéssel. Az éjjeli párologtatás a nappalinak körülbelül a 15 százaléka, és azt lehet még megfelezni a kiválasztott fajtákkal.
Ezek az eredmények lehetővé teszik, hogy jobb vízfelhasználású fajtákat hozzanak létre, illetve a kutatók pontosan meghatározhassák a folyamatért felelős géneket.