0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Így lehet bevetni a szamuráj darazsat a poloskák ellen

Az Oregoni Állami Egyetem tudósai azt vizsgálták, miképpen használható a parazita darázs szabadföldi körülmények között. Az apró rovar azonban igen érzékenynek bizonyult az általánosan elterjedt rovarölő-szerekre.

Az apró szamuráj darázs eredetileg Ázsia keleti régióiban honos, akárcsak a márványpoloska. A parazita rovar a poloskák petéibe rakja saját tojásait, melyek így nem kelnek ki. Amerikában 2014-15-ben került elő először. Azt nem tudni, hogy szándékos vagy véletlen betelepítéssel került-e be. Idén pedig Európából is előkerült a szamuráj darázs: Svájc déli részén, az Olaszországgal határos Ticino kantonban három különböző almaültetvényben fedezték fel.

David Lowenstein, az Oregoni Állami Egyetem posztdoktori kutatója azt vizsgálta, hogyan lehetne felhasználni a biológiai védekezéshez ezt az állatot. Az apró parazita különböző, gyümölcsösökben gyakran alkalmazott növényvédő szerekkel szembeni ellenálló képessége ebből a szempontból kulcsfontosságú. Lowenstein elmondása szerint

különösen a mogyorótermesztőket érdekli, hogy milyen kemikáliákkal együtt tudják bevetni a szamuráj darazsakat az ültetvényeikben úgy, hogy a hasznos rovarok nem pusztulnak el közben.

Ehhez kilenc hagyományos illetve biológiai termesztésben is engedélyezett szert vizsgáltak meg, melyeket gyakran alkalmaznak az évelő kultúrákban rovarirtás céljából. A kísérleteket laboratóriumban illetve három oregoni mogyorótermő ültetvényen is tesztelték.

Az eredményeik alapján két klasszikus rovarirtó szer osztály hatóanyaga – a neonikotinoidok és a piretroidok – a többi vizsgált kemikáliánál jóval több darázzsal végeztek mind laborban, mind pedig terepen. Mindkét típus az úgynevezett széles-spektrumú rovarirtó szerek közé tartozik, melynek célja hogy többféle rovar ellen hatékonyan lehessen védekezni.

A darazsaknak több mint 50 százaléka élte túl azokat a specifikus rovarölőket, melyek kifejezetten az úgynevezett rágó kártevők ellen fejlesztettek ki.

Lowenstein szerint tehát

aki a darazsakkal szeretne védekezni a poloskák ellen, a legjobb, ha akkor veti be őket, amikor épp semmilyen más növényvédőszert nem használ az ültetvényén – leszámítva a célzott hatású szereket.

Az ültetvények azonban profitálhatnak abból is, ha a szamuráj darazsakat a biológiai védekezés keretében a mezőgazdasági területek közelében, de nem vegyszerezett részeken, illetve az urbanizált részeken engedik ki, ahol ez a rovar jól érzi magát. Az elmúlt két és fél évben az Oregoni Állami Egyetem 60 területen végzett ilyen kísérleteket, melyek 40 százalékán egy év múlva is jelen volt a szamuráj darázs.

A parazita darázs egyelőre nem kapható kereskedelmi forgalomban,

és az egyetem is csak kutatási célból tenyészti őket. Lowenstein azonban elmondta, hogy kérésre más Oregon államban található területre is kiviszik a rovarokat, mivel az emberre egyáltalán nem jelentenek veszélyt.

Biztos, hogy senki nem fogja összekeverni őket a klasszikus, nagyobb testű sárga-fekete darázs fajokkal. A szamuráj darazsak ugyanis aprók, és eszükbe se jut emberre támadni – hangsúlyozta Lowenstein.

A legtöbben észre sem fogják venni, ha megtelepszik a kertjükben a parazita, aminek egyetlen látható jele az lesz, hogy csökken a márványpoloskák száma.
Forrás: phys.org