0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Mezőhegyesi sikerek

Az Európa legrégebbi állami birtokaként számon tartott mezőhegyesi ménesbirtok mögött majd’ 240 sikerekben bővelkedő, ám nehézségekben sem szűkölködő esztendő áll. Hogy e történelmi helyszín vissza­szerezhesse régi rangját, a magyar állam 2017-re újjászervezte a ménesbirtokot, amely – immáron Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. néven – Magyarország legerősebb agrárcégévé válhat néhány éven belül.

A megkezdett munka eredményességét jelzi: idén Mezőhegyesre került az Alföldi Állat­tenyésztési és Mezőgazda Napok összevont tenyésztési nagydíja. Ennek apropóján Janesz Jánossal, a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. állattenyésztési igazgatójával beszélgettem.

A hódmezővásárhelyi Al­földi Állattenyésztési és Mező­gaz­da Napok „csúcseseménye” a tenyésztési díjak ünnepélyes átadása, az egyik legrangosabb elismerés a Magyar Állattenyésztők Szövetségének összevont tenyésztési nagydíja. A kiállítás legeredményesebb kiállítóját dicsérő címet idén önök vehették át. Milyen, állatfajtákkal és hány egyeddel képviseltették ma­gukat a seregszemlén?

– Idén 13 szarvasmarhával és 8 lóval vettünk részt a bírálaton, illetve egy nóniuszok alkotta ötösfogattal is képviseltük a ménesbirtokot a kiállításon. E mezőhegyesi fajta kiemelt szerepet kapott az idei rendezvényen, s figyelembe véve, hogy mostanra – több mint 50 év után – visszakerültek a ménesünkbe a gidrán fajta egyedei is, elvárás volt részünkről a jó szereplés, az állományunk méltó képviselete. Mivel a szarvasmarháinkkal is jól szerepeltünk, az összetett eredmények alapján megkaptuk a nagydíjat, amely hatalmas megtiszteltetést jelent számunkra.Milyen folyamatokból állt a kiállításra történő felkészülés Mezőhegyesen, illetve miben változtattak a kiválasztott állatok tartási körülményein ebben az időszakban?

– Szarvasmarháink esetében a kiállítást megelőző bő egy hónapban kezdtük meg az állatok kiválasztását a szakmai csapattal: a Holstein-fríz Tenyésztők Egyesületének tenyésztésvezetője, a Génbank-Semex Magyarország Kft. munkatársai és a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. szakemberei vettek részt ebben a munkában. Kiválasztották a 10-15 legszebb egyedet, amelyeket termelésük, illetve szaporodásbiológiai állapotuk alapján áthelyeztek egy elkülönített részre, ahol a takarmányozás terén külön odafigyeltek rájuk. Egyes állatok kondicionális állapotán javítanunk kellett, mások esetében a testtömeg csökkentése volt a cél, szem előtt tartva, hogy a tejmennyiségük ne csökkenjen. E tehenek ápolására, fürdetésére és nyírására is nagy hangsúlyt fektettünk, és persze megtanítottuk őket arra, hogy vezethetők legyenek a kiállításon. Lovaink kiválasztását a Nonius Lótenyésztő Országos Egyesület elnökének, illetve a megyei lótenyésztési felügyelő bevonásával végeztük, és ezeket az állatokat is hasonló alapossággal készítettük fel a kiállításra, azzal a különbséggel, hogy többségük már hozzá van szokva a vezetéshez. Ennek ellenére foglalkoztunk velük ebből a szempontból is, hisz szerettük volna kihozni belőlük a maximumot a rendezvényen.Miután a kiállításra szállították az állatokat, hogyan érték el, hogy azok még inkább mutatósak legyenek a bírálók előtt? Milyen szempontoknak kellett leginkább megfelelniük?

– A rendezvényt megelőző napon szállítottuk az állatainkat a helyszínre. Egyrészt így szokták a környezetet, másrészt pedig egész napos felügyelet alatt tudtuk tartani őket. Dolgozóink folyamatosan szedték alóluk a trágyát, szarvasmarháinkat pedig oly módon kellett fejniük, hogy a bírálatkor teli tőggyel tudjuk megmutatni őket, elkerülve, hogy a túl kevés, vagy éppen a túl sok tej eldeformálja azt. A bíráló az adott korban lévő, ideális küllemű tehén képéhez mérten rangsorolta az egyedeket. A lovakat álló, illetve mozgó helyzetükben, az úgynevezett show­bírálat alkalmával három bíráló pontozta.

Mennyire számít stresszesnek ez a helyzet az állatok szempontjából?

– Sok érdeklődőt vonzott a bírálat, ezért nagy volt a nyüzsgés az állatok körül. Ez általában okozhat némi stresszt, ugyanakkor az állataink jó része hozzá van ehhez szokva, így szépen lehetett vezetni őket ebben a helyzetben is. A lovaknál ez kritérium is: a külső ingerek ellenére mindvégig nyugodtnak kell maradniuk.

Ha már a lovaknál tartunk: az elmúlt időszakok alatt, genetikájukat figyelembe véve mi­lyen változásokon kellett keresztülmenniük a fajtáknak ahhoz, hogy elérjék a ma is­mert, a hódmezővásárhelyi kiállításon is lá­tott formájukat?

– A változás a nóniusz esetében a legszembetűnőbb. A fajta története 1816-ban kezdődött Mezőhegyesen: a nóniuszoknak ezekben az időkben a hadseregben, az ágyút húzva kellett helyt állniuk, így az akkori példányok a nehéz hámos lovak közé tartoztak. A mai kor kívánalmai ezzel szemben a fajta sportban betöltött szerepét helyezik előtérbe, így mostanra finomodott az állomány. A nagy, robusztus nóniuszok helyett sokkal inkább egy stabil idegrendszerű, jó mozgású, kitűnő küllemi tulajdonságokkal rendelkező fajta előállítása a cél. A ménesbirtokon ennek érdekében cseppvér­keresztezést is alkalmazunk, így nemcsak tisztavérű nóniusz fedezőmé­neket használunk a kancaállományban; idén egy vesztfáliai fede­zőmént is „csatasorba” állítottunk. Nagy siker számunkra, hogy a Készenléti Rendőrség is felfigyelt a lovainkra, amelyek testnagyságuk és habitusuk miatt igazán népszerűek lettek köreikben. Immáron öt éve állítunk elő lovakat számukra, s nemcsak határon belül: nóniuszainkból belga, cseh és szerb kollégáik is vásárolnak.

A kiállításokon szerzett elismerések gondolom hatással vannak az állataik iránti keres­letre.

– Az Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napok esetében például elmondható, hogy a látogatói között nagy számban akadnak potenciális vásárlók, illetve tenyésztők is, akik a rendezvény ideje alatt szívesen keresnek meg bennünket elképzeléseikkel. Ezeken a rendezvényeken összegyűlik a szakma is, így kötetlen beszélgetések alkalmával tudunk ismerkedni egymással, s végül, de nem utolsó sorban láthatjuk a környező térségek tenyészállatait is. Mezőhegyest képviselve mi magunk számos rendezvényen vagyunk jelen állatainkkal; ilyen alkalom például a balatonfüredi Anna-bál is, amelyen rendszeresen részt veszünk egy nóniusz ötösfogattal. Mindezek mellett a házigazda szerepét is sokszor töltjük be: így lesz ez szeptemberben, a Fiatal Fogatlovak Világbajnokságán is, amelynek hagyományosan Mezőhegyes ad otthont.

Végezetül kíváncsi lennék arra, milyen főbb, állattenyésztéssel kapcsolatos fejlesztések várhatók a közeljövőben Mezőhegyesen.

– Legfőbb fejlesztésünk a szarvasmarhatelepünk korszerűsítése. A jelenleg is zajló építkezések befejeztével két, robotfejéses technológiával ellátott istállóban, 960 férőhelyen helyezünk el teheneket; istállónként négy robot feji majd az állatokat. A terveink szerint ez év végén el tudjuk kezdeni az áttelepítéseket. A beruházás nagy előrelépést jelent annak érdekében, hogy ki tudjuk hozni a maximumot szarvasmarháinkból.

(x)

Forrás: Kistermelők Lapja